Divatos hóbort a fenntarthatóság? – Menő a DIY, és van is értelme

A környezetemben egyre gyakrabban hallok a fenntarthatóságról. Mivel sokféle témával hozható összefüggésbe, és mindig pozitív jelzőként szerepel, kezdett trendi lenni a használata. De tisztában vagyunk vele, hogy mit jelent valójában? Tényleg fontos, hogy foglalkozzunk vele? Személyes érdeklődéstől vezérelve utánajártam ennek a hangzatos és divatos kifejezésnek. Mitől lesz valami fenntartható? S ami még fontosabb, ha a fenntarthatóság egy nagy közös cél, ÉN egyénként mit tehetek az elérése érdekében?

A fogalom a nyolcvanas évek elején jelent meg nemzetközi szinten, amikor felismerték a szociális, valamint környezeti problémák és a gazdasági fejlődés összefüggését. A fenntartható fejlődés fogalmát, melyet azóta leegyszerűsítve fenntarthatóságnak nevezünk, 1987-ben az ENSZ fogalmazta meg. Definíciója szerint:

a fenntarthatóság olyan fejlődés, amely anélkül elégíti ki a jelen szükségleteit, hogy veszélyeztetné a jövő generációk lehetőségét saját igényeik kielégítésére. 

Ezt a definíciót természetesen sokféleképpen lehet értelmezni, és ezt sokan meg is tették. Praktikus emberként viszont próbálom a legérthetőbb és legkézenfekvőbb oldaláról megfogni. Számomra az a nézet a legszimpatikusabb, ami szerint a fenntarthatóság lényege a nyertes-nyertes (win-win) lehetőségek kiaknázása

Értelemszerűen ez egy fenntartható megoldás, hiszen ki utasítana el egy számára is kedvező ajánlatot? Lefordítva ez azt jelenti, hogy MI a társadalom részeként olyan eszközöket és megoldásokat keresünk és alkalmazunk, amelyekkel a társadalom és a környezet egyaránt jól jár, és amelyek révén akár évtizedek múlva is összhangban élhetünk a környezetünkkel.

Sokak számára a fenntarthatóság egyenértékű a környezetvédelemmel, mert ott fogható meg legkönnyebben, az a leglátványosabb, és jelenleg a médiában is ez a legmarkánsabb, holott ez csak az egyik pillér. Fontos megérteni, hogy a gyakorlatban a fenntartható jövő csakis a gazdasági, a társadalmi és a környezeti érdekek harmonizálásával valósítható meg. A fenntartható fejlődésnek tehát alapelve az, hogy ezt a három vetületet komplexen kezelje.

A másik tévhit a fenntarthatósággal kapcsolatban az, ha növekedésként értelmezzük a fejlődést. A fenntarthatóság pedig határozottan fejlődést jelent, és nem növekedést.

A nagy különbség a kettő között az, hogy míg a fejlődés minőségbeli javulást jelent, a növekedés mennyiségbeli bővülést. Az életminőségünk például javulhat anélkül, hogy vagyonunk gyarapodna. Ha az igényeinket megfelelően hangoljuk össze erőforrásainkkal, fenntartható életszínvonalat biztosíthatunk családunknak. Azért tartom ezt fontosnak tisztázni, hogy biztos legyek benne, hogy mindenki ugyanazt és ugyanúgy érti alatta. Különben társadalmi szinten nem tudunk közösen fellépni a fenntarthatóság érdekében.

A fenntarthatóság egy másik alapelve a helyi erőforrások használata, melyre egyre több felhívás és kampány irányul. Ennek megértése is fontos, hogy túl tudjunk lépni azon, hogy a sarki kisbolt belőlünk akar megélni. Nem, ő is élni akar. Velünk és mellettünk.

Hogyan tudjuk a fenntarthatóság elvét a mindennapi életünkben működtetni?

Számomra mindig ez az első és egyetlen kérdés. Ezért a közvetlen környezetemben keresem rá a választ.

A fogyasztói társadalom sokszor beszippant, de megpróbálhatunk tudatosan és fenntarthatóan vásárolni.

Hirdetés

A felelősségteljes vásárlás azt jelenti, hogy csak azt vesszük meg, amire tényleg szükségünk van.

A fenntartható vásárlás pedig annak felismerése, hogy minden megvásárolt terméknek van egészségügyi, környezeti és társadalmi hatása.

Minél környezettudatosabban élünk, annál kevesebb szemetet termelünk. Az angolban van egy nehezen lefordítható, de nagyon találó fogalom: az upcycling. A recycling az újrahasznosítás megfelelője, az upcycling viszont olyan újrahasznosítási tevékenységet takar, ami hozzáadott értéket teremt. Vagyis a végtermék értékesebb lesz, mint az eredeti. Ezzel a fogalommal elsősorban a csináld magad, azaz „do it yourself” (DIY) mozgalom kapcsán találkozunk. Ennek a kifejezésnek sincs pontos magyar megfelelője, ezért általában a DIY-t használjuk, mert ez terjedt el általánosan.

A „csináld magad”-jelenség nem új keletű. Gyakorlatilag mindig is létezett. A jóléti társadalom szorította háttérbe, mivel megengedhettük magunknak, hogy mindig új és újabb terméket vásároljunk a régi megjavítása, újrahasznosítása helyett. Viszont mára sokan felismerték azt, hogy ez nem fenntartható magatartás.

A lakberendezésben például igyekszünk helyi, fenntartható nyersanyagból készült bútort választani, újrahasznosított anyagból készült terméket keresni, de ugyanezt a célt szolgálja a vízalapú, vegán festékek és felületkezelők használata, amivel nem ártunk az egészséges környezetnek, ugyanakkor a minőségről sem mondunk le.

Az emberek legnagyobb többsége barkácsol (DIY-ol), de szakemberek szerint ez még csak a felszín, az igazi robbanás csak ezután várható.

Sokan a „csináld magad”-tevékenységet csupán a stresszes hétköznapok levezetéseként űzik. Viszont sokkal nagyobb elégtétel számukra a saját kézzel elvégzett munka, mint ha valakit megfizettek volna érte. És ezt az élményt szívesen meg is osztják másokkal. Az alkotás élménye végtelenül felszabadító, és ennek társadalmi szinten is érezhető a jótékony hatása.

A DIY egyfajta ki nem mondott kihívás, hogy mennyire tudunk kreatívak lenni anélkül, hogy pénzt költenénk. De vigyázzunk, a DIY nem egyenlő az olcsóval! A hobbisták értékelik a minőséget, és nem félnek többet költeni rá, sokkal fontosabb számukra az időtállóság és a megbízhatóság. A DIY menő és fenntartható is.

Kiemelt kép: Shutterstock