Ismerős az az érzés, amikor valaki mesél egy történetet, vagy valahol olvasunk egy sztorit, és közben végig bólogatunk, mert egy az egyben úgy gondoljuk mi is, csak nem tudjuk olyan szépen megfogalmazni? Na, ez olyan élmény. Szinte első perctől kezdve, ahogy a szerző bemutatja a cégvezetőt, ahogy apránként, mégis intenzíven ábrázolja a figuráját, pont úgy képzeljük el mi is: gátlástalan, nagyképű, bárdolatlan, azt hiszi, övé a világ, és a pénz az élet egyetlen igazi értelme. Családos, és bár nem foglalkozik a gyerekeivel, elvárja, hogy feltétel nélkül szeressék még felnőtt korukban is, és mindenben igazat adjanak neki.
Olvasóként, átlagemberként (nem mintha létezne az átlagember) elképesztőnek tartjuk, hogy léteznek ilyen emberek, és bicskanyitogató érzéseink támadnak vele szemben, legszívesebben jól megmondanánk neki a véleményünket a fajtájáról, egészen addig, amíg ki nem bontakozik a történet második fele.
Ekkor szép lassan elkezd megváltozni a cégvezető élete, olyan események láncolata ébreszti fel benne a kétségeket az eddigi életével kapcsolatban, amelyek kellemetlenül érintik, megtorpanásra késztetik.
Furcsa fejlődéstörténet az övé, és rendkívül érdekes végigkövetni. Ami talán még ennél is érdekesebb, a saját érzelmeink követése, ahogy alakul, változik a cégvezetővel együtt. Aztán persze érdemes ráébredni, hogy a figura, amelyet Háy ábrázol, sztereotípiára épül, hiszen többségünk ebben nő fel, és így gondolkodik, mindenre van egy elképzelt képünk, hogy az hogyan is néz ki, milyen is lehet. A könyvtárosokról például az a sztereotípia él az emberek fejében, hogy mind szigorúak, kontyot és szemüveget viselnek, és barna, kötött szvettert hordanak. De ahogy a könyvek őrzői is mind különbözőek, úgy a cégvezetők sem mind gátlástalanok és erkölcstelenek.
Cikkünk a Nőileg magazin 2021. szeptemberi lapszámában jelent meg.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Csipán Kristóf: Én meg akarom szerettetni a gyerekekkel az olvasást
Van egy kisfiú, aki nagyon szeret olvasni. Még csak 11 éves, de már több mint 180 könyvet elolvasott. Olvas lefekvés előtt, de reggel, ébredés után is. Könyvet vesz a kezébe nyaralás alatt, utazáskor, és egy lusta, otthon töltött délutánon is. Tulajdonképpen mindig van nála könyv. Sőt, egy közösségi oldalt is létrehozott, hogy az olvasást népszerűsítse. Csipán Kristóf története. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. szeptemberi lapszámában jelent meg.)
