Nyugatról és a Távol-Keletről is kíváncsiak művészetünkre

Kereskedelmi galéria, amely fontos kulturális missziót lát el muzeális jellegű és igényű tematikus tárlatai, illetve a romániai művészet nemzetközi népszerűsítése révén – így lehetne röviden jellemezni a kolozsvári Quadro Galériát. Rendhagyó helyen kopogtattunk.

A kolozsvári Quadro Galéria nemcsak aukciókat, hanem tematikus tárlatokat is szervez, s a műkereskedelem mellett a 20. századi romániai képzőművészet művészettörténeti feldolgozásával, valamint a kortárs helyi művészek népszerűsítésével is foglalkozik.

Székely Sebestyén György művészettörténész, a 2008 óta működő galéria tulajdonosa és vezetője elmondta: évente kétszer szerveznek nagyszabású aukciót elsősorban a 20. századi erdélyi képzőművészet jelentősebb alkotóinak munkáiból, emellett időszakos kiállításokkal is rendszeresen jelentkeznek, amelyek jelentős mértékben ugyancsak eladásosak. Hétköznaponként 10 és 18 óra között egyébként a galéria bárki számára ingyenesen látogatható.

Jó ötlet jó pillanatban 

Sikerült egy jó pillanatban összehozni a pénzügyi hátteret és a művészettörténeti tudást – emlékezett vissza a kezdetekre a galériavezető. Székely Sebestyén György 2007-ben New Yorkban volt ösztöndíjas, ekkor faxon küldte el a felmondását a Kolozsvári Szépművészeti Múzeumnak. „Egy évig voltam New Yorkban, és úgy akartam hazajönni, hogy előzőleg felégetem magam mögött ezt a hidat, hogy elkezdhessek valami mást csinálni” – mesélte. Már akkor elhatározta, hogy galériát nyit Kolozsváron a hazatérése után, ahol úgy lehet dolgozni és kommunikálni, ahogy érzése szerint akkor az állami múzeumban nem lehetett. Szerencsés időszakot választott, hiszen 2007–2008-ban nagyon jó volt a gazdasági élet a kincses városban, sikerült üzletemberek támogatását megszerezni az induló projekthez.

Négyen alapították meg a Quadrót, később a társai kiváltak, így Székely jelenleg egyedüli tulajdonosként vezeti.

A kereskedelmi vonzat azért fontos, mert önállóságot biztosít a galériának, nem függnek a különféle támogatási politikáktól, így a kulturális tevékenységüket, profiljukat sem befolyásolják külső tényezők. Pályáznak is ugyanakkor a különféle projektjeikre, elsősorban a kutatás, a rendszeres szakmai publikációk biztosítása végett.

Székely és több művészettörténész kollégája muzeális értelemben dolgozza fel a romániai és ezen belül hangsúlyosan az erdélyi 20. századi képzőművészetet, olyan kiállításokat szerveznek, amelyek egy-egy jelenséget, illetve kiemelkedő művészegyéniséget mutatnak be a nagyközönségnek. „Arra törekszünk, hogy minden jelentősebb kiállításról szülessen tudományos publikáció is. Ez azért fontos, mert a 20. században rengeteg törés volt, ami korábban nem tette lehetővé, hogy az itteni képzőművészet kellőképpen feldolgozott és ismert legyen” – mutatott rá a galériavezető.

A kortárs „művészeti ökoszisztémát” is alakítják

A kortárs képzőművészet népszerűsítésére hozták létre a Quadro 21 Galériát, amely 2016 óta működik az „ősquadro” mellett. „Úgy gondolom, hogy a kortárs művészetet elsősorban a nemzetközi kontextusba kell elhelyezni, és erre számos lehetőség kínálkozik jelenleg, a kiállítások mellett különféle galériás vagy múzeumi együttműködések, illetve vásáron való részvételek formájában” – fogalmazott Székely. A nemzetközi vásárokra egyébként pályázni kell, elég nehéz bekerülni a nemzetközi piac fontosabb rendezvényeire, és nagy anyagi erőfeszítést is jelent. 

A Quadro 21 február elején hirdette meg az „entry” című pályázatot, erre 30 év alatti kolozsvári művészek jelentkezhetnek, a legjobbnak pedig áprilistól egy hónapig nyitva tartó egyéni kiállítást szerveznek a Quadro emeleti termében.

