Tifán Irén – A forgórózsa, aki tulipán lenne

Tifán Irénke, a székelyudvarhelyi Móra Ferenc Általános Iskola igazgatónője, úgy tűnik, fáradhatatlan. Mintha egy örökmozgót „építettek” volna bele. Pedagógus, elnök, igazgató, díjazott bútorfestő, feleség, anya, aki egy időben és minden szerepében szívvel-lélekkel helytáll. Pörög, mint a kézzel pingált bútoron a forgórózsa. Demeter Melinda tanítónő interjúja.

Mielőtt leülünk beszélgetni az igazgatói szobában, még gyorsan lebonyolít egy telefonbeszélgetést, hagyatkozik valamit a titkárnőnek, utasítást ad a karbantartónak a fűtésre vonatkozóan, szól a rá várakozó kollégának, hogy egy kicsit később jöjjön vissza, majd fogja a kávéscsészéjét, és mosolyogva lehuppan a székébe. Reggel 8 óra van.

– Hányadik kávéd?

– Ma már a második.

– Minden napod ilyen mozgalmasan indul?

– Így vagy még ennél cifrábban.

– Gyakran egész nap, sokszor még este is az iskolában vagy. Honnan az erő, az energia? Honnan töltekezel?

– Szeretem, amit csinálok, különösen a bútorfestés ad rengeteg pozitív energiát.  Még mindig festegetek, amikor van egy kis időm, nem tudok enélkül meglenni. Időnként előveszem az ecsetet, s úgy érzem, hogy az feltölt.

A Király Zsiga-díj átvételekor Budapesten

– Feleség, anya, bútorfestő, pedagógus, az Udvarhelyszéki Népművészek Egyesületének elnöke, iskolaigazgató. Mikor reggel tükörbe nézel, kit látsz?

– Mivel iskolába indulok, én elsősorban az igazgatónőt próbálom keresni, de nem mindig találom. (nevet) Sokszor elégedetlen vagyok magammal, a fáradtságot látom az arcomon, későn fekszem, korán kelek, nem alszom ki magam.

 – Mennyire fontos a külső, a megjelenés? Mire szakítasz időt?

 – Nagyon. Egy gyors smink reggelente, hetente egy, néha két alkalommal is igyekszem eljutni a fodrászhoz, időnként a manikűröshöz. Fontos, hogy rendben legyek, szeretem a szép ruhákat is.

 – Melyik szerepedben mozogsz a legotthonosabban? Melyikben érzed magad a leghatékonyabbnak?

– A bútorfestés oktatásában és a bútorfestésben érzem magam a legjobban. Nyilván feleségként is. Az egyesületi tagokkal is nagyon jó a kapcsolatom, gyűlések, rendezvények alkalmával látom azt, hogy egyetértenek velem, együttműködnek, ez megerősít. Az igazgatói szerepem a legmegterhelőbb. Lehet, hogy néha nagyobbak az elvárásaim, mint kellene, de nagyon zavar, ha látom, hogy valaki passzív egy közös ügy, az iskola iránt, ha nem tekinti szívügyének azt. Azt szeretném, ha mindenki becsületesen elvégezné a dolgát, nem kellene senkivel ezért vitatkozni, személyeskedni. Úgy érzem, hogy ez sok pluszenergiámba kerül.

 – Iskolát igazgatni teljes embert kívánó és nem egyszerű feladat.

 – Mindig van, amit csinálni. Csak fontos és sürgős tennivalók vannak. Ráadásul ez a rengeteg változás a tanügyben, a szűk határidők, a sokszor ellentmondásos utasítások, a kiszámíthatatlanság nagyon megnehezíti a dolgunkat.

 – Kikkel nehezebb a dolgod, a női vagy férfi beosztottakkal?

 – Talán inkább a nőkkel… Túl sokat okoskodnak. (nevet)

 – Szerinted könnyebb vagy nehezebb egy női vezetőnek, mint egy férfinak?

 Úgy gondolom, hogy nehezebb egy nőnek, mert a férfiak sokkal racionálisabbak, a nők pedig érzelemvezéreltebbek. És ez nem feltétlenül jó.

 – Eddig is nagyon sokrétű tevékenységet végeztél pedagógusként, népművészként. Egyáltalán mi motivált, hogy elvállald egy intézmény vezetését?

