Már elöljáróban szeretném elmondani, hogy minden, ami itt megállapításként megjelenik, csak szubjektív reflexió. Semmilyen szociológiai alátámasztása nincs, és utóhatásai rám nézve hosszú távúak.
Először csak női szemszögből szerettem volna megközelíteni a témát, aztán ráeszméltem, hogy sokkal általánosabb megéléseim voltak, amelyek nem csak lényem ezen oldalát érintették. Mert volt ott animus és anima, minden, ami egy ízig-vérig kapitalista, jóléti társadalom és létforma velejárója.
Az elmúlt egy évből nyolc hónapot Svájcban töltöttem munkás hétköznapokkal és egy merőben más életformával. Kiléptem a saját jól megszokott és berendezett komfortzónámból. A legelső és tartósan fennmaradó eszmélésem, hogy „ez nem egy fogyasztói társadalom”, mármint a szó balkáni értelmezésében. Nem láttam őrült bevásárlókocsis hajszákat még a karácsonyi „van egy napom, hogy megvegyem az ajándékot” tempóban sem. A kosarakban legtöbbször csak pár darab árucikk pózolt rendezett szükségszerűségben. Amikor hazajöttem, az első sokkélményem az itthoni bevásárlóközpontban ért.
És azon kaptam magam, hogy kattog az elmém, milyen ünnep lehet, hogy ennyire kétségbeesetten vásárolnak az emberek. És rájöttem, hogy sem ünnep, sem hétvége. Csak egy hétköznapi csütörtök... Nincs vásárlói kultúránk... Vajon hány generációnak kell felnőnie, hogy azt érezzük: a szükséges az elegendő?
Aztán női szemmel kezdtem el figyelni befelé és kifelé egyaránt. Több volt a csend, a nyugalom és a tisztelet. Mi egy kis svájci faluban voltunk, ahol főleg állattenyésztésből és abból éltek, amit a föld nyújtott nekik. Tisztelettel és alázattal a természet iránt. A földművelés teendőiből ott is kivették részüket a nők, sőt többször előfordult, hogy mezőgazdasági munkagépeket vezettek lányok, asszonyok. És ez a munkában való egyenjogúság az előttem feltárulkozó kapcsolatokban is jelen volt. Tiszteletet tapasztaltam, és udvariasságot, néha talán számomra túlzó és zavarba ejtő udvariasságot.
Persze így a mindennapokból kimaradt a svájci nő körömcipős képe. És ha szabadnapokon nagyobb városokba mentünk, ott is elsősorban a praktikummal találkoztam. Kényelmes casual jó minőségben. A szállodai fürdőszobák kínálata is általánosságban ezt tükrözte, a kivételek pedig a másik szélsőségbe csaptak át. Voltak hölgyvendégeink, akiknek kozmetikai arzenálja mennyiségben és minőségben is tetemes volt. Ilyenkor én is tobzódtam, szemnek és orrnak ingere volt.
Benjamin Franklin, akinek nevét elsősorban a villámhárítóhoz kötjük, talán az első életvezetési tréner és tanácsadó volt. Ő tizenhárom pontba szedte össze a szerinte fontos támpontokat. Ezek a tanácsok sejlettek fel bennem a svájci mindennapokban.
