Szex és kommunikáció. Megy ez neked?

Szülői rábólintás kell majd az új tanévben ahhoz, hogy a gyermek szexuális nevelésen vehessen részt az iskolában. Sokan gondolják, hogy ez teljesen rendben van, de vannak, akiknek fenntartásaik is vannak. Mert például mi van, ha a szülő nemet mond, de közben otthon sem foglalkoznak a témával? Tudunk egyáltalán beszélni a szexről? (A teljes cikk a 2020-as Nőileg augusztusi számában jelent meg.)

Végre a mi iskoláinkba is bevezették a kötelező szexuális nevelést, bár – főleg egyházi nyomásra – egy apró módosítással: a gyermekek csak a szülő beleegyezésével vehetnek részt ilyen órákon. Még a Magyar Szülők Szövetsége is üdvözölte ezt a módosítást, és sokan elvitték ideológia irányba a témát, amelynek fő vonala a gender-elmélettől, vagyis annak bizonyos értelmezésétől való félelem.

A kötelező iskolai szexuális nevelést először 1955-ben vezették be Svédországban, majd a hetvenes-nyolcvanas években Nyugat-Európa több más országában is beiktatták a tanrendbe. Franciaország, Nagy-Britannia és Portugália a kilencvenes, illetve a kétezres évek elején csatlakozott. Mára már az uniós országok zömében jelen van az iskolák kínálatában a szexuális nevelés, míg Romániában, ha terítékre is kerül a téma, erőteljes vallási- és ideológiai vitákat gerjeszt. Hazai tanulói- és diákszervezetek pedig határozottan állítják: a fiataloknak joguk van a tájékoztatáshoz – ezen a téren is.

Szóval felnőttek vitatkoznak saját beállítódásuk, hiedelmeik és előítéleteik mentén, miközben a gyermekek zöme magára marad. Ennek veszélyességét jól alátámasztják a statisztikák is, hiszen Románia élen jár a kiskorú szülések, abortuszok, a méhnyakrákos megbetegedések és halálozások számát tekintve.

A fiatalok jelentős része semmiféle hiteles és alapos információhoz nem jut a szexuális higiénia, a fogamzásgátlás terén, és akkor még nem is beszéltünk a szexualitás érzelmi, lelki oldaláról. Sem a bántalmazásról, a zaklatás jelenségéről, a pornóról, az internet veszélyeiről…

De a szülő továbbra is mondhat nemet: megvonhatja a lehetőséget, hogy gyermeke kapjon-e tájékoztatást, váljon-e védettebbé a veszélyekkel szemben, és teljesebbé azáltal, hogy megismeri a szex egyéb vetületeit.

Kinek megy ez?

(…) Az érdekel minket, hogy ha az iskola nem, akkor ki válaszol a gyermekek kérdéseire? Oké, a szülő felelős a gyermek neveléséért, de tudja ezt csinálni? Induljunk ki abból, hogy ahhoz, hogy a gyermek egyáltalán feltegye a kérdéseit, megfelelő (oldott, laza, nem ítélkező, bizalomteljes stb.) légkör kell.

Megfelelő szavak kellenek, tájékozott, önmagával, önmaga szexualitásával rendben lévő felnőtt kell. Aki nem hebeg-habog, hanem tud természetesen beszélni, és érzi, hogy miből és mennyit szükséges akkor és ott mondania.

Aki nem riogat, hanem keresetlenül, prédikáció- és értékítélet-mentesen közöl és nyújt válaszokat. Hány szülő képes erre? Te képes vagy, kedves Olvasó? (…)

Kínos kérdések?

Hirdetés

Első kép: Évek óta rákérdezek teljes évfolyamokra az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályában, hogy hányan tudnak otthon, a szüleikkel a szexről beszélni. Hát, nem sokan, és hiába, hogy fiatalok a szülők, ez a tabu csak nem akar oldódni. Persze, vannak üdítő és követendő példák is, de azért többnyire még ott is kimerül a „mostantól vigyázni kell a fiúkkal” mondatok ismételgetésében a „felvilágosítás”, ahol egyáltalán előkerül a téma. 

Második kép: Harmadikos gyermekekkel beszélgetek. Tényleg az történik? – kérdezik. Mármint, hogy a férfi a nemi szervét bedugja a nő nemi szervébe. Igen, történhet az is – válaszolom. Első reakció: pfúj. Mivel fontos számomra, hogy ne undor, netán félelem tapadjon a témához, tágítom a kört, mondván, hogy szerte az élővilágban a párosodás révén születnek az utódok, marad fenn a faj. Mi is megszülettünk, szüleink szerelméből. Felkiált egy kisfiú: juppi, akkor mi a szex gyermekei vagyunk! A hangulat katartikus.

Harmadik kép: Pedagógusok, osztályfőnökök kérnek fel gyakran szexről foglalkozásokat tartani. Hálásak, ha megyek. Mert – mint fogalmaznak – ők semmi pénzért nem beszélnének erről. Elképzelni sem tudják, hogy kiejtsenek a gyerekek előtt bizonyos szavakat. Jaj, és mi van, ha olyasmit kérdeznek, amire kínos válaszolni? – fantáziálnak közben. És ezek a pedagógusok többnyire szülők is. Vajon, a saját gyerekeikkel el tudják látni ilyen jellegű feladataikat? Vagy az is kínos? (…)

Miközben…

Mert miközben a gólyamese már kiment a divatból, a hét-nyolc éves pornót néz, a harmadikos lányt a szüzesség elvesztése foglalkoztatja, mert egy táborban a nagyobb lányok megosztották élményeiket, a kamaszok félnek az első szexuális élménytől, de attól jobban, hogy kimaradnak valamiből, miközben mindenfelől zúdulnak rájuk a szexuális tartalmak, miközben a lányok lefotózzák intim testrészeiket és megosztják a vágyott fiúval, vagy bárkivel, aki ezt kéri tőlük, és – mint fentebb már írtuk, rémesek a statisztikáink, miközben olyan általánossá vált a tinik között az orális szex, hogy sokan azt hiszik, hogy az már nem is szex, mi felnőttek pedig a szexuális nevelés létjogosultságáról és szülői jogokról vitázunk.

Miközben ezen az égtájon még mindig sok tévhit, előítélet és téves információ kötődik a szexhez, és nehéz is szóba hozni, mi felnőttek véleményeket ütköztetünk arról, hogy áldásunkat adjuk-e arra, hogy szakértők szakszerűen pótolják a hiányt, vagy egészítsék ki az otthon elhangzottakat, segítsenek a gyerekeknek nyitottabb, tájékozottabb, önmagukat jobban ismerő felnőttekké válni.

Kiemelt kép: Shutterstock