Szorosan ölelnélek, és hagynám, hogy megcsiklandozz. Hagynám sokáig, mindaddig, amíg még nevetni tudok. Mert jó lenne együtt, hangosan kacagni.
Ha tehetném, kergetőznék veled. Kiáltanálak, hogy kapj el. Futnék, elesnék, de te bekötöznéd a sebeimet. Puszit adnál rá, és már nem is fájna annyira. Ha tehetném, a karjaidban aludnék el, hogy érezzem a melegséged. Kérném, süss valamit. Valami finomat, de már a nyers tésztából is ennék…, mert szeretem. Ha tehetném, én is fára másznék, mint a többi fiú. Csak úgy heccből, hogy bosszantsalak. Hiszen féltenél, bár tudom, hogy büszke is lennél arra, hogy ilyen eleven vagyok. Én is szaladgálnék, rúgnám a labdát, míg besötétedik, beszélnék egész álló nap, meg huncutul néznék és néha haragos is lennék. Én is szeretném azt tenni, mint a többi gyerek.
De nem tehetem. Mert nem tudok szaladni. Nem tudok beszélni. Nem tudlak megölelni, és nem tudlak bosszantani sem. Még azt sem tudom kifejezni, hogy mit szeretnék, vagy éppen hol fáj. Óriási a fal köztem és a világ között. Sírok meg hisztizek, de mondd, honnan tudod, hogy éppen miért?
Köszönöm, hogy próbálsz megfejteni. Hisz én nem tudok kérni, de sajnos adni sem igazán. Most például azt a csokor virágot és egy csattanós puszit az arcodra. Most nagyon boldog lennék és megköszönném, hogy vagy nekem.
De nem tudom megköszönni. Remélem, azért érzed legalább. Tudod, a gyermekek apróságokkal is jelzik, hogy imádják a szüleiket. Ezért kacagok hangosan, ha megcsiklandozol, bújok hozzád, ha a közelemben vagy. Ezért szeretek úgy elaludni, hogy az orrunk összeérjen, és ezért vívom ki magamnak, hogy néha veletek, a nagy ágyban aludjam. Ezt sem tudom szóban kérni, de addig sírok, míg így lesz. Egyszer majd talán megtanulom. Én sem értelek mindig, bár sokat beszélsz hozzám. Szeretem a mondókáidat, a dalaidat. De azt, hogy „víz”, azt már megértem. És tudom kérni is, ha szomjas vagyok, és a cumisüveg után nyúlok. Olyankor mindig örülsz, tapsikolsz, boldog vagy. Szeretem, amikor boldog vagy.
Szóval, ne tedd fel azt a kérdést magadnak, hogy jó, igazi anya vagy-e! Az vagy! Nekem legalábbis a legigazibb. Bár az anyaságban nem azt éled meg, mint barátnőid, családtagjaid, neked másként kell helyt állnod. Más nehézségek adódnak, de más az a szeretet, az a kötődés is, ami közöttünk van. És nekem így jó.
Tehát, anya, így anyák napján, ha megtehetném, vagy ha egyszer reggel úgy kelnék fel, akkor puszilgatnálak egész nap és a füledbe súgnám, hogy szeretlek. És ha egyszer ezt megtehetném, akkor minden nap megismételném.
Kiemelt kép: Shutterstock
