ARCHÍV Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek és Ifjúsági Kar – A zene mindenkié

Ötvenhárom éve, 1967. márciusában halt meg Kodály Zoltán, zenepedagógiája azonban ma is „A” magyar módszer. A világhírű zenetudós álmát, hogy a muzsika valóban mindenkié legyen, tizenöt éve próbálják valóra váltani a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek és Ifjúsági Kar elhivatott vezetői, Kodállyal vallva, hogy amiként járni, énekelni is bárki megtanulhat. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júliusi számában jelent meg.)

A zene nemesíti a lelket – mélyen hiszi ezt Nagy Éva Vera, a szovátai székhelyű gyermekkar egyik vezetője, Kodály örökségéről, valamint a közös éneklés áldásos hatásairól is mesélt lapunknak.

– Hogyan született a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek és Ifjúsági Kar? És miért éppen Szovátán? 

A Boldogasszony Iskolanővérek szerzetesközösségének tagjaként jöttem Erdélybe 2004-ben. Rendünk gyökerei is Erdélybe nyúlnak, Trianon előtt 19 házunk volt a mai Románia területén, ez is egy hívás volt, hogy visszatérjünk.

Az ezredforduló táján ismertem meg Csaba testvér művét, akkoriban nyílt meg a szovátai háza, így kerültünk ide karvezető társammal, Czakó Gabriellával,

aki elhivatott zenepedagógus, rendünk társult tagja, és akivel szakmailag, emberileg egy húron pendülve indítottuk el ezt az énekes missziót. Ketten jártuk a Felső-Nyárád-menti és sóvidéki falvakat, iskolákat, óvodákat, plébániákat, otthonokat, énekes foglalkozásokat tartottunk a gyerekeknek. Emellett próbáltunk segíteni, amivel éppen kellett: ruhával, könyvvel, élelemmel, ösztöndíjjal, jó szóval. Az évek alatt többszáz gyereket tanítottunk, s lassan megszületett a többszólamú éneklés, vagyis a kórus. 2007-ben, Kodály Zoltán születésének 125. évfordulóján, volt egy Kárpát-medencei Kodály-verseny, ahol 3. díjat szereztünk 104 együttes közül, s ezt követően hívtak meg az első Kodály-szellemiségű erdélyi gyermekkari találkozóra, Kolozsvárra. Ekkor mutatkoztunk be először Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkarként, 2008-ban.

– Miért fontos kórusban (is) énekelni egy gyereknek? 

A kóruséneklés lehetőséget ad arra, hogy katarzist éljen át bárki. Olyan minőséget tudunk teremteni a kórussal, amire egyénileg csak kevesen képesek. A közös muzsikálás élménye olyan mély húrokat penget meg az ember lelkében, nem véletlen, hogy a mennyországot az angyalok közös zengedezésével írjuk le. Azt is mondhatnánk, hogy a kórusban már itt, a földön átélhetünk valamit a mennyországból. Emellett a közösségi létet is tanítja:a kórusban mindenki teljes odaadására szükség van, akkor születik meg a harmónia.

Nagymértékben növeli a figyelem, a koncentráció képességét, az egyéni és közös felelősségvállalást, de ugyanígy fejleszti a memóriát, az osztott figyelmet, a gondolkodást, a képzeletet.

A közös éneklésnél csodálatosabb közösségteremtő erőt nem ismerünk. Az éneklés nemesíti a lelket, s az, hogy közösen tudunk szépet teremteni, az egymásra utaltságot, a közösségért való személyes felelősségvállalást is meghozza.

– Nagyon következetesen a Kodályi módszerek szerint tanítanak. Miben áll a (zene)pedagógiájuk lényege?

Mindketten Kecskeméten születtünk, Kodály szülővárosában, Kodályon nőttem fel, az ő iskolájában, majd a budapesti Zeneakadémián végeztem karvezetés szakon. Kodály Zoltán zenepedagógiája „A” magyar módszer. A nevét zenei körökben az egész világon ismerik, mi, magyarok róla vagyunk híresek.

Olyan karizmatikus zenepedagógus és nemzetnevelő volt, hogy nemzedékeket inspirált, s több mint 50 évvel a halála után is tűzbe hoz újabb és újabb generációkat.

A mindennapos éneklés, a zenei élmény elsődlegessége a technikával szemben, jó zenén keresztül tanítani a zenei elemeket, a kicsi korban elkezdődő zenei nevelés fontossága – ezek a Kodályi alapelvek viszonylag egyszerű dolgok. Ám ha komolyan vesszük, s éveken keresztül, következetesen kitartóak vagyunk bennük, akkor megvalósulhat Kodály „álma”: hogy a zene mindenkié legyen. Az énekhang mindenki számára elérhető hangszer. Sok szép élményünk van, amikor az ún. „morgós” gyerekek is dalra fakadtak.

