A kertbe a Majális (Republicii) utcáról lehet bemenni. Szombaton és vasárnap nagynak tűnhet a tömeg a főbejárat körül, de nem kell megijedni, beljebb sétálva hamar szétoszlanak a csoportok, 14 hektáron mindenkinek van hely, és mindig talál az ember egy félreeső sétányt, lugast, ahol nyugodtan élvezheti a természet csendjét.
Lapszámunk megjelenésekor már elvirágzik az a több mint 120-féle tulipán, amely színes szőnyege április–májusban különösen sok turistát vonz a kertbe.
Kezdődik azonban a rózsák szezonja, ami látványában legalább olyan pompázatos, valóságos szín- és illatorgia fogadja a park belseje felé igyekvőket.
A tulipán- és rózsakertet követően ne lepődjünk meg, ha a gyermekek csatakiáltással előrerohannak, ugyanis innen az út a japánkertbe vezet, amely félkörív alakú kis hídjával, szimbolikus köveivel, ösvényeivel és az egészet körülölelő tavacskával, amely fölé cölöpökre épített teaház emelkedik – valóban meseországnak tűnik még nekünk, felnőtteknek is. Itt minden alkotóelem – kő, növény, víz, fa – elvont jelentést hordoz, ezek magyarázatát románul és japánul meg is találjuk a kert szélére kihelyezett táblán. Ha éppen szombat van, itt majdnem biztos fényképezkedő menyasszonyba-vőlegénybe botlunk.
A botanikus kert különben is ideális díszlet azok számára, akik szeretnék megörökíteni életük legfontosabb napjait, sokszor egy-egy teljes tizenkettedik osztállyal találjuk szembe magunkat, akik itt készítik a kicsengetési fotókat. A visszatérő látogatók megszokták, mosolyogva nyugtázzák, és megértően kitérnek, hogy ne zavarják a fényképezkedőket.
A japánkert piros kapuján kilépve többfelé ágazik az út, és annak, aki először jár itt, komoly vívódást okoz eldönteni, melyiken is induljon el: egyik csábítóbb, mint a másik. Megnyugtatásukra elárulom, hogy
az utak egy idő után összefutnak, vagy a római kertben, vagy az üvegházaknál, vagy a kilátótoronynál találkoznak – de persze érdemes mindegyiken végigsétálni.
Az arborétumot ráadásul festői patak szeli át, amely fölött hidak vezetnek, meredek kaptatók, eldugott kis ösvények és széles sétányok között válogathat a látogató, vérmérséklete és energiája szerint.
Több mint tízezer, a Föld minden részéről származó növényfajt gondoznak itt a Babeş–Bolyai Tudományegyetem munkatársai. Ezért ha gyermekkel megyünk, még a bejárat előtt el kell neki magyarázni, hogy
itt egyetlen fűszálat vagy levélkét sem szabad letépni, a virágokról nem is beszélve.
A japánkertben Távol-Kelet, a római kertben a Mediterráneum, az üvegházakban a trópusok világába csöppenünk. A legforróbb, kerek alaprajzú, fűszeres illatokkal teli üvegház taván pedig ott pompázik sokunk kedvence, az amazonasi tündérrózsa. Tálcaszerű levele megbír egy gyereket, de sajnos tilos ezt kipróbálni.