„Szeretnénk erőteljesebb dialógust kialakítani a fiatal kolozsvári művészekkel.

Nagyon sok tehetséges fiatal dolgozik itt, és az is általánosan elfogadott, hogy Kolozsvár Románia egyik legfontosabb kulturális központja, mégis meglehetősen kevés a bemutatkozási lehetőség a fiatalok számára” – mondta Székely.

Az aukciókon egyébként főleg az erdélyi művészvilág elismert alkotóinak műveit igyekeznek értékesíteni, ott aránylag egyszerű „belőni” a piaci árat, kortárs művészek munkáit nem nagyon bocsátják kalapács alá, fiatalokét pedig egyáltalán nem. „Úgy gondoljuk, hogy a kortárs művészet árait nem aukciókon kell meghatározni.

Fontos az, hogy a gyűjtő, aki megvásárolja egy kortárs alkotó munkáját, jobban megismerje az illető addigi munkásságát, hogy tisztában legyen vele, mit vásárol. Ezért fontosak az egyéni kiállítások, mert így a gyűjtők átfogó képet kapnak arról, hol tart éppen az illető alkotó a pályán” – magyarázta Székely, aki szerint fontos, hogy egy jól működő „művészeti ökoszisztéma” alakuljon ki alkotók és gyűjtők szerves együttműködéséből. 

Rég látott műkincsek kerülnek elő

A művészettörténész szerint egyébként nagy a nyugati érdeklődés az erdélyi és főleg a kolozsvári művészet iránt, sok nyugati kurátor, múzeumigazgató és műgyűjtő látogat el a kincses városba, az itteni munkák pedig sok nyugati múzeumi válogatásban és aukción szerepelnek. Nagyon kompetitív terület, ugyanakkor nehéz bekerülni a jó galériákba és múzeumokba.

Nemcsak nyugati, de távol-keleti műgyűjtők is érdeklődnek, az ázsiai piac egyre izgalmasabb, a Quadrónak is fontos, hogy az ottani érdeklődést felkeltsék.

Korábban szerveztek is Tajpejben egy kiállítást azoknak a művészeknek a munkáiból, akikkel akkoriban dolgoztak, és ez nagyon sikeres volt. 

A kurátor elmondta: vannak komoly erdélyi gyűjtők, és újabban a fiatalabb generáció tehetősebb képviselői is elkezdtek műalkotásokba fektetni. „A galéria létrejötte óta eltelt évtized meglehetősen nehéz volt olyan szempontból, hogy az a generáció, amelyik még rendelkezett egyfajta képzőművészeti műveltséggel, egyre szűkül, az újabb generációt viszont úgymond be kell tanítani, vagy jobban mondva fel kell kelteni az érdeklődését a művészet iránt, viszont ebben a hatalmas információs háborúban, amiben élünk, nehéz bármit is közvetíteni” – mutatott rá. Ennek ellenére nemcsak kolozsvári vagy bukaresti gyűjtők vásárolnak tőlük, de megkeresik őket jóformán Erdély összes városából.

Székely fontos előrelépésnek tartja, hogy a hazai múzeumok is elkezdtek rendszeresen vásárolni, holott korábban ez nem volt jellemző. A külföldi vásárlóik között sokan rendelkeznek ugyan erdélyi kötődésekkel, de sok olyan gyűjtő is érdeklődik, akit semmilyen szál nem fűz a régióhoz, egyszerűen felismerte, hogy itt jó minőségű műveket vásárolhat aránylag jó áron. 

Az aukciók legizgalmasabb hozadékai Székely szerint egyébként, hogy olykor elveszettnek hitt alkotások kerülnek elő, vagy olyanok, amelyek létezéséről a szakma addig nem is tudott. „Ezek a műkereskedői szakma nagy örömei, amikor például előkerül egy korai Nagy Imre-kép. Vagy említhetném a legutóbbi aukciónkat, amelyikre behozták Fülöp Antal Andor Birsalmát szedő leány című olajfestményét, amely a kolozsvári festőművész egyik fő művének tekinthető, és amelyet már negyven éve nem állítottak ki” – emlékezett vissza a kurátor.

Fotó: Angyalosi Bea

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2019. márciusi lapszámában jelent meg.