Átlagos nap a Kossuth utcai fényképészetben: családi fotóikat hívatják elő a kliensek, igazolványképért vagy épp babafotózásra jönnek. „Első vagy másodikos lehettem, amikor apám elkísért egy osztálykirándulásra, és ott ő fényképezett minket, emlékszem még azokra a csoportképekre is, és azt mondta, hogy fiam, kipróbálod?” – így esett, hogy Dávid Botond fényképezőgépet ragadott több mint negyven éve. És egy hosszabb megszakítással, de azóta sem teszi le.
Vincze Loránt, az RMDSZ európai parlamenti képviselője és Dávid Botond, Brüsszel
Az Európai Parlament olyan személyek, csoportok vagy szervezetek kivételes teljesítményének elismeréseként ítéli oda az Európai Polgár díjat, amelyek elősegítik a tagállamok polgárai közötti kölcsönös megértést és a Európai Unió nemzetei közti együttműködést.
„Apám fotós volt – még a vegyszeres időkben, amivel rengeteg a kétkezi munka –, nagyon sok mellékes munkát kellett végezzünk gyerekként: mostuk a képeket, szárítottuk, összevágtuk, gyakorlatilag a gyerekkorunk ezzel telt el. Úgyhogy én ennek a munkás részét ismertem bőven, és a hátam közepére sem kívántam, valami elegánsabbat szerettem volna, mondjuk fényképezni” – meséli a kezdeteket.
Egyéni kiállítások Európa-szerte
És az elegánsabb munka sem váratott sokat magára: 2004-től kezdődően újra fényképezni kezdett, immár hivatásszerűen, és mára már hatvannál is több egyéni tárlata volt Európa-szerte. Fotóit láthatta a nagyközönség Budapesten, Londonban, Helsinkiben, Brüsszelben, Tallinban is. Ennek ellenére a hétköznapi munka máig az élete része.
Mezőkövesdi matyó viselet
„Egy fotós családi vállalkozásunk van, ezekkel kötelezettségek is járnak. Mert hárman visszük tovább apám örökségét: a nagybátyám, öcsém meg én. Az igazolványképek készítése, a képek előhívása is a munka része. Szellemileg frissen tart, meg alázatra tanít: hogy bár az ember megfordul számos nagy presztízsű helyen, de azért ne felejtse el, hogy honnan indult” – magyarázza a székelyudvarhelyi fotóművész.
Gyímesbükki női csángó népviselet
Minden népcsoportnak a saját viselete a legszebb
Először hobbiból, mintegy gyűjtőszenvedélyből kezdett népviseleteket fotózni Boti, mára azonban világrekordig jutott: a világban járva-kelve, 57 ország 263 kisebbségének népviseletét gyűjtötte össze, több mint kétezer, gondosan rendszerezett viseletes fotó szerepel már a gyűjteményében. A folyamatosan bővülő Geofolk adatbázis hamarosan bárki számára elérhető lesz a világhálón, 1700 népviseletet azonban már húsz településen megcsodálhattak az érdeklődők, egy nagyszabású vándorkiállítás keretében.
Kalotaszegi népviselet, Magyarvista
„A kiállítás lényege megmutatni, hogyan öltöznek mások. Sokan megjegyzik, hogy a székely viselet a legszebb. És mondom nekik, hogy igen, nekünk a székely a legszebb. De annak a spanyolnak, portugálnak vagy finn-nek az övé a legszebb. És ez az érdekes az egészben, hogy mindenki a sajátját látja a legszebbnek” – teszi hozzá a fotóművész.
India
Mint meséli, rengeteg tapasztalatot szerzett a gyűjtemény fotózása alatt, lencsevégre kapott igencsak nehezen megközelíthető kisebbségeket is. Csak tavaly 360 embert fényképezett le viseletben, és a Geofolk projektért novemberben átvehette Brüsszelben az Európai Polgár-díjat.
Kínai népviselet
Örül a rangos elismerésnek, ám mint hangsúlyozza, nem dőlhet hátra ezzel. De az európai parlamenti díjátadón kötött ismeretségek, valamint az elismerés is nagy segítség a további viseletfényképezés szervezésében. „Megkönnyíti az ember dolgát, pénzzel nem lehet ezeket a dolgokat megvenni: azt, hogy komolyan vegyenek a Kárpát-medencén kívül is” – magyarázza Boti.
Idén már viseletben ünnepel
És amiként a cipésznek rend szerint lyukas a cipője, a viseletfotósnak sincsen még saját népviselete. „Idén töltöm az ötvenet, úgyhogy elhatároztam, hogy megörvendeztetem magamat egy kicsit városiasodott, de mégiscsak népies viselettel. Nem szeretnék másnak látszani, mint ami vagyok: nem lettem én a Geofolk miatt “székelybácsis” vagy tipikus hagyományőrző megjelenésű, nem is szándékozom ilyen státuszban tetszelegni, vagy éppen bajuszt növeszteni” – mondja a született városi belőle.
Dobrudzsa
És hogy mi a legnagyobb nehézség a népviseletek ilyen fajta gyűjtésében? Nem, nem a fotók elkészítése. „A fényképet megcsinálni nem olyan nagy kunszt, de a leírást megszerezni róla gyakran nagyon-nagyon nehéz. Márpedig a Geofolk oldal ettől menő, ettől jön több ezer lájk egy képre, mert az emberek szeretik tudni, hogy mit látnak. Általában nem attól a személytől kapom a leírást a viseletről, akin a ruha látható. Sokan csak annyit tudnak róla, hogy posztó vagy vászon, de a mélyebb összefüggésekről, szokásokról már sokkal kevesebbet.
Székelyföld, Kecset
Amikor erről kérdezem őket, úgy élik meg, hogy ciki az, ha nem tudják, mivel a nemzeti identitással van kapcsolatban, az emberek szégyellik azt mondani, hogy bocs, nem tudom. És akkor megpróbálom én megszerezni valahonnan, ami vagy sikerül vagy nem. Ki mennyire lelkiismeretes. És ettől nehéz, de ugyanakkor izgalmas is – fedi fel a gyűjtőmunka nehézségeit a székelyudvarhelyi fotós nevetve.
A gyűjtőmunka azonban nem áll le: Dávid Boti eltökélt célja ugyanis, hogy a Geofolk a világ vezető népviseleti enciklopédiája legyen. A gyűjtemény színpompás darabjait látva pedig, a hitelesített világrekord sem lehet már messze…
Fotó: Dávid Botond / Geofolk
korábban írtuk
Macaveiu Blanka: a tánc a karrierem, gyógyszerem, bátorságom
Lételeme a tánc. Nemcsak a zene, minden hang mozgásba hozza Macaveiu Blankát. Bár ritmikus gimnasztikával kóstolt bele a mozgás világába még gyerekként, végül a kortárs tánc mellett kötött ki. Megalapította a Navarra Dance kortárs tánccsoportot, ahol lassan tíz éve formál táncosokat a háromévesektől a tinédzserekig. S bár legtöbbünk még csupán ízlelgeti a kortárs tánc fogalmát, Blanka minden eszközével arra törekszik, hogy megszerettesse velünk ezt a világot.