Hirdetés

– A Kodályi pedagógia szerint ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy mit énekel a gyermek, mert az hat a lelkére…

Kodály Tanár Úr szerint „a gyermekeknek a legjobb is csak éppen elég jó”, tehát a legigényesebb zenei anyaggal kell táplálni a gyermeket, hogy fejlődni tudjon. S a lelkéhez legközelebb a saját népdalai, gyermekjátékai állnak. A zenei írás-olvasás tanulása is népzenei anyagon keresztül történik, s onnan szervesen lép tovább az európai klasszikus műveltség irányába. A relatív szolmizáció, melynek rendszerét Kodály Angliából hazahozva ötvözte a magyar népzenei fordulatokkal, abban segít, hogy a fülünkbe „beleszokjanak” alapvető hangközrelációk, majd pedig sokkal bonyolultabb zenei anyagok is elérhetővé váljanak. És ami a legfontosabb: a tiszta intonációt segíti a relatív szolmizáció. Ezért van az, hogy

a magyar kórusok, akik Kodályon nevelkedtek, az egész világon híresek tiszta éneklésükről.

Ugyanakkor, ami kicsi korunkban belevésődik a fülünkbe, lelkünkbe, szellemünkbe, az egy életen keresztül gazdagít minket. A zenei anyanyelv kitörölhetetlenül erősít meg identitásunkban.

– Mit kapnak a zene szeretetén és értésén túl a gyerekek? 

A kórus egy élő hangszer, a lelkünk zendül meg, ezért aki „játszani” akar ezen a „hangszeren”, a lélekkel is törődnie kell. Rendalapítónktól, Boldog Terézia anyától örökölt karizmánk szerint hiszünk az emberben lévő jóban.

Minden gyerek jó szeretne lenni, mi szeretnénk segíteni ebben, hogy sikerüljön.

Az evangélium értékeinek vonzásában nevelünk. Érték a szeretet, a figyelem, a megbízhatóság, a szelídség, a jóság, a tisztesség, az irgalom, a befogadás, az emberség. Az énekkarban felnövő gyerek rendszerességet, következetességet, odaadó figyelmet tanul meg. A közös éneklés, különösen, ha művészi megformálással társul, olyan spirituális élmény, mely katarzist képes szülni. Művészi alkotás közös létrehozása a legmagasabb rendű emberi tevékenység, ha pedig ez az Isten dicsőítésére irányul, a legmélyebb vallásos élményt szüli, indirekt módon. Ebbe kicsi kortól belenőnek a kórustagok.

– Néhány éve tágas székházuk épült Szovátán. Milyen tevékenységek zajlanak ott? 

A Mariánum Ház a kórus és a köréje épülő kóruscsalád otthona. Kicsinyek kórusa működik, kórus-előképző csoportok a környező falvakban is, zeneóvodai csoportok, műveltségi napok, amikor hangszer, szolfézs- és zeneelmélet tanítás is van, népzene, hangképzés óra, ezen kívül angol kommunikáció, román felkészítő, sakk-kör. A szülőkből is alakult két együttes, emellett zenepedagógus továbbképzést, Kodály-műhelyt, karvezető-képzést is szervezünk. Nyáron többféle táborunk és lelkigyakorlatunk van, ugyanakkor előadások, hangversenyek, közös ünnepek egészítik ki a ház programjait.

– Az évek során számos rangos elismerést, díjat szereztek, mire a legbüszkébbek?

Amikor távoli tájakra utazunk a kórussal, sokszor rájövünk, hogy szorgalommal, odaadással képesek vagyunk olyan színvonalat elérni, mint a világ fővárosainak minden lehetőséggel ellátott gyermekei, kórusai. Nem kisebbségi létben élőként éljük meg magunkat, amikor székely ruhában a magyar kóruskultúra gyöngyszemeit visszük a világba. Megtapasztaljuk, mennyire szeretik, tisztelik, becsülik a magyarokat sokfelé Európában, tényleg zenei nagyhatalom vagyunk.

Székely ruhában hirdetni a székelység létét, erejét, tehetségét, ez is egy küldetés, amit boldogan teljesítünk Olaszországtól Németországig, Belgiumtól Svájcig, Ausztriáig és Szlovéniáig.

Kórusfesztiválokon, kórusversenyeken sokszor kaptunk első helyezést, Budapesten a Magyar Örökség Díjat – de a legnagyobb boldogság, amikor megszólalnak a szebbnél szebb kórusművek. Amelyek nélkül lehet élni, csak nem érdemes.