 – Az az igazság, hogy tulajdonképpen belecsöppentem. Amikor az előző igazgatóhelyettes elment nyugdíjba, a kollégák győzködtek, hogy lépjek a helyére. Én is éreztem magamban elég erőt. Ezenkívül addig három iskolában tanítottam, úgy éreztem, hogy nevelési igazgatóként végre olyan dolgok megvalósítására nyílhat alkalmam, ami addig nem volt lehetséges. Így lettem két évig igazgatóhelyettes. Aztán az akkori igazgatónő vizsgával kellett volna további mandátumhoz jusson, amit nem vállalt nyugdíj előtt. Így én mentem el vizsgázni, és megpályáztam az igazgatói állást. 

Hirdetés

– Ötvözöd a különböző szerepeket? Úgy értem, hogy például hasznosítod-e azt az iskolában, hogy az Udvarhelyszéki Népművészek Egyesületének elnöke vagy.

 – Igen, mert az egyesületi tagokat aktívan bevonom az iskola életébe, gyakran szervezünk különböző kalákákat, hogy a gyerekeknek átadják a gyakorlati tudást. Ez nagyon jól működik. 

– Láttalak gyöngyözve, hahotázva nevetni, de láttalak sírni is. Milyen embernek, milyen vezetőnek tartod magad? Mit gondolsz, hogy vonulsz majd be az iskola történetébe, mint „Véreskezű Irén” vagy „Vajszívű Irénke”?

 – Nahát, ez jó kérdés! (nevet) A vajszívűség nem működik, már látom két év után, sokszor bizony oda kell csapni az asztalra. De azért „véreskezű” sem szívesen lennék. Valahogy a középutat szeretném megtalálni, hogy azon haladjak.

– Mi adja a legtöbb elégtételt a vezetői munkában? 

– Ha látom, hogy a kitűzött céljaim megvalósulnak: az iskola szépül, gyarapszik, fejlődik, amit eltervezünk, megvalósul. Elégtétel, pozitív energiával tölt fel, és további lendületet ad. 

Névjegy 

Tifán Irén 1969-ben született, 1999-ben szerzett rajztanári diplomát a Jászberényi Főiskolán (ma Szent István Egyetem), 2015-től a székelyudvarhelyi Móra Ferenc Általános Iskola igazgatóhelyettese, 2017-től intézményvezetője.

Bútorfestő, a Népművészet Mestere. 2001-től a 18 évet megért Szejke Szépteremtő Kaláka népművészeti tábor egyik szervezője és vezetője. 2002 és 2004 között a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség elnöke, 2010-től napjainkig az Udvarhelyszéki Népművészek Egyesületének (UNE) elnöke.

2014-ben első erdélyi díjazottként vehette át Budapesten a Király Zsiga-díjat. 2019-ben az általa vezetett egyesületet az Udvarhelyszék Kultúrájáért Díjjal tüntették ki.

Két fiú édesanyja.

– Csak az elmúlt tanévben kilenc pályázatot nyert meg az iskola alapítványa. Van segítséged?

 – Általában egyedül írom a pályázatokat. Jól bejáratott rendezvényeink vannak, amiket évente újra meg újra megpályázunk. Nagyobb lélegzetű – a helyi és a megyei tanács pályázatain kívül – a Csoóri Sándor Alaphoz, az Emberi Erőforrások Minisztériumához benyújtott sikeres pályázat volt, ebben az évben újból meghívást kaptunk rá.

 – A párod nem vezető beosztású. Okoz-e konfliktust, problémát ez?

 – Nem. Maximálisan támogat.

– Otthon ki viseli a kalapot?

 – A férjem. Otthon visszahúzódom, teret engedek neki, hadd érvényesüljön! Szeret főzni, azt hagyom is, mert nekem is jó, ha megfőzi az ebédet, ugyanakkor fontosnak érzi magát. 

– Ha egy festett bútoron motívum lennél, melyik volnál, és miért?

– A tulipán, azonkívül, hogy a nő szimbóluma, közel áll hozzám. Sokféle formaváltozata jelképezhetne engem, hiszen a különböző helyzetekben más és más elvárásoknak kell megfelelnem. De (nevet) akár forgórózsa is lehetnék, mert pörög az élet velem és köröttem rendesen!

 Kiemelt kép, fotó: Tifán Irén