Noha az ötvenes évek divatja szerint a hölgyek legfentebb a vádlijuk egy részét villanthatták ki a szoknya alól, a miniszoknya már akkor megjelent a mozivásznon: a Flight to Mars és a Forbidden Planet klasszikusokban rövid szoknyában tetszelegtek a hősnők. Sci-fikről lévén szó, ezt akkor még lenyelte a nagyközönség.
1962-ben említik először írásban is a rövid szoknyát: egy wyoming-i napilap arról cikkezett, hogy Mexico városban megbotránkoztató új divat ütötte fel fejét, a szoknya, mely öt centivel a térd fölött ér véget.
Ha valakinek tulajdoníthatjuk a miniszoknyát, akkor az nem más, mint a brit dizájner, Mary Quant, aki ’55-ben nyitotta meg Londonban, a King’s Roadon a később ikonikussá váló Bazaar nevű divatboltját. Quant a későbbiekben is azt vallotta: csupán azt másolta le, amint az utcán látott, hisz az akkori, divatkövető londoni lányok már jóval a térd fölé érő szoknyát viseltek.
A dizájner a szoknyamodellt kedvenc autójáról nevezte el mininek.
A franciák azonban állítják: André Courréges ekkortájt már maga is kísérletezett a rövid fazonú szoknyákkal, az elsőt 1964-ben mutatta be a nagyközönség előtt. Végül Quant tett pontot a mintegy évtizedes vita végére. „Nem én, de nem is Courréges találtuk fel a miniszoknyát – hanem a lányok, akik ezt hordták” – szögezte le.
Attól függetlenül, hogy ki találta fel, kétségtelenül Twiggy lett a miniszoknya „reklámarca” abban az időben.
A hatvanas években töretlen volt a mini sikere: Jean Shrimpton modellt majd megkövezték, hogy a Melbourne Cup Carnival lóversenyen miniszoknyában jelent meg, harisnya, kalap és kesztyű nélkül. Aztán Yves Saint Laurent megalkotta a Mondrian névre keresztelt nagyon mini ruhát, és már nem volt visszaút: 66-ban Paco Robanne is beszállt a játékba, a következő években pedig már nemcsak a hollywoodi színésznők (lásd Goldie Hawn), hanem az amerikai elit is ezt viselte.
1968-ban Jackie Kennedy rövid fehér Valentino ruhában mondott igent Aristotle Onassisnak.
A vietnámi háború következtében kissé nosztalgikussá vált a nyugati országok divatja is, visszatértek a maxi-ruhák, aztán a hetvenes évek derekán berobbant a köztudatba Debbie Harry, a Blondie énekese, aki szinte kizárólag csak miniszoknyát hordott a színpadon. 1984-ben, az MTV Video Music Awardson Madonna fehér tüll miniben fetrengett a színpadon (egyáltalán nem szűziesen a Like a Virgint adta elő), majd kilencvenben jött Julia Roberts a Pretty Woman-ben a mikró-szoknyában és a combközépig érő csizmában: ez után minden lány prostituáltnak akart öltözni. Aztán a kétezres években Britney Spears és a Hilton testvérek mintegy uniformissá tették a miniszoknyát.
Bár az elmúlt néhány évben főként a ceruzaszoknyák hódítottak, újabban pedig reneszánszukat élik a midi-szoknykák, ruhák, a mini soha nem kopott ki teljesen a ruhatárakból és a kifutókról sem.
2014-ben igazi miniszoknya-fellángolás volt a divatvilágban, a Gucci, a Dior, a Saint Laurent is rövid szoknyákba bújtatta a modelleket.
Ha a kilencvenes évekből maradt, vagy az utóbbi divathullám alatt szereztük – kétségtelen, hogy mindannyiunk szekrényében lapul legalább egy miniszoknya. Olyan, mint a trapéz-farmer: nem vagyunk teljes mértékben meggyőződve, hogy ez a legjobb szabás a számunkra, de megválni sem tudunk tőle. Hát, most se tegyük! Meggyőződésem, hogy hamarosan ismét megjelenik a kifutókon a kedvenc kis minink.
Illusztráció: Shutterstock
