wunderEvents: A tökéletes rendezvény személyreszabott és élményt teremt
Nők az üzleti világban sorozatunkban ezúttal Bagoly Melindával, a rendezvényszervezéssel foglalkozó wunderEvents vállalkozás alapítójával és kreatív igazgatójával beszélgettünk arról, hogy milyen kihívásokkal nézett szembe az elmúlt közel másfél évtized alatt, hogy miként tudja összeegyeztetni a különböző női szerepeit, és hogy milyen is egy tökéletes rendezvény.
– Hogyan lettél vállalkozó? Fiatalkori ambíció, tudatos döntés volt?
– Az első gyermekem születése előtt turisztikai területen dolgoztam, amikor már kiderült számomra, hogy szeretek szervezkedni, emberekkel körülvenni magam. Viszont a gyereknevelési szabadság idején kezdtem el mélyebbre ásni, és kideríteni, hogy valójában mi is az én mozgatórugóm, mit szeretek csinálni. A férjemmel közösen egy italimportálással foglalkozó vállalkozásba kezdtünk bele, párhuzamosan már események (inkább fesztiválok) teljes vagy részleges megszervezésével is foglalkoztunk, majd 2019-ben választottuk szét a tevékenységi köröket. A kezdetekben, amikor még Wunderbar néven voltunk ismertek, a különböző rendezvényeken a bár működtetését vállaltuk. Ha visszaemlékszem a múltra, akkor nem mehetek el szó nélkül a Wunder-bulik mellett sem, amelyeket Horváth Csongorral és Kónya-Ütő Bencével közösen szerveztünk. Igen meghatározó időszak volt ez számomra, és talán itt indult el valami bennem azzal kapcsolatban, hogy az utamat a rendezvényszervezés világában találom meg.
Hirdetés
– Mivel foglalkozik a vállalkozásod?
– Ha csak egy szóban válaszolhatnék, azt mondanám, hogy mi eseményeket design-olunk, konceptualizálunk, ha úgy tetszik. A portofóliónkban találhatóak családi események (esküvők, keresztelők, ballagások), céges, corporate események (céges ünnepek, épület- és irodahelyiség avatók), tematikus események (nyílt napok, gyármegnyitók) vagy fesztiválokon térkialakítás (Electric Castle, Femei pe Matasari stb.). Megszervezünk eseményeket nulláról, főzést és felszolgálást is beleértve, vagy épp egy nagyobb rendezvény keretében alakítunk ki egy teret, bárt biztosítunk vagy keretet teremtünk egy létező elképzelésnek. A lényeg, hogy bármi is legyen a megrendelés, a wow élményre, a wunder hatásra törekszünk úgy, hogy közben végig garantáljuk a megrendelő önazonosságát, hitelességét.
Gyakorlatilag, annak ellenére, hogy öt éve jegyeztettük be a céget, immár tizenkét éve vagyok a szakmában. Ez idő alatt sikerült mindenbe belekóstolnom egy kicsit. Például szívesen emlékszem vissza a sepsiszentgyörgyi cigarettagyár megnyitójára, amikor rendelkezésünkre bocsájtottak egy hatalmas üres teret, és nekünk kellett megtölteni élettel, kitalálni az esemény látványvilágát, arculatát és minden kis részletét. Ugyancsak kiemelkedő mérföldkő az első Electric Castle-en való részvételünk, amikor is italszponzorokként jelentünk meg a fesztiválon, és már akkor tudtuk és éreztük, hogy valami többet, valami Wunder-pluszot szeretnénk belevinni a megjelenésünkbe. Akkor kezdtünk el különböző sátrakat, eszközöket vásárolni, és kiépíteni a vállalkozásunkat.
– Miben fejlődtél az elmúlt több mint egy évtized alatt?
– Az első dolog, ami eszembe jut, hogy sokkal másképp beszélek ma a párokkal, mint például öt évvel ezelőtt. Sokkal magabiztosabb lettem, és ez a fellépés a párokba is magabiztosságot önt. Nehéz út volt megtanulni, hogy türelmesebb legyek saját magammal szemben. Bár egy párnak az esküvője napja vagy hétvégéje egyedüli és megismételhetetlen esemény az életében, számomra – bármilyen nyersen is hangzik – egy esküvő „csupán”, ami után akár még tíz következik. A kérdéseik gyakran ismétlődnek, és nekem ezt kezelnem kell, türelemmel.
– Milyen a tökéletes rendezvény?
– Ha a megrendelő önazonosnak érzi a rendezvényt, és elmondja, hogy mindig is erről álmodott, akkor az adott esemény tökéletesebb nem is lehetett volna.
Engem több éve foglalkoztatott már a kültéri események gondolata, amikor még itthon ez ritkának számított, bár külföldön már nagy sikernek örvendtek a sátras rendezvények. Felénk még mindig az ismertebb, megszokottabb, biztonságosnak és kényelmesnek tűnő beltéri események voltak a népszerűbbek, a kültéri események nagyon lassan hódítottak teret. A koronavírus járvány a számtalan, gyakran tragikus hozadéka mellett, viszont pont ezt a változást erősítette meg: kötelezettségből, óvatósságból, vagy csak kíváncsiságból, de egyre többen kezdtek a szabadban tervezni eseményeket. A természetközeli, meghitt élmény kedvelőinek a szabadtér a legjobb alternatíva, ez pedig tökéletesen összecseng a wunderEvents alapelveivel.
