Rabok vagyunk, nem szabadok. A munkánk, a szokásaink, az őrült hajsza rabjai, a megalkuvásoké és megfelelésé, az örökségünk rabjai, és sokkal többen, mint ahányan felismerjük, bevalljuk, a függőségeink rabjai is. Az új évre ezt tűztük ki célul: írunk, beszélünk, kérdezünk és együtt gondolkodunk a függőségeinkről, alkoholról, nikotinról, gyógyszerről, játékról vagy épp társfüggőségről, mert a szembenézést már nem lehet tovább halogatni. Első lépésként bár beszélni róluk. Elhallgatott „világjárvány” ez, amely a közvetlen közelünkben is szedi áldozatait, csak épp sóhajtva félrenézünk.
Ha csak egyetlen függő is aha-élménnyel vagy a változtatás szándékával teszi le a lapunk, nem hiábavalóan dolgozunk…
Borús januárban kiváltképp a nagy mindenség kicsi fénye e havi címlaposunk, Abodi Nagy Blanka (interjúja), átütő tisztasága, és a bátorság, hogy kisgyermekes anyaként is merte követni az álmait. Mert így adhat hiteles mintát a fiainak is. Ugyancsak inspiráló Xantus Géza hitvallása: a becsületes munkának hosszú távon van eredménye, még ha azt jó ideig nem is látjuk. A zene, a közös éneklés fontos híd lehet a különböző (szociális) hátterű gyerekek között – erről is írunk.
Szabadok legyünk, ne rabok! Ezt kívánom mindannyiunknak az új esztendőre. Magamnak is.
