– Hogyan indul a reggeled?
– Ez attól függ, hogy iskolaidő, hétvége, vagy vakáció. Suliidőben nagyon korán, egy kávéval, egy szál cigivel, a gyermekeim előkészítésével, vezetéssel, majd a kollégákkal még egy kávéval, és ilyenkor még mindig csak 8 óra van. Hétvégén és vakációban lustán, vidáman, ráérősen, ez utóbbihoz ragaszkodom is.
– Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?
– Rengeteg energia, forrófejűség, igény az önazonosságra. Ja, és persze az igazságérzetem, egyszer az fog a sírba vinni.
– Hát a legnagyobb dolog, amit elértél?
– A két gyerekem nevelésének lehetősége és a szakmai elismerések. De talán ide sorolnám a folyamatos munkát is önmagammal, aminek köszönhetően egyre nagyobb békében élek a világgal és a körülöttem élőkkel.
– Melyik történelmi személlyel azonosulsz a legszívesebben?
– Báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét – minden nehézsége ellenére – szívesen kipróbáltam volna. Ő volt Bánffy Miklós múzsája, arisztokrata nagyasszony, aki a múlt század első felében rendkívül sokoldalú tevékenységet fejtett ki Kolozsváron és Erdély-szerte.
Ahogy az életét kutatók fogalmaznak: erős, önálló, vagány nő lehetett.
– Kik a hétköznapi hőseid?
– Azok az emberek, akiknek összejön az egyensúly az élet majd’ minden területén. Akik úgy alkotnak jó dolgokat a közösség számára, szenvedéllyel, odaadással, hogy közben még a családra, utazásra, barátokra is marad idejük. Úgy, mintha egész emberként dobnák bele magukat külön-külön minden szerepbe, szépen, igényesen. Azt gondolom, hogy ez nem könnyű mutatvány, de szerencsére van jó pár ilyen ember a környezetemben, aki folyamatosan inspirál.
– Mit bánsz a legjobban?
– Azt hiszem, semmit. Minden veszteségnek vagy merész döntésemnek látom a helyét utólag, és azt is, hogy mi minden jó következett belőle. Talán egy dolgot mégis: azt, hogy
Rengeteget játszott velem és az unokatestvéreimmel, régmúlt időkről, szolgaságról, háborúról mesélt, dalokat és verseket tanított, huncutság és könnyedség lengte körül. Nagyon hiányzik.
– Mi a legkedvesebb időtöltésed?
– Játék a gyerekekkel, utazás és utazás, mély és tartalmas beszélgetések barátokkal. És még egyvalami, amire keresem a vállalható szinonimákat, de nem találom (nevet).
– Milyen tulajdonságot értékelsz leginkább egy férfiben?
– A klasszikus női válaszom van csak erre: felelősségvállalás és határozottság, tudja megszabni a határokat, velem szemben is, ha kell. Humor, az mindenen átsegít.
A kedvenc szövegem erről angolul hangzik jobban. „What is sexier, than a bad boy? A man, who has his shit together.” Mi szexibb egy rosszfiúnál? Egy felnőtt férfi, aki minden téren „egyben van”.
– Mit értékelsz leginkább egy nőben?
– A türelmet és megfontoltságot azért értékelem, mert bennem nincs meg. Ezen kívül a huncutságot, szenvedélyt, a részletekre való odafigyelést, a törődést és mindenek felett az önazonosságot.
– Milyen embert tartasz a legkevesebbre?
– Az olyan embert, aki a külsőségeknek él: státuszt, mások véleményét, tárgyi javakat gyűjt.
Őszintén élni bátorság kell, a többit könnyebb megszerezni. A pletykás embert sem szeretem.
– Mikor és hol voltál a legboldogabb?
– Sok ilyen pillanat van, mert ezek pillanatok csak. A folyamatos boldogságot tanulnunk kell. Ha kettőt kell választani csak, az mindenképpen a két gyerekem születése Atlantában.
korábban írtuk
Székely Kinga Réka: Asszonylét. Magányosan
Jövő szombaton találkozunk. Tudta, hogy nem fog elmenni. Mégis ígérte. Elbűvölte a férfi szeméből sugárzó magabiztosság és a letagadhatatlan sóvárgás. Ami hiányzott a férjéből, benne volt az udvarlóban. Küzdeni akarás, erő és a csak reá háruló figyelem.