Folyamatosan követem a trendeket, az igényeket, a változásokat, ezeket szem előtt tartva alakítjuk ki minden eseménynek a saját, egyedi koncepcióját, nem erőltetve semmit, hiszen a legjobb ötletek gyakran a legspontánabb módon bukkanak fel. Számomra az eseményeink hívó szavai az eredetiség, megbízhatóság, magas minőség.
– Mi a legnehezebb/legnagyobb kihívás számodra a vállalkozói létben?
– Már önmagában elég nagy teher az, hogy az emberek sok esetben rád bízzák életük egyik legszebb napjának a megszervezését. Nekik ezáltal leegyszerűsödik a feladatuk, viszont az én, a mi felelősségünk óriási lesz. Néha nem kívánom vinni ezt a terhet, de a végén nagy eséllyel alkotunk valami igazán vagányat. A projekt eleje mindig a legnegezebb, de a végére belejövünk és teljesen magunkénak érezzük az eseményt. Ami még kihívás, hogy nem lehet állandó jelleggel kreatívkodni sem. Nyolc-tíz év után már érzem, hogy el-elfáradok, és egyre hosszabbak a regenerációs időszakok is.
– Mi az, ami örömet szerez neked a vállalkozói/vezetői létben?
–Nagyon megterhelő lenne ez a fajta vállalkozás, ha nem szeretném. Olyan szintű kreativitást és szabadságot ad, aminél nincs is nagyobb mozgatórugó számomra. A visszajelzések, amelyeket klienseinktől, kollégáimtól kapok, feledtetnek minden fáradtságot és erőt, energiát adnak az újabb projektekhez.
Egyértelműen a családomat és a hozzám legközelebb álló személyeket emelném ki, akik nélkül gyakorlatilag ez a vállalkozás nem létezne. Úgy a szüleim, mint a testvéreim szerves részét képezik a csapatomnak, és mindenki első perctől kezdve nagyon támogató volt. A családon túl, öröm számomra a sok-sok kolléga, akikkel évről évre együtt vágunk bele a szezonba és nyomjuk le együtt a leghúzosabb hétvégeket, heteket is. Sokszor úgy érzem, hogy lett egy masodik családom…
– Hogy látod, nehezíti a pályádat az, hogy nő vagy?
– Alapvetően úgy állok a dolgokhoz, hogy nem foglalkozom a külső véleményekkel. Nyilván kaptam már megjegyzést, hogy tölthetnék több időt a gyerekekkel. De ezeket azok mondják, akiknek fogalmuk sincs a háttérről.
Eszembe jut most egy történet: néhány évvel ezelőtt volt egy esküvő, amikor is a padlózatunk foglalt volt, és ajánlottam a párnak egy másik vállalkozást, ahonnan lehetőségük lett volna bérelni. Ez a bizonyos vállalkozó azt állította, hogy lehetetlen lepadolni azt a területet, és oda sátrat sem lehet majd húzni, ahová persze mi megígértük, és el is hangzott a szájából egy olyan, hogy ilyen, amikor „nővel bizniszelsz”. Mondanom sem kell, hogy a padlózatot nem tőle bérelte a pár végül, és tökéletesen meg lehetett tartani az esküvőt azon a helyen, ahová eredetileg tervezve volt.
– Vállalkozóként könnyebb vagy nehezebb az idővel zsonglőrködni, a karrier-család kérdéseit egyeztetni?
– Nem akarok nagyképűnek tűnni, de mi ketten csináljuk a mérlegelést a férjemmel, vagyis ez nem egy női feladat, hanem egy szülői, felnőtt feladat. Nem tartjuk takargatnivalónak a gyerekek előtt azt, hogy igenis a szülők dolgoznak. Nem hagyjuk hátra a gyerekeket, hanem ők is ott vannak velünk, besegítenek esetleg egy-egy feladatba, de ha éppen nem, akkor türelmet tanulnak… Szeretnénk, ha ezáltal is egy példát állítanánk eléjük. A férjem nemcsak a magánéletben, hanem a vállalkozás szempontjából is partner, így közösen építjük a családunkat és a vállalkozásokat. A nyári, munka tekintetében nehezebb periódusokban is nyugodt vagyok, mert tudom, hogy két felnőtt, felelős ember viszi a háztartást és a gyereknevelést, és amikor az egyikünknek sűrűbb időszaka van, akkor a másikunk erőteljesebben van jelen, és fordítva.
– Figyelsz tudatosan a munka-pihenés arányára, hogy ne legyél kifacsart, hogy rendszeresen feltöltődj? Mi tölt fel?
– Amikor átléptem a bűvös negyvenet, jöttem rá, hogy igazából nem igazán figyeltem oda magamra. Egy egész évig tűnődtem azon, hogy hogyan kellene ezt jobban csinálni, hogyan tudnám megtalálni azt a tevékenységet, ami tényleg csak rólam szól. Az eredmény pedig, hogy tavaly januártól elkezdtem futni, ezáltal megadtam magamnak az időt, hogy aktívan csendbe lehessek. Ebből táplálkozom most.
Most már hetente többször futok, és ennyi idő távlatában már megtaláltam ebben is a kihívásokat, mert én olyan személy vagyok, hogyha valamit csinálok, akkor azt nagyon csinálom. Rossz tulajdonságom a maximalizmus, de talán ez segít hozzá ahhoz, hogy mindenben benne legyen egy kicsit a wunderfaktor.
– Ha most kezdenél vállalkozni, mit csinálnál másként?
– Hamarabb és bátrabban kezdtem volna el vállalkozni.