• Fotó: Kovács Levente
„Alapvetően egyetértek azzal a mondással, hogy nem a ruha teszi az embert. Valaki lehet nagyon jó ember akkor is, ha nem ad különösebben az öltözködésre, és ez határozottan igaz fordítva is. Emellett azonban valamilyen szinten mindannyiunkat tükröz az öltözködésünk, ezért igen, igyekszem erre figyelni” – vág bele Emese, miközben kedvenc darabjait szemléljük.
„A nővérem tíz évvel idősebb nálam, gyerekkoromban nagyon szerettem nézni, ahogy ő készülődik. Amikor csak tehettem, figyeltem a folyamatot, a smink, a frizura és a megfelelő ruha kiválasztását – és ez nagy hatással volt rám.
Édesanyám is nagyon nőies volt, sokat járt magassarkúban és csinos ruhákban. A régi képeit nézegetve, sokszor magamra ismerek benne”
– meséli udvarhelyi kolléganőnk. És bár a két legelső minta határozta meg az öltözködéshez való viszonyát, az, hogy mit visel szívesen, az önkeresés évei alatt alakult ki.
Kalapszerelem és költséghatékonyság
„A költséghatékonyság és a változatosság a két legmegfelelőbb szó, amit a ruhatáramra használni tudok. Sok ruhám van, szeretek változatosan öltözni, de a ruhatáram nagy részét turkálóból, másodkézből beszerzett vagy örökölt darabok alkotják. Nagyon szeretem összeállítani a különböző szetteket, és igencsak felvillanyoz, ha találok olyan darabot egy vásárlás során, amiben jól érzem magam, hazajövök, és itthon hozzá tudok párosítani már meglévő dolgokat: táskát, cipőt, fülbevalót.
Nagyon ritkán adok ki nagyobb összeget egyetlen darabért, egyrészt azért, mert a turkálóban talált »kincsekhez« olcsón jutok hozzá, így ha megunom, lelkiismeret-furdalás nélkül adom tovább, és szerzek be helyette másikat. Másrészt pedig azért, mert szeretem az egyedibb darabokat” – avat be „ruhatitkaiba” Emese. Ami a lábbeliket illeti,
inkább a lapos talpúakat részesíti előnyben, magassarkút ritkán visel – átlagos napokon túl soknak érzi magán.
A fiatal újságíró abszolút szerelmei a kalapok. „Úgy érzem, a leghétköznapibb öltözet is különlegessé tud válni egy jól választott kalappal társítva” – indokolja szerelme tárgyát.
Valakinek nem kellett
A kalapok kivételével szinte minden darabjának ugyanaz a története – magyarázza nevetve: „valakinek valamiért nem volt jó/nem kellett, én pedig ezt a sok nem akart dolgot társítottam össze, és viselem előszeretettel”. Színes gyűrűit édesanyja horgolta, ezért sokat jelentenek neki – mutatja a fontos csecsebecséket.
„A család több női tagja is készít ékszereket néha, gyöngyből, hőgyurmából, vagy éppen horgolva, ezeket mindig nagyon szívesen hordom, és nagyon értékesek számomra.”
Mint mondja, nem tartja magát különösebben bátor öltözködőnek, de tény, hogy ma már sokkal kevésbé érdekli, hogy mit gondolnak a külleméről mások, mint néhány éve. „Onnan tudom, hogy valami nekem való, ha valaki megjegyzi, ő azt nem venné fel” – teszi hozzá nevetve.
Nem a külsőségek tesznek nőiessé
„Ha magam köré nézek, számtalan formáját látom a nőiesség megnyilvánulásának, és ez nem feltétlenül a tökéletes öltözködésben, sminkben vagy frizurában nyilvánul meg. Ott van a séta közben lágyan a férje karjába kapaszkodó idős néniben, és ott látom csillogni a nővérem hároméves kislányának a szemében is, aki egy ragasztószalagot a kezére húzva játssza, hogy karkötőt hord.
A borzasztóan fáradt, de gyerekükre mosolyogni tudó anyukákban is van valami megkapó nőiesség, és az önmagukat kereső tinilányok próbálkozásaiban is.
Annak ellenére, hogy nem tartom magam kimondottan »nőcis« típusnak – szeretek önállóan megoldani dolgokat –, a saját nőiességemet sem kérdőjelezem meg, és nem teszem függővé a külsőségektől, mert ennél sokkal többnek tartom mindezt” – vallja Emese.
Ami a kiegészítőket illeti, nem az a típus, akinek minden cipőjéhez van egy táskája. Leginkább olyan színeket választ, amelyeket sok ruhával tud társítani. „Hazudnék, ha azt mondanám, nem fontos számomra az öltözködés, sőt, kimondottan feldob, ha valamiben jól érzem magam, és tetszik, amit a tükörben látok.
Szeretek készülődni, gondolkodni összeállításokon, és a hétköznapokon is igyekszem figyelni a megjelenésemre.
Sokszor előfordul, hogy nem vagyok biztos abban, hogy az adott összeállítás megfelelő-e vagy sem, ilyen esetekben a férjem megerősítése a számottevő. Ha azonban valamiben biztos vagyok, attól nem igazán lehet engem eltéríteni” – összegez a kalapot hordó nők határozottságával bájos kolleginánk.
