A testkép az énképnek (hogy mit gondolunk magunkról, külsőnkről, értékeinkről, képességeinkről) a része. A kisgyermek élete első néhány hónapjában még teljes szimbiózisban van édesanyjával, hat-hét hónapos korában indul be a leválás, amelynek folyamatában kezdi önmagát önálló lényként észlelni. Valahol itt kezdődik el az énkép fejlődése. Hogy milyen lesz, az elsősorban a szülőkön, na meg ilyen-olyan környezeti hatásokon áll. (…)
Káros üzenetek
„Kisgyerekkorban, kb. 2–3 éves korig gyakorlatilag úgy öltözteted, úgy vágod a haját, ahogy akarod, de 3 éves kor körül már kemény akarattal ütközöl: csak bizonyos típusú, színű ruhákat adhatsz rá – annak függvényében, hogy ők mit kezdenek magukba szívni, interiorizálni saját magukról. Például a fiamra egy idő után csak sportcipőt tudtam ráadni, mert ő azt mondta magáról, hogy sportos egyéniség” – mondja dr. Krizbai Tímea klinikai pszichológus. (…)
Nagyon fontos, hogy a szülők mit mondanak a gyereknek, miben erősítik meg, a tőlük érkező visszajelzések jelentős hatással vannak a testképre.
A dicséret
A szülő kísérje figyelemmel, vegye észre a gyereke erősségeit, de ugyanúgy a gyengéit is. Ma is dívik az a közfelfogás, hogy ne dicsérjük a gyereket, mert aztán elbízza magát. Pedig a dicséret nagyon egészséges dolog, és csak akkor válik patológiássá, ha olyasmire is lelkendezünk, amire épp nem kéne. „Ha énekel a gyermek, és olyan hangja van, hogy a macska is kifut a házból, akkor ezt nem kell megdicsérni. (…).
Azt dicsérjem benne, amiről tényleg azt gondolom, hogy nagyon szép, értékes, kiemelendő”.
A Barbie-jelenség
Kimondható, hogy a médiának nagyon destruktív a hatása a gyermek alakuló testképére. „Magam is tapasztalom a gyerekek között, hogy az általuk nagyon könnyen elérhető tartalmakban nem a realitást látják.
Animációkon, kisfilmeken, játékokon át olyan egészségtelen üzenetek érik őket, amelyek egyértelműen torzíthatják énképük és testképük fejlődését”.
Jó példa a Barbie baba, amelyről azt mondják, hogy ha létezne, nem is menstruálhatna, az alakja annyira nem felel meg a valóságnak. Krizbai Tímea megemlíti az igencsak divatos My little pony „játékvilágot” is, amelynek nyomán kislányok könyörögnek, hogy lilára festhessék hajtincseiket, és tüllbe öltözzenek. „Vannak szülők, akik azt gondolják, hogyha mindent engednek a gyereknek, azáltal ő még boldogabb lesz. Inkább az lenne a feladatuk, hogy szűrjék ezeket a káros hatásokat, mert ha ebbe a torz világba beengedik a gyermeket, az negatívan hat a gyermek énképére”.
(…)
Testképzavar a serdülőkor előtt?
Sajnos egyre gyakoribb – mondja a pszichológus. „Az egyik klasszikus betegség, ami a testkép zavarával jár, az anorexia nervosa (lelki eredetű krónikus fogyás), és azt látjuk, hogy míg húsz évvel ezelőtt legkorábban 11–12 éves korban jelentkezett, ma már 8–9 évesen is megjelenhetnek a tünetek. Azzal magyarázzuk, hogy korábban beindul a pubertás, többek között a túl korai „felnőttes” információk miatt, a gyerekek hamarabb hozzáférnek a média által sugárzott olyan tartalmakhoz, amiket ők még érzelmileg nem tudnak megemészteni, még akkor sem, ha a testük már fejlettebb”. A szakember szerint az anorexia mellett a kóros testképzavar, a depresszió, a szorongás már 8–10 éves korban is felütheti fejét. (…)
A vészcsengő induljon be akkor is, ha például egy kislány elkezd fogyókúrázni, vagy mondjuk negyedikesen vegetariánussá válik.
Kiemelt kép: Shutterstock
