Rengeteg ilyen fiatalt ismerek és ismertem, értelmiségi körökben valóságos sikk azzal hencegni, hogy az én gyermekem aztán biztosan nem néz majd bugyuta rajzfilmet, és nem mobilozik hetvenkét éves kora előtt! Hahaha, majd, ha fagy! Én majd szépen mesét olvasok neki óraszám, játszunk, építünk, főzünk, legózunk, beszélgetünk, csodás szülő-gyerek kapcsolatban tobzódunk boldogan…
Aztán nem tudom, mi történik, talán mégsem bizonyul elég érdekesnek a legó, hamar elfogy a beszédtéma, nem írnak jó könyveket az átkozott gyerekkönyvszerzők, nincs kedve az embernek előszedni minden fittyfenét, ami egy közös építkezéshez/főzéshez kell… Mindenesetre nemsokára eljövend az idő, amikor a kisgyermek, még igen zsenge korban – igen, amikor a hozzáértő pszichológusok azt mondják, hogy napalmként égeti szét agyának minden idegsejtjét a telefonozás, tévézés –, ott ül a telefon, tévé előtt.
A szülő ilyenkor, egy-egy különösen kipihent és józan percben megretten.
Kitámolyog a hálószobából, és azt látja, hogy a gyermek úgy nézi az ittazélethurrikánt szombat reggel, mint a veszedelem. Vagy ha fel tudja oldani az ujjlenyomatkódot az alvó szülő ujjának finom felhasználásával, úgy tölti le a fizetős appokat, hogy öröm nézni…
De nemcsak letölti, hanem szemkifolyásig és bepirosodásig játszik velük, (nem) mellesleg sokkal magabiztosabban forgatva e furcsa és számunkra igazán soha meg nem szokható eszközt, mint mi magunk.
Ilyenkor aztán először ordibál, megtilt, próbálkozik, majd nemsokára elengedi a dolgot, és beletörődik, hogy ezen a területen (is) elvérzett, keserű dühvel és gúnnyal arra gondol, hogy amíg neki nem volt, jobban tudta, hogyan kell gyermeket nevelni, és finom kárörömmel felidézi azokat az ismerőseit, akiknek még szintén nincs, és akik még mindig és szintén jobban tudnak mindent.
Igen ám, de ebbe nem olyan könnyű beletörődni.
Annyi csatát elvesztünk, mire beérkezünk a középkorúság meghalásszagú révébe – amiről nyomban kiderül, hogy minden, csak nem rév –, hogy ezt az utolsót igazán nem engedhetjük már meg. Úgyhogy elrejtjük a telefont, kihúzzuk a tévékábelt és megesszük, elővesszük a legót, listába szedjük a beszélgetési témákat, veszünk egy tonna lisztet csirizelni meg egy raklapnyi téglát építeni.
