Elméletben tudom, hogy a félelem bénít, és nem a pánik szüli a legjobb döntéseinket. Épp ezért újabban, bármennyire félek, tudatosan, „behunyt szemmel” ugrom bele a félelemmel teli helyzetbe: legyen meg mielőbb, aminek meg kell lennie. Mert minél tovább görgetem magam előtt a félelmem, annál feketébbre gyúrom, s bár a valóságban még be sem következett az adott rossz fordulat, amitől féltem, a fejemben már a lehető legrosszabb forgatókönyvek pörögnek. Amint azonban szemtől szembe kerültem a rettegett helyzettel, rendszerint kiderül: korántsem annyira félelmetes, mint amennyire hittem. És az önbizalmam máris egyet lódul: lám, ezt a félelmet is legyőztem. De az is előfordul, hogy egy életen át görgetünk magunk előtt egy-egy félelmet…
E havi címlaposunk, Kozma Attila akkor a legboldogabb, amikor a gyermekeivel játszik, biciklizik, parkba megy vagy fagyizik velük.
„Stresszesek vagyunk, futunk, megyünk, őrült tempóban haladunk. Hová, meddig, minek? Megvan mindenünk, mégis mindig több kell... ” – véli „A hónap pasija”, Tamás Zsolt is, aki motorral kerülte meg a Földet.
A tapasztalat azt mutatja, hogy idősebb korunkban visszanyúlunk a gyermekkorunkat idéző, nyomdaillatú, forgatható olvasnivalókhoz. Ezzel is magyarázzák, hogy még mindig vannak nyomtatott lapok, noha negyedszázada temetik őket. Erről is beszélgettünk a Nőileg – és négyszáz másik magyar lap – erdélyi terjesztőjével.
A WhatsApp-szülők korát éljük: amikor a gyerek helyett mi intézünk mindent. Csak néhány a fajsúlyos témáinkból októberben.
Feltöltő órákat kívánunk a „vénasszonyok nyarán” is, sok napfénnyel és kevesebb félelemmel, gesztenye- és színpompás falevélgyűjtéssel, olvasást, természetjárást, apró örömöket, a boldogságmorzsák gazdag szüretjét mindenkinek!
