Amire a fivérek apjuk szavában felnőttek, az egy napon falnak fordult, és meghalt. A fiúk elindultak hetedhétország ellen, szerencsét próbálni. Sokáig mendegéltek, míg egyszer csak a legnagyobbik így szólt:
– Nemrégiben erre ment el egy nagy teve.
– Az a teve félszemű volt! – mondta a középső.
– A hátán egy asszonyt és egy gyereket vitt – vágta rá a legkisebb.
Alighogy ezeket elmondták, egy lovas érkezett, s mivel látták, hogy valamit keres, megkérdezték tőle, hogy egy nagy, félszemű teve után kutat-e, hátán egy asszonnyal és egy gyerekkel.
A lovas azonnal kardot rántott, és követelte, adják vissza a tevéjét. A testvérek mindhiába mondogatták, hogy a teve kelet fele halad, a lovas a padisah elé vitte őket, hogy az igazságot tegyen. A padisah is gyanakodva fogadta őket és rájuk parancsolt, adják elé a tevét, amelyről mindent tudnak.
– Felséges urunk, mi csak azért tudunk mindent a tevéről, mert édesapánk úgy nevelt, hogy éberek legyünk, észrevegyük a körülöttünk levő világot, és megértsük.
– Most azt mondjátok nekem, hogy mindent lehet tudni valamiről, amit sohasem láttunk? – horkant fel a padisah.
Azonnal intett a vezírnek, s az sietve távozott, majd nemsokára visszatért két szolgával, akik vállaikon, két rúdra erősítve egy nagy ládát cipeltek.
– Na, most mondjátok meg mi van a ládában, ha mindent tudtok, anélkül, hogy látnátok! – kiáltotta a padisah.
– Ebben a ládában valami gömbölyű van – mondta a legkisebb fiú.
– Egy gránátalma – tette hozzá a középső.
– Ami felettébb éretlen – jelentette ki a legidősebb fivér.
A padisah belekukkintott a ládába és ámélkodva látta, hogy tényleg egy éretlen gránátalma van benne. A lovast azonnal útjára küldte, hogy máshol keresse a tevéjét és megkérte a testvéreket, meséljék el, honnan tudtak mindent a tevéről. A fivérek elmagyarázták, hogy amint a poros úton mentek, nagy nyomokat láttak, ebből gondolták, hogy egy nagy teve járt arra, aztán mert csak az út bal feléről legelte le a füvet, tudták, hogy vak a jobb szemére. Amikor a teve egy helyen letérdelt, női csizma és gyerek lábnyomok voltak a porban – magyarázták.
– Ez aztán a leleményesség fiúk!- mondta elismerően a padisah, majd megkérte őket, azt is mondják el, honnan tudták mi van a ládában.
A testvérek nem tétováztak, elmesélték, hogy a szolgák könnyedén hozták a hatalmas ládát, hallották, hogy valami gurult benne, s mivel a kertből jöttek és ott csak gránátalma terem, hát bizonyosan az van benne, de még csak félig érett lehet, pont mint a többi ebben az évszakban.
A padisah csodálta a fivérek éles eszét és ügyességét s azt mondta nekük:
– Ti igazán gazdagok vagytok, nagyobb kincset birtokoltok, mint én! Ha majd egyszer vándorutatok végéhez értek, gyertek vissza és legyetek a főtanácsosaim, mert ekkora leleményességgel a legigazabb padisah lehetnék a füld kerekén!
Üzbég népmese, újramesélte Szabó Enikő meseterapeuta és mesemondó.
Megjelent a Nőileg magazin 2020. szeptemberi számában.
[embed]
]
