Voltunk mi már csak hárman is a tengeren, voltunk harmincan is, most újra kis létszámmal tervezünk, de a helyszín marad. Nem látjuk nagy értelmét a még több órás vezetésnek, hogy újabb, változatosabb helyszínekre jussunk el, és úgy tűnik, a gyermekek várják a már ismert élményeket, minden évben szeretettel készülnek ezekre.
Mindenki ismeri a klasszikus mondást, hogy „a te gyermeked meg az én gyermekem veri a mi gyermekünket”, de nem feltétlenül ez az egyetlen lehetséges állapot a mozaikcsaládokban. Nálunk a gyermekek jól érzik magukat egymás társaságában, és végtelen türelmük van egymás nyűgével szemben.
Ugyanis távszerelem a mienk, erdélyi krosszóver, amelyben a résztvevők a lehetséges autós és vasúti útvonalak gyakori felhasználói, jó ismerői. Valószínűsíthető, hogy az Alzheimer sem fog hamar utolérni, hiszen állandó edzésben van minden agytekervényem (amiről még tudok). Te, aki munka után hazamész a társadhoz, és hozzábújva megbeszélitek, hogy holnap rózsaszínű vagy csicses paradicsomot vesztek, illetve, hogy ki megy el a piacra, tudd: ez egy igen áldott, egyszerűsített logisztikai feladat.
Van még egy jó memóriajáték is: kinek a lakásában található a tábori edénykészlet? Nálad van az a jobb bornyitó vagy nálam? Vagy például, bizonyos ételeket egyik vagy másik lakásban készítünk, attól függően, hogy milyen ott az alapfelszereltség – nálam például irtó jó kések vannak, de nincs annyi jó alapanyagom… Nem létezik hirtelen jött döntésből egy kis hegyi kiruccanás, mert ha nem pakoltad be a felszerelést, nem fogsz fél Erdélyen keresztül utazni, hogy magadhoz vedd, és hát vásárolni sem lehet mindig mindent, ami éppen akkor szükséges. Bár elég sokat duplázunk így is. És számos hasonló döntés, helyzet...
Mindenkinek saját gyermeke van, még véletlenül sincs kettőnek azonos érdeklődési köre, vagy nagy áldás lenne, ha mindhárman azonos véleményen lennének egyszerre, esetleg ugyanaz tetszene mindenkinek.
Az előzetesen kitűzött időpontban, amikor mindenkinek jó lett volna a közös nyaralás, beugrott a nagy fiamnak egy országos mérkőzése, és borított mindent. Csütörtök este derült ki, hogy ez prioritást élvez. Jelzem csendben a páromnak, hogy hosszabb csetre van szükség este, mert újratervezés szükséges. Naptárral, előjegyzésekkel, mindenki mindenféle programjával. De addig is, tudjuk meg, hogy a másik családoknak milyen terveik vannak.
Leülünk. Bor megnyit, teraszra kiül, gyermekeknek film beállítva. A gyermekek tudják már, hogy ilyenkor komoly döntések születnek, csak félóránként jönnek megkérdezni, hogy mi lesz. De ugye, ha mehet a másik, akkor ő is elmehet a saját táborába/workshopjára/szülinapjára/mérkőzésére? Hogy ugye, nem igazságos, hogy az egyik is kimaradjon valamiből? És neked hány nappal előtte kell szólnod, hogy szabadságra mész? Neked mikor zajlanak a vizsgák, amelyeket bírálsz?
Ahogy kezdtük lebontani a nyarat, esküszöm, egyetlen hét került, amelyiken megoldható lenne, hogy elmenjünk. Ha vasárnap indulunk. Csetelés közben a háttérben folyik az egyeztetés a volt társakkal, akkor mi ekkor mennénk, rendben ez így? Na, de hogy pakolunk össze? A hét végén vásár is van, meg el kell menni egy-két eseményre, és egy hét vadkempingezéshez össze is kell pakolni. Időhiány miatt elmarad az autó mosása, a tetőcsomagtartó beszerzése, ilyen körülmények között pedig mi lesz az, ami kimaradhat, és mi az, amit feltétlenül szükséges vinni? Hol lehet azt beszerezni két nap alatt?
Szerencsére Erdély elég nagy ahhoz, hogy útközben még ezt-azt be lehessen szerezni... Elindultunk, klappolt minden, kisebb kompromisszumokkal, de eljutottunk a célig. Ha valaha logisztikai menedzsert alkalmaznál, kérdezz rá, hogy milyen családban él, mert ez volt eddig a legkomplexebb tervezési folyamat nálunk.
A kiégés nem látványos összeomlással kezdődik, és nem is feltétlenül akkor, amikor már nem bírjuk tovább. Sokkal inkább akkor, amikor még bírjuk, csak egyre kevesebb örömmel. Mire nevet adunk neki, már mélyen benne vagyunk.korábban írtuk
Nem vagy lusta, nem vagy gyenge: talán csak kiégtél
