Villáminterjú László Katával: Jó helyen vagyok

Az a fajta ember, akinek rosszabb napjain is jut egy kedves szava mindenkihez, nem az „elszállt” színész típus, aki csupán önmagával van elfoglalva és eltelve. A Tomcsa Sándor Színház színművésze emberi kapcsolataira és a közönség szeretetére a leginkább büszke, megtalálta a helyét, de azt se bánná, ha itt lenne a tenger.

Fotó: Kátai Jocó

– Hogyan indul a reggeled?

– Szenvedéssel. Nehezen ébredek, nehezen kelek, nehezen térek magamhoz. Jön egy fél liter víz, aztán a kávé. Nélküle egy tapodtat sem mozdulok, csak ezután indul a készülődés a napra. Ha valami váratlan dolog közbejön ez idő alatt, lehet, hogy kifut a talaj a lábam alól.

– Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?

– Megbízhatóság!

– Miben tartod magad a leginkább különcnek?

– Nem vagyok különc.

– Mi a legnagyobb dolog, amit elértél?

– A közönség szeretete. Halálfélelemmel a nyakamon felmásztam egy magas szikla csúcsára.

– Melyik történelmi személlyel azonosulsz a legszívesebben?

– Sok történelmi személy van, akit csodálok, példaértékűnek tartok, de nem mondanám, hogy azonosulok vele.

– Milyen esetben szoktál hazudni?

– Nem nagyon szoktam, rögtön meglátszik rajtam, meg utána amúgy is felemészt a bűntudat. Szépíteni, kiszínezni, tompítani szoktam, abban az esetben, ha nem akarok bántani, kegyes hazugságokra van szükség, vagy ha a túlérzékenységemből adódóan meg kell védeni magam.

– Mi a mottód?

– Élj úgy, hogy mikor távoznod kell, mosolyoghass!

– Mikor és hol voltál a legboldogabb?

– Amikor együtt és egyben volt az egész nagy családom.

– Mi a legbecsesebb kincsed?

– Az emberi kapcsolataim.

– Hol élnél a legszívesebben?

– Ahol a szeretteim, a barátaim vannak. Jó helyen vagyok. A hegyek között boldog vagyok, de ha itt lenne a tenger is, az maga lenne a paradicsom.

korábban írtuk

Székely Kinga Réka: Alkonyatban – Amikor az egó megszűnik, s csak a „mi” létezik
Székely Kinga Réka: Alkonyatban – Amikor az egó megszűnik, s csak a „mi” létezik

Kevés olyan európai nő él napjainkban a Földön, aki ne hallott volna Rómeó és Júlia szerelméről. Shakespeare-nek köszönhetően színpadi művé alakult ez az ókorban is ismeretes történet. Örök téma, hisz az életet teremtő szenvedélyről szól. A szerelemről.