ARCHÍV Jane Goodall: az úttörő, a korszakalkotó, a védelmező

Nő ül a vadonban, körülötte, közvetlenül mellette csimpánzok mászkálnak, pihennek, játszanak, banánt majszolnak. Jane Goodall előtt tudományos igénnyel még senki nem került ennyire közel vadon élő állatokhoz. Igazi úttörő volt, tevékenysége korszakalkotó, világszerte ő a legismertebb női etológus és természetvédő. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. januári lapszámában jelent meg.)
Hirdetés

Tanzánia, 1957. Louis B. Leakey antropológus egy elkötelezett személyt keres, aki fél éven át figyelné a gombei erdőkben élő csimpánzokat, elképzelései szerint ezáltal betekintés nyerhető a korai ember viselkedésébe. Színre lép a 26 éves brit titkárnő, aki mindig is Afrikába vágyott, szenvedélyesen szerette az állatokat, nyitott volt, kíváncsi és mérhetetlenül türelmes. Tudományos képzettséggel nem rendelkezett, de már rövid idő után egyértelmű volt: Leakey megtalálta a megfelelő embert.

Közeli rokonság

„Mostantól vagy átírjuk az eszköz és ember fogalmát, vagy a csimpánzokra is emberi lényekként tekintünk” – jelentette be Jane mentora, Louis B. Leakey antropológus pár hónappal később. A nagy mondatot viszont kemény időszak előzte meg, de állhatatosságával, kitartásával Jane oda jutott el, ahol még ember nem járt: a csimpánzok elfogadták, és nyíltan élték életüket előtte, körülötte, mintha a fiatal szőke nő is természetes része lenne világuknak.

Felfedezései teljesen átírták, amit addig tudtunk a főemlősökről, sőt – bármennyire furán is hangozzék – önmagunkról, mint a teremtés koronáiról szóló képet is árnyalták.

Jane írta le először, hogy képes eszközöket használni a csimpánz, vadászik, véresen, ha kell, húst is eszik, sőt, képesek szervezett támadást indítani saját fajuk tagjai ellen – akárcsak az ember.

Szinte testközelből figyelhette meg, hogy mennyire szoros az anya és gyermeke közötti kapcsolat, és megrázó képek bizonyítják: a csimpánzok képesek az együttérzésre. Szóval

kiderült, hogy nemcsak genetikailag, hanem viselkedésben is jóval közelebb állnak hozzánk, mint gondolnánk.

Egyébként Jane nem maradt tudományos képzettség nélkül: ritka kivételként, a hatvanas években előtanulmányok nélkül szerzett doktori képesítést nem is akárhol, hanem Cambridgeben. 2004-ben pedig a Buckingham Palotában a Brit Birodalom Dámájává nevezték ki Dr. Goodallt, mely egyenértékű a lovagi címmel.

Élet a terepen

Valahol azt írta egy tudós, hogy Jane nyomában egyre több nő kezdett dolgozni az etológia terén (pl. Diane Fossey és a hegyi gorillák), és mintha a nőkhöz nagyon „passzoló” és hálás terep lenne a főemlőskutatás. Talán mert nagyfokú és mély odaadás, türelem, beleolvadás szükségeltetik ehhez a munkához?

Jane-ért közben eljött a szerelem egy természetfotós személyében, gyermeket nevelt Afrikában, miközben egyre szerteágazóbb tevékenységet folytatott: írt és kutatóállomást épített ki Gombeban. Dr. Goodall a nyáron ünnepelte munkásságának 60 éves évfordulóját.

Hirdetés

Mára a gombei kutatás az emberszabású állatok legrégebb óta tartó terepi tanulmányozása, a kezdetben kizárólag viselkedéssel foglalkozó vizsgálatok időközben interdiszciplinárissá váltak, és segítséget nyújtanak a vírus- és genetikai kutatásokban is.

Jane publikációinak listája terjedelmes, tudományos munkái mellett az egyik legnépszerűbb az önéletrajzi ihletésű Amíg élek, remélek című kötete, és írt gyermekkönyveket is, nem is egyet.

Jane Goodall Intézetet 1977-ben alapította dr. Jane Goodall, főemlőskutató, környezetvédő, ENSZ Békenagykövet és Genevieve, San Faustino hercegnője, a csimpánzok és élőhelyük védelmének érdekében. Később tágult a kör, az intézet természetvédelmi törekvései mára az összes kontinensen számottevőek, bár továbbra is legismertebbek az afrikai országokban végzett közösségi programok. Az intézet egységben kezeli a természet- és környezetvédelem kérdését, célkitűzése a helyi lakosságot segítve, oktatást, egészségügyi ellátást, munkalehetőséget biztosítva vonja be ezeket az erdők és a benne élő állatok megmentésébe. Az intézet és a mellette működő ifjúsági környezeti nevelési program több mint 110 országban van jelen, köztük Magyarországon is. Egyébként Jane Goodall 2019-ben Budapesten, a Sziget Fesztiválon is tartott előadást, tízezrek előtt.

A nagyobb testvér feladata

Időközben az emberi tevékenység egyre inkább veszélyeztette a vadon élő fajok fennmaradását, így dr. Goodall csimpánzaiét is a fokozott erdőkitermelés. Jane elindult Gombeból és azóta utazik a világban, hogy elvigye minél több helyre az üzenetet:

a csimpánzokról, de más élőlényekről sem mondhat le az ember, a „nagyobb testvér”.

Élőhelyük megőrzése, az ott élő egyéb élőlények védelme nélkül ez nem lehetséges. Sőt, az ott élő ember alól is kifut a talaj, ha tovább tart az átgondolatlan erdőirtás. Lehet, hogy ma már a huszonnegyedik órában vagyunk. Ideje lenne hát hallgatni dr. Jane Goodallra, hiszen kevés hitelesebb szószólója van a természetes élőhelyek állapotának, megóvásuk kimondhatatlan fontosságának. Ő így fogalmaz: mindannyian felelősek vagyunk a bolygónkért.

Film: Jane – Egy élet a csimpánzok között (2017). A National Geographic archívumában több mint száz órányi soha nem látott felvétel rejtőzött a világhírű etológusról, melynek jelentős részét a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban rögzítették. A felvételek segítségével egy egészen különleges portré született a világ egyik legkedveltebb természetvédőjéről és legismertebb csimpánzkutatójáról. Kiderül például, hogy a nagy kaland elején még nem illett, hogy egy fiatal lány egyedül éljen a vadonban, így édesanyja is elkísérte Tanzániába. Láthatjuk Jane szerelmét, a természetfotós Hugo van Lawickot, később pedig, hogy milyen paradicsomi körülmények között nevelik egyetlen fiúkat. Közben pedig Jane mesél. Életről, halálról, spirituális körforgásról, az ember helyéről az élővilágban.

Fotó: Shutterstock

Gyógyította a természetet a koronavírus? – Ne áltassuk magunkat!

Hirdetés