Népies és lakályos? Igen!

Népi motívumok mai használatban – ez a címe annak a képzés-műhelymunka sorozatnak és kiállításnak, amely az elmúlt négy évben a Hargita Megye Tanácsa intézményeként működő székelyudvarhelyi Hagyományőrzési Forrásközpontban valósult meg. Míves emberek munkáiból nyújt ízelítőt, illetve ad ötleteket arra, hogyan ötvözhető otthonainkban a hagyomány és a kényelem. A székelyföldi kézműveseket tömörítő oktatássorozat vezetője Bartos Tünde székelyudvarhelyi lakberendező-néprajzos, tőle érdeklődtünk, miként lehet a népies napjainkban is otthonos.

A legfontosabb, hogy legyen egy mély érzelmi kötődése a hagyományos, népi kultúránkhoz annak, aki népies bútorokkal akarja körülvenni magát – kezdi az elején Bartos Tünde székelyudvarhelyi lakberendező és néprajzos „A jól megtervezett, szépen díszített népies berendezési tárgyakkal berendezett tereknek olyan vidám, varázslatos hangulata, íze tud lenni, ahol a jelenlévő azt érzi, megpihenhet, feltöltődhet. Olyan, mint ahol megáll az idő, mesés, mégis mai. Aki ilyen berendezésre adja a fejét, tisztában van ennek eszmei értékével, saját identitásával, büszke arra, és nemegyszer ily módon próbálja hangsúlyozni azt”– mondja Tünde, aki az általa tervezett és kivitelezett életterekben a népies stílust próbálja a modernnel ötvözni olyan szinten, hogy azok élhetőek legyenek.

A sikaszói nyaralónál

A néprajzos és lakberendező munkájának a lényege: a mai igényeket kielégítő, mégis a hagyományainkon alapuló középutat találni a lakberendezésben. Tündének már középiskolás kora óta szíve csücske a székely népi világ és a bútorfestés, előbb lakberendezést tanult, majd azt követően kezdett néprajzi tanulmányokat is folytatni. Nemcsak bútort fest, de egész élettereket tervez és kivitelez, esetenként a teljes beszerzés, a bútorok és textíliák, az edények, lámpák, kiegészítők, de még a vendégpapucsok kiválasztása is az ő dolga és felelőssége.

Nem skanzen, otthon

200 négyzetméteres sikaszói nyaraló – mutatja egyik legnagyobb munkáját a székelyudvarhelyi lakberendező. Bár méreteiben nem egyezik a hagyományos székely parasztházzal, térleosztásban, arányaiban igen. A háromosztatú ház középső részében tágas közösségi tér – nappali, étkező és konyha – kapott helyet, két oldalán pedig két család magánszféráját – hálókat és gyerekszobákat – alakították ki és rendezték be.

Nem falumúzeum, meleg családi fészek

Székely népi motívumokkal festett bútorok, hagyományos színvilágú varrottasok és szőttesek jó arányérzékkel összeválogatott együttese teremti meg a térségben tradicionális miliőt, régi bútorok korhű másai a mai kényelmet. Igényesen megválasztott textíliák, természetes anyaghasználat, visszafogottan csipkézett függönyök, ágyneműk és terítők – mutat rá a részletekre a lakberendező. „Minden élettér kialakításánál az a cél, hogy ma élhető legyen, funkcionális, ez az elsődleges szempont. Hogy ki a használója, milyen életet él, milyen igényei vannak” – magyarázza a fontossági sorrendet Tünde. Ugyanakkor bevallja, ennél a háznál előre kissé tartott attól, nehogy skanzenszerű legyen. Nem lett. Kényelmes, otthonos és mai, mindez erőteljesen népies stílusjegyekkel.

„Néha egy-egy ember abba a hibába esik, hogy otthona kialakításánál szinte múzeumszerű hagyományőrzésre törekszik, és amikor használatba veszi a lakást, akkor jön rá, hogy nem is olyan kényelmes.

Jó arányérzék – ez a titka a népies bútorok használatának is

Ehhez kell az a lakberendezői mértéktartás, amivel már a tervezéstől kezdve afelé terelhető a megrendelő, hogy gondolja át alaposan, hogy azt az életteret nap mint nap használni kell. Nem csak csodálni, élni kell benne. Háttértudás szükséges ehhez, de nagyon sok minden érzésre működik” – fejtegeti a lakberendező.

