A Szenvedélyes szomszédok egy „spanyolos”, jó hangulatú, épp csak kismértékben megbotránkoztató alkotás – épp olyan, amely beleillik a Pedro Almodóvar, Paco León és társaik által fémjelzett kortárs spanyol filmművészetbe.
Egy lakásban játszódik a történet, látszólag köznapian indul, egy átlagos házaspárt (Griselda Siciliani és Javier Cámara) látunk a mindennapos vitáik, konfliktusaik közepette,
ám szócsatáik ezúttal egy esemény köré szerveződnek, felső szomszédaik (Belén Cuesta és Alberto San Juan) látogatását várják, akiket azonban a férj ki nem állhat, mivel gyakori szexuális tevékenységük igencsak zajos és zavaró.
A vendégek érkezése után, gyorsan „beindulnak” az események, a könnyed eszegetés, iszogatás, a bevezető mondatok után a szomszédok hamar megnyílnak, a beszélgetés a szexuális tevékenységükre terelődik. Míg a felső szomszédok fesztelenül tudnak szokásaikról beszélni, addig Julio és Ana igencsak ambivalensen viszonyul a sikamlós témához.
Bár a történet egyik kulcsmotívuma a szex, illetve a szexualitás, a vicces, néha kínos párbeszédek „mélyebb” vizekre terelnek, érzelmekről, emberi kapcsolatokról szólnak.
Julio és Ana különösnek tűnő szomszédaik által megismerik magukat, illetve egymást.
A történetnek vannak felívelései és hullámvölgyei, néha maximumra ugrik a feszültség, a humor vagy az érzelmek, máskor kicsit „visszavonulót” fúj a történet, bár ez sem árt a filmnek, amelynek a színészi játék a legnagyobb erénye. A négy spanyol filmcsillag egyenként már sokszor megnevettette a nézőket, ám kvartettük sziporkázik.
Tény, hogy a filmnek vannak hibái is, illetve tény, hogy nem a rendezőt lehet, illetve kell leginkább dicsérni érte, ám a művészek és a téma megmentik a Szenvedélyes szomszédokat, ami tökéletes esti kikapcsolódás sok nevetéssel.
Cikkünk a Nőileg magazin 2021. szeptemberi lapszámában jelent meg.
