A megfelelő telefonszámokat „fű alatt” kaptuk, a már eddig is odajáróktól. Rácsodálkozunk: mint valami féltve őrzött titok, elfelejtett paradicsom. Csend van, béke, homok, langymeleg. Különben a faluban sok magyar hangot hallani. De annyira nem sokat, hogy oda ne köszönjünk egymásnak, hogy meg ne kérdezzük, honnan jöttetek. Mintha egyből barátok lennénk ebben a varázslatos falusi-tengerparti dimenzióban. Kicsit mintha mindenkinek a szemében csillogna a felfedezés öröme. De az is lehet, hogy csupán a friss deltásnak tűnik így.
Annyira nem Isten háta mögötti ez a hely, hogy ne lenne itt elektromos járgány, afféle néma teher-motorbicikli, amivel a helyiek járnak. Az utcák számozva vannak, mint New Yorkban. Csak nemigen jár rajtuk senki. A közlekedés legjavát a főutcán (azaz az 1-es számú utcán) közlekedő „trokörics”-ek teszik ki: ezek viszik ki a tengerpartra azokat, akiknek nincs kedve fél órát sétálni a dűnék között, hogy elérjék a tengert. Vannak közöttük csini elektromosak, és olyanok, amelyek egy klasszikus traktorból és remorkából állnak, benne zötyögő emberek.
Közel a határ
A remorkán (vagy csini elektromos-troköricsen) aztán jócskán hallhat az ember idegen nyelveket: a faluban ugyanis van egy, a faluképbe a faházaival diszkréten illeszkedő luxushotel is. Sőt, Mircea bácsit, a hintóst hallottuk még más fajta nyelven is beszélni. Ez orosz? – kérdem tőle. Olyan orosz-féle, jön a válasz. Később megtudom, lipovánok élnek itt: olyan oroszok, akik vallási okokból menekültek Oroszországból 200 éve, és ma is ragaszkodnak a hagyományaikhoz. Közel az ukrán határ is.
A tengerpartra érve a távolban sorjázó hajókat látjuk. Mindenkinek összeszorul a szíve kicsit. Hadihajók? Nem, nem, biztosan csak halásznak. Legfennebb egy-két határőr hajó…
Exkluzív valóság
A tengerpart szintén nagyon exkluzív. A fejünk fölött folyamatosan különböző alakzatokba rendeződött madarak húznak el (és még véletlenül sincs banneres repülőgép vagy ilyesmi). Egészen közel repülnek a parthoz a pelikánok, a hasuk szinte súrolja a vizet. Mellettünk a vízben zavartalanul halászik egy kócsag. Látjuk, ahogy elkapja a halat és meg is eszi. Egy élő valóságshow nézői vagyunk. Egy idő után pedig a részévé válunk.
Ahol a trokörics letesz minket, két beach bar is található, diszkrétek, ízlésesek, (drágák), kellemes, árnyékos terasszal. Néhány képeslapba illő vessző-napernyő, és pár nem túl sűrűn elhelyezett, fából készült napozószék. De azon túl semmi, de semmi nem látszik a parton. Mindkét irányban csak a tenger, a homokdűnék, a kék ég, a felhők... És esetenként, a tehenek. Amelyek ugyanolyan szívesen bóklásznak itt, mint akármelyik turista, és láthatólag nem zavarjuk őket. Tulajdonképp, ha jól belegondolok, a tehéntrágya az egyetlen aspektus, ami kicsit bezavar az exkluzivitásba… De talán ez is nézőpont kérdése.
Révbe ér a Duna
Ha az ember jobbra indul, sétálni kezd, egyszer csak: megérkezik. A Duna egyik fő ága lomhán, szinte csodálkozva beér, a víz kétféle színe éles csíkot húz a tengerben. A folyam végtelen útja után a pompa nélküli, szinte meglepetésszerű megérkezés banalitása: ennyi?
A faluban csupa nyíltszívű, falusi kedvességgel találkozunk. A házinénink nem volt rest felpattanni az elektromos motorjára, hogy a tengerparton nézhesse a holdkeltét. Magyar a kikötőben az étteremtulajdonos, de az egy-két éttermen kívül olyan autentikus „nénik” is vannak a faluban, akik nagyobb társaságok ebédeltetésére szakosodtak. Az utca és a tengerpart finom homokjában legfennebb csak délben húzunk papucsot, ha túl forró a föld.
Bevallom, meghosszabbítottuk az itt töltött nyaralásunkat. Éjjel néztem, ahogy a száradni kiterített ruhák lobognak a szélben, ahogy fölöttük ragyog a hatalmas hold.
Hogy miként mehet valaki oda, akinek az ismerősének az ismerőse nem adja le a megfelelő telefonszámokat? Amikor szállást talál az ember, valószínűleg a szállásadó ellátja a megfelelő jótanácsokkal. Ahogy faluhelyen szokás.
Fotó: Calusi Emília és Jakab Zoltán
korábban írtuk
Életre szóló élmények a csillagok alatt: merjünk kempingezni
Ha kikapcsol a természet közelsége, és a nyaralásra szánt pénzünk nagy részét sem akarjuk szállásra költeni, itthon is kempingezhetünk. A kulturált táborozóhelyek nagy előnye a szállodával vagy panziókkal, kulcsosházakkal szemben, hogy sokkal nagyobb szabadságot biztosítanak, ugyanakkor közelebb hozzák a természet minden élményét: a vízpartot, az erdőt, a felhőket és a csillagokat is. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. augusztusi lapszámában jelent meg.)
