Egyszer vasárnap is kellett dolgozni, elszámolta a rendszer magát, és negyven ember helyett nyolcvannak hoztak ételt. Annyira jóllaktak, hogy a hányinger kerülgette őket, miközben nyelték a levest kenyérrel. Egy alkalommal egy építkezésen, a tetőn valami madár fészkében tojásokat találtak. Ketten osztoztak a társával, és Antika érezte, ahogy megtelik erővel.
Egy télen a Volgába esett, időben húzták ki a jég alól, és kályha mellett melegítették át. Túlélte.
Antalként tért haza huszonegy évesen a családi házhoz, ahol fogadta ugyan szeretet az apjából és húgából áradva, viszont a családi ház épp az összedőlés határán volt. Antal házat épített, csűrt mellé.
Bálba azelőtt sem járt, most sem fog. Kacagni évek elteltével kezdett. Egy nap Zsuzsi elé állt, és falusi egyszerűséggel, lényegretörően (minek mind kerülgetni azt a forró kását?) azt mondta:
– Zsuzsi, hozzám jössz-e, vagy vegyek el valaki mást?
Zsuzsi olvasni is alig tud, de becsületes családból jön, sok a testvére ugyan, szegényen élnek, de Antal tudta, hogy az okosság és gazdagság mit sem ér szív nélkül, és
Zsuzsinak márpedig nagy a szíve. Antal házába mentek lakni, mert Zsuzsi igent mondott erre a minden flancot nélkülöző őszinte kérdésre.
Együtt csinosították a házat, együtt gazdálkodtak, együtt neveltek fel három gyermeket.
Együtt veszekedtek sokat, tisztelettel és szeretettel. Antalból aztán Anti bácsi lett, Anti bácsiból pedig sokaknak Nagytata és még többeknek Déditata. Zsuzsiból Zsuzsika néni, Zsuzsi mama, de nem lett dédimamája senkinek. Zsuzsi mama akkor ment el, mikor végre megműtötték, és a nagycsalád pihenésre buzdította. Neki pedig életében először kijutott a paplanos ágyas reggeli.
Mosoly és nyugodtság volt az arcán, láttam, mellette voltam, mikor a doktornő kitartóan próbált életet pumpálni belé a két kezével. Én csak az arcát néztem Nagymamának, és tetszett, amit láttam.
Nagytata, a gyerekeimnek Déditata, vasárnaponként húslevessel lakik jól. Kenyeret is eszik mellé. Zsuzsi után vágyik, ki is jár a temetőbe, mikor jó idő van. Tudja, hogy őt ittfelejtette a Jóisten. Tudja, mert a múltkor mondta nekem.
Mindig mondja nekem, mikor találkozunk. Repülőn azóta sem ült. Már nem akar. Ő most már csak Zsuzsihoz akar menni.
Kiemelt kép: Shutterstock
