A karácsony a láthatatlan munka miatt is kimerítő sokaknak. Ilyen szempontból talán a kisgyermekes anyák, szülők a leginkább érintettek. Nem ritka, hogy nem is annyira külső elvárásoknak akarunk eleget tenni: régen és mélyen belénk ivódtak, belsővé váltak a társadalom által inkább a nőkre testált feladