Ha három hónappal ezelőtt kopogtatunk be a Csernik-Vass család otthonába, talán nem is ugyanezek a fotók készülnek. Sőt, az is megeshet, hogy mire olvassák e sorokat, Kármen már újra átrendezte a lakást, vagy egy-két bútordarabot újrafestett. Ebben éli ki a kreativitását. Az egész ott kezdődött, hogy évekkel ezelőtt blogot indítottak a férjével közösen, ahol régi, provence-i stílusú bútorokkal, különlegesebb lakberendezési tárgyakkal foglalkoztak, majd később saját céget is indítottak, azaz gyártatni is kezdtek ilyen stílusú bútorokat.
A lakberendezés, valamint a vintage- és provence-i stílus iránti rajongásuk az otthonukban is visszaköszön.
Egyetlen bútordarabot kivéve, amelyet a funkcionalitása miatt választottak a nappaliba, az összes többi régi bútor, amelyekre különböző turkálókban találtak rá. Érezni, hogy ezek a bútorok élnek, használják őket, folyamatosan foglalkoznak velük.
Kármen számára – logopédiával foglalkozó gyógypedagógusként – az okoz feltöltődést, ha kiélheti a kreativitását otthon, így gyakran újrafesti bútorait, más helyet talál nekik a lakásban, költözteti őket, és férje sem hátráltatja, sőt partner ebben. Együtt festik a falakat, rendezik át a különböző tereket, de a legtöbbször azonban ez Kármen területe, nemrég egy lakberendezői kurzust is elvégzett.
Mintha csak egy mediterrán nyaralóba kopogtattunk volna
A mediterrán vidékekre jellemző, a tengert idéző kék bejárati ajtó és az előtte elterülő csodaszép járólap is a ház provence-i stílusát jelzi, már érkezéskor. És ez a kék hangulat bent is folytatódik a csempével, a konyhai függönyökkel.
Olyan érzés keríti hatalmába a betérőt, mintha valóban a világ egy másik táján járna.
A vidéki, családias hangulatot tovább erősíti a nyaralókat idéző falépcső is, ami most épp fehér – mondja Kármen, de az is bármikor változhat, ahogyan a bejárati ajtó színe is.
Otthonuk építésekor még arra is figyeltek, hogy épp akkorák legyenek az ablakok méretei, mint Franciaországban. „Mi akkor nagy szerelmesei voltunk a provence-i stílusnak, és volt egy barátnőnk Franciaországban, aki épp azon a vidéken élt. Felhívtuk, és megkértük, mérje meg, mekkorák az ablakok Provence-ban. És akkorára csináltattuk mi is.” A Csernik-Vass házaspár szerint bár öröm, hogy sok a fény a lakásban, a sok ablak nagy gátat szab a lakberendezésnek, és ez bosszantja egy picit őket.
A legmodernebb stílus talán a nappalira jellemző. Itt szinte minden este zenét hallgatnak, többnyire Attila klasszikus gyűjteményéből. De a fürdőszoba is kitűnik a helyiségek közül gyönyörű csempéivel:
három különböző színű, stílusú és formájú csempe, mégis harmonizálnak egymással.
Ezzel szemben a konyha már sokkal rusztikusabb. Régi üveges szekrények vezetnek a konyhába, szintén történetük van. A keskeny szekrény például nagy valószínűséggel egy gyógyszertári darab lehetett, a kis tálak, csészék jól mutatnak benne.
A bútorok gyakran új köntöst kapnak
Kármen azt mondja, az elmúlt 14 év során, amióta ebben a házban élnek, nem volt hosszú ideig ugyanolyan a ház. Nem kell feltétlenül teljes átalakításra gondolni, de a bútorok helyet cserélnek, új színt kapnak, ha valahol egy újabb szerzeményre akadnak, amiről nem tudnak lemondani, annak is helyet kell találni a lakásban.
Vannak olyan tárgyak is, amelyek a vállalkozásuk idejéből maradtak rájuk.
Ilyen a hálószobában az ablak mellé szerelt, eredetileg éjjeliszekrényként funkcionáló bútordarab, vagy az előszobát díszítő kerék-szék, amelyre minden vendég rácsodálkozik. Ahogyan arra a rengeteg festményre is, ami az egész lakást díszíti, és amelyek nagyrészét szintén turkálókból „vadászta le” Attila, mert ez főként az ő hobbija.