Modern bútorok népies köntösben

Hirdetés

Az egység a legfontosabb – hangsúlyozza Tünde. „Ha teljesen hagyományos népi stílusról beszélünk, akkor ott a ház, a kiegészítők, a bútorszerkezet, a festett minta, a szín, minden egységében legyen teljesen hagyományos. Ha népies jelleget szeretnénk modern környezetbe csempészni, ugyanilyen egységre törekedhetünk. Amennyivel modernebb a környezet, modernebb a bútor, annyival lehet modernebb a szín és a minta. Ám nagyon jól kell ismerni az alapokat és a határokat ahhoz, hogy ne váljék giccsé az, amit alkotunk. A bútorok szerkezetében is találni olyan jellegzetes stílusjegyeket, amelyek a népi festett bútorok sajátjai.

Az „ördög” az apró részletekben rejlik…

Ha egy modern, például konyhabútor festésében gondolkodunk, akkor a szerkezetbe is ajánlott becsempészni ezeket a stílushordozókat (például arányok, korona, tálas, fűszertartó polc stb.), hogy legyen a szerkezetnek is egy népies jellege. Színválasztásban is, amennyivel modernebb a bútor, annyival lehet eltérni a hagyományostól, például választhatunk pácos megoldást vagy olyan tört színeket, amelyek megegyeznek a népi színvilággal – teszi hozzá. – Székely kék, templomkék, barna, vörös, szászos zöld” – sorolja a Székelyföldön hagyományos színeket, ám a régi bútorfestők is nagyon sok árnyalatát használták ezeknek, annak függvényében, hogy milyen festékanyagokhoz tudtak hozzájutni. Különböző ásványok és föld-oxidok, kancatej, enyvvel és vízzel vegyítve – csak néhány a régen használt színezékek alapanyagai közül, ő maga azonban leggyakrabban vízalapú bútorfestékkel dolgozik.

Mutatós, ugyanakkor funkcionális

Külön kell választanunk a hagyományos népi bútorfestést a népies festett bútoroktól, továbbá a bútorfestéstől. Technikailag mindháromnál az a folyamat, viszont a bútor alap, a szín és a minta hordozza, hogy épp melyikről beszélünk. Ha a hagyományos, székely népi bútorfestésről beszélünk, ismernünk kell a jellegzetes mintakincseket, a régiónként változó műhelyek, mesterek jellemző stílusjegyeit, színhasználatát, és tudatosan kell törekednünk ezek minél pontosabb használatára. A népies bútorfestésnél kissé nagyobb a szabadság, de mivel a népi elemeket kívánjuk felhasználni, nagyon oda kell figyelni, hogy ezek ne torzuljanak, sérüljenek, nagyon jól kell ismerni itt is az alapokat, de a modernnel való kombinálásra itt nyílik lehetőség. A bútorfestés nem jelenti a népies díszítést. Az utóbbi években nagyon elterjedt ez a „csináld magad” irányzat, inkább vintage stílusba sorolható, gyakran csak alapozást vagy régi bútorok átfestését, antikolását jelenti; a mintázás ritka, viszont létezik olyan ornamentika, ami ehhez a stílushoz talál.

Tömbházlakás és népi motívumok

Nem elképzelhetetlen – véli Bartos Tünde. Szerinte egyértelműen funkcionális a népi gyökerekhez visszanyúló bútorszerkezet, ugyanúgy használható, mint a modern, csak a festéstől kap egy egyedi „ízt”. A népies stílusú bútort azonban nem ajánlja mással, mondjuk tömeggyártott darabokkal kombinálni, akkor inkább érdemes a népies helyett más mintavilágot találni a bútorok festéséhez – összegzi. „Ha népi vagy népies bútor festésével bíznak meg, mindinkább törekszem a hagyományost leginkább megközelíteni, de mindenképpen a stílusjegyek határain belül maradni. Gyakran találkozom azzal, hogy valaki csak egy-két kiegészítőt szeretne, például egy ládát, ami kávézóasztalként vagy ágyneműtartóként funkcionál, például egy klasszikus stílusú környezetben. Ez teljesen rendben tud lenni, a berendezés színfoltja lehet ez a bútordarab, a készítés során szem előtt tartom, hogy milyen környezetbe, milyen színek közé kerül, és bátran merem ajánlani. Nem mindenkinek adatik meg a „tornácos parasztház”, viszont ha valaki lelkéből érzi azt, hogy ő ilyen bútort akar magának, akkor az kellő szakértelemmel találtatható akár a tömbházlakási miliőbe is. Ezek a bútorok fából készülnek, egyediek, időtállóak, ellentétben a tömeggyártott forgácslapbútorokkal. Nem kell tehát félni a népies motívumok használatától lakásunk berendezésében, az esztétikum és élhetőség titka azonban a jó ízlésben és arányérzékben rejlik.

Fotó: Erdély-Bálint Előd, Csedő Attila

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2019. márciusi lapszámában jelent meg.