Megismertem hát Csíkszeredában a Power Fitness edzést. Itt tartunk most a sorozatomban. Az elején, de már nem a legelején.
Fél hat. Pakolni kell. Cipő, zokni, futó (a mackónadrágot időközben bátorkodtam lecserélni), sportmelltartó, póló, törölköző. És fél literes palackban tea. Érdemes pár szóra elidőzni ezeknél a kellékeknél. Ma már tudom, de viszonylag hosszú tanulási folyamat volt ez is, hogy nagyon fontos a kényelmes cipő és a kényelmes edzőruha. Ha szorít, vagy szúr, vagy csak feszélyez valami, az eggyel több lehetőséget ad arra, hogy egy nehéz gyakorlat közben – gondolatban erre hivatkozva – megálljak. És azt ugye eldöntöttem, hogy nem hagyom magam. A tea az ivóvizet helyettesíti, természetesen cukor nélkül iszom, ez része lett a rituálénak. Indulás. A küzdelem kezdete.
Az út a teremig már az első része a küzdelemnek, hiszen számtalan eltérítő gondolat támad ilyenkor,
millió okot sorol fel az agyam, hogy hagyjam abba, ne menjek oda, ne kínozzam magam.
„Kinek és mit akarsz megmutatni negyvenévesen? Úgysem vagy rá képes. Nem látod a tükörben, hogy mennyire nevetséges vagy a többiek mellett? Sosem leszel olyan csinos, mint ők. Tényleg semmi dolgod nincs otthon? Megengedheted magadnak ezt a luxust, hogy minden nap elmenj edzésre? Sok lesz az. Tönkremennek az ízületeid. A szíved vajon bírja, fogja bírni? Talán keresned kellene valami könnyebbet. Nem vagy elítélve.”
Millió és millió ellenérv, kérdés, amit minden nap le kellett győznöm az elején. Ezeket a kérdéseket sok ismerős, barát is feltette, de szerencsémre nagyon sokan voltak, akik támogattak is az elhatározásomban. Az elején az volt a taktikám, azzal csaptam be magam, hogy tettem a süketet, nem figyeltem a „hangokra”, csak határozottan haladtam előre, a terem felé. Próbáltam összeszedni az összes elhatározásomat, hogy valóban jelen legyek abban az egy órában, hogy csak arra figyeljek, amit csinálnom kell, és teljes odaadással végezzem.
Ígértem, beszámolok arról, hogy megnyertem egy versenyt. No. A Power Fitness felépítésének egyik erőssége, hogy időről időre meg lehet méretni magad a 90 napos programokban. Ezt tulajdonképpen az nyeri meg, aki a programba beszállva a kilencven nap alatt a legtöbbet ad le magáról kilogrammban, vagy centiben. A program elején és a kilencvenedik napon is megmérik a test nyolc pontjának átmérőjét, a súlyt, a testzsírt, az izomtömeget. A számok konkrétak, ott nincs csalás, játék, csiki-csuki. Ha nyolc centiméterrel vékonyabb lett a derekad a három hónap edzés után, akkor az nyolc centiméter. Nem több és nem kevesebb. Ha négy kilogrammot fogytál három hónap alatt, akkor az négy kilogramm. Biztosan. Ez nem az „úgy tűnik”, „úgy látom” kategória, ez pontos adat, pontos szám.
Visszanézve azt gondolom, nagyon fontos volt számomra, hogy az elején megnyertem egy ilyen „versenyt”, amit tulajdonképpen saját magammal folytattam le.
A négy kilós fogyásomnak nagyon örültem, de ennél is sokkal fontosabb volt az a felismerés, hogy erre nekem szükségem van ezután is, minden nap.