Vannak dolgok, úgy érezzük, amikre érdemes ráerősíteni, azért is, hogy nagyobb figyelmet kapjanak. Úgy döntöttünk, idén igent mondunk azokra a dolgokra, melyeket itt ma, Erdélyben, erdélyi magyarként fontosnak tartunk, mint amilyen többek közt a szakértelem, a minőség, az örökség, a közösség, a szerelem, az új generáció. Ha eddig a nemek kimondását tanultuk, ma újra akarjuk tanulni az igent is. Havi mellékleteinkben ezeket járjuk körül, januárban a szakértelemre mondunk igent, mert talán most épp erre van legnagyobb szükségünk. Miért gondoljuk ezt? Nézd meg a videónkat!
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Szinte egész életemben gyermekeket akartam. Úgy vártam erre a szerepre, mint a Szent Grálra. Azt gondoltam, majd kiteljesít és jó anya leszek, és ez utóbbi szerintem többnyire igaz is, bár ez a jóság jóval másképp néz ki, mint ahogyan elképzeltem.
Nekem nem adnak repetát, mert rólam nem hiányzik, vagy minden alkalmat megragadnak, hogy sopánkodva elmondják, le kell fogyni, vagy éppen csak hangosan megkérnek a nagy asztaltársaság előtt, hogy én inkább ne egyek kenyeret.
Az erdélyi táncházmozgalom egyik zászlóvivője Orendi István, az Erdélyi Táncháztalálkozó újjáélesztője. Ezúttal ő válaszolt a Proust-féle kérdéssorra.
