Férfileg A Nő(i) Én

Értek a nőkhöz. Mert érthetetlenek. Talán éppen ezért. Ugyanis nem megérteni kell a Nőt, hanem érezni, ami aztán – némi retorikai tapasztalattal – lefordítható értelemre, megfogalmazható: szavakban, mondatokban és gondolatokban, melyek kiállják a racionalitás próbáját. És ellenpróbáját is. Hiszen olyan „okosnak” tűnnek-tűnök, ha erről beszélünk. Pedig csak a szívemmel-lelkemmel „gondolkodom” róluk és velük [kapcsolatban], ők meg, a Nők, mohón isszák ezt az értelemmentes, szavakba öntött gyönyört. Ebben a [női] dimenzióban, amit sikerül visszatükrözni róluk, majdnem nélkül is elolvadnak. Az emancipáltja is. Sőt, ők csak igazán…

Ugyanis Isten a hetedik napon megteremté az érzelmeket. Muszáj volt neki, ha már Éva (meg)volt. Ádám, a teremtés koronája, amúgy is csak arra kell(ett), hogy megmagyarázza, miért esik lefelé az alma. Meg hogy lételméleti alaptételekbe foglalja az alma és a kígyó (v)iszonyát. Évát ezek a gyarló ok-okozati összefüggések nem foglalkoztatják. Sosem érdekelték az ilyenek. Tőle aztán felfelé is eshet az alma, a kígyóval egyetemben. Ádám viszont nem nyugszik, mindent is érteni akar, ezért feltalálja a mosogatógépet. Is. És folyamatosan szekálja a napfürdőző Évát, amiért az az istennek sem akar innovációval foglalkozni. A világ értelmével. És megjelentek a bajok…

Ádám a női „baj” ideje alatt is nyaggatja Évát, hogy tessék hasznossá tenni magad! Hiszen van kezed és lábad – érvel okosan. Mármint Ádám. Évának egyre kevesebb ideje marad az orgonaillatot élvezni. Amúgy is nagyon idegesíti, hogy Ádám folyton ideges. És állandósul az idegesség, Isten pedig kénytelen valamit lépni erre. Így hát meghirdeti a női emancipációt. Azt. Éva feltalálja a szárítógépet, ami viszont elszívja az orgonaillatot. A nagy igyekezetben feltalálódik a gépesített szarvasmarha-tenyésztés. De a Facebook is. Éva robotol, hogy ne legyen ideges Ádám. Orgonaillat? Ugyan. Éva már azt sem tudja, hogy az vajon mi…

Elveszejtettük Évát? El. Hiszen pont attól fosztottuk meg, ami a lényege [volt].

És ez akkor is elvitathatatlan, ha ráutaló magatartással ő maga is hozzájárul(t) ehhez. Mert elfogadta, hogy van neki is keze és lába. Van. Esze is. Csak éppen azt nem ott hordja, ahol mi, Ádámok. Innen is látszik, hogy A majmok bolygója című film nem egy fikció. Nem a végtagok száma és funkciója határozza meg a Nő és a Férfi lényegét, amit a bibliai teremtéstörténet óta tudunk is. S mégis.

Hirdetés

Mondom, én érzem a Nőt. Ezért értem is. Az emancipáltak pedig imádnak, mert éreznek valami orgonaillatot rajtam. A büdös Ádámon.

Kiemelt kép: Shutterstock

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2020. februári lapszámában jelent meg.