Két nő a félelemben – Sofi Oksanen: Tisztogatás
Mit tennél, ha egyszer csak egy ember feküdne a udvarodon eszméletlenül? Befogadnád a házadba, és ellátnád, vagy esetleg kihívnád a rendőrséget? Megközelítenéd egyáltalán?
Mit tennél, ha egyszer csak egy ember feküdne a udvarodon eszméletlenül? Befogadnád a házadba, és ellátnád, vagy esetleg kihívnád a rendőrséget? Megközelítenéd egyáltalán?
Időnként meglátogatom anyai nagynénémet Kolozsváron, a régi Pap utcán át kanyarodok rá a Belső Magyar utcára. Csak lépésben haladok kocsival, a forgalom óriási. Mint ahogy óriási a változás is, ami e két utca lakóit illeti az elmúlt ötven évben…
Az itt és most-ban való élésre, a flow-ra törekszik Szabó Enikő meseterapeuta és mesemondó: hogy minden egésszé épüljön össze, mint egy puzzle darabkái. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Fiatal felnőttként, a családi ház kapuján kilépve egy addig ismeretlen hiányérzet kerített hatalmába. Sokáig nem is tudtam megfogni mibenlétét. Aztán afrikai utazásomra készülődve szögezték nekem többen a kérdést: „Nem félsz?”
Volt olyan időszaka életünknek, amikor ezeket a szavakat úgy ejtettük ki, hogy nem csípte le az utolsó szótagot a visszautasítás félelme, a kiszolgáltatottság meztelensége, védtelensége nem rántotta vissza magára az elfojtás csendjét mint védőpáncélját?
Újratervezés – halljuk gyakran az autóban a navigációs alkalmazástól, és az esetek többségében követjük az utasításokat, főként ha számunkra idegen terepen haladunk. A mindennapokban azonban sok olyan helyzettel szembesülünk, amikor nem megy ilyen könnyen az „irányváltás”. „Nagy újratervezőket” kérdeztünk a tapasztalataikról. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. márciusi lapszámában jelent meg.)
Még a háború kitörése előtt beszéltük, egy hónapon belül meglátogatjuk a kárpátaljai barátainkat. Kiválasztottuk a hétvégét, aztán ahogy közeledett, munka mögé bújva, elnapoltuk a látogatásunkat. Igaz ugyan, hogy azóta többször találkoztunk Magyarországon – leginkább a hírhozó lányokkal – de az elszalasztott békeidős öleléseket nem hozza már vissza semmi, soha… Csapon élő kolléganőnket, a TV21 Ungvár szerkesztő-riporterét és az MTVA tudósítóját, Debreceni Kamillát faggattuk levélben, milyenek a hétköznap
A Szakáli család nyikómalomfalvi házához vezető út tágas udvaron keresztül, gyümölcsfák között visz fel a dombra – mintha már az út maga is arra késztetne, hogy az ember kicsit lelassuljon, és megérkezzen valami igazán őszintéhez.
Ahogy lehűl a levegő, vastagabbak a pulcsik, hosszabbak a kabátok – és valahogy egyre nehezebb megtalálni magunkat a rétegek alatt. Ismerős az érzés, amikor felveszed a harmadik réteget, és már nem tudod, hol végződsz te, és hol kezdődik a sál?
Gyermekként nagyon szerettem figyelni, ahogy nőttön nőtt a dió a fán. Alig vártam a szeptembert, hogy potyogjon ki a zöld burokból. A diószedés a gyermekek dolga volt, voltak napok, amikor egy fél vödörrel is összegyűjtöttünk a fű közül.
Bár télen gyakrabban száraz, cserepes az ajkaink bőre, az ajakápolásra nem csak a hideg évszakban érdemes figyelni. Ezúttal erről, de a rúzs választásról is szó lesz a Kencében.
A monokróm öltözködés az egyik legegyszerűbb, mégis leglátványosabb stílusfogás: amikor tetőtől talpig egy szín – vagy annak árnyalatai – jelennek meg a szettben. Az eredmény? Optikailag magasabb, karcsúbb sziluett és letisztult, elegáns összhatás.
Immár tizedik éve zajlik Sepsiszentgyörgyön a Design Week, amely a térség egyik legjelentősebb kreatívipari eseményeként a szakma, az ipar és a nagyközönség találkozási pontja.
Nem idejétmúlt a befőzés, nem csak nagymamák foglalkoznak vele – bizonyítja megszólalóink példája is. Olvasóink nem főállású háziasszonyok, mégis igyekeznek munka és háztartás mellett időt szakítani az eltevésre.
A mai kisiskolásoknak nehezebben megy az elcsendesülés, az elmélyülés – talán ez a legszembetűnőbb különbség a mai és a korábbi generációk között, véli Szabó Zsuzsa tanító, aki A pszichológus konyhája legújabb epizódjának meghívottja volt.
Egy házsor, kis kerti kapukon átjárható rokonlátogatási lehetőségekkel – ebben a megtartó falusi környezetben nőtt fel Köllő Miklós gyergyócsomafalvi műépítész, így, amikor családot alapított, számára is egyértelmű volt, hogy hazaköltözzön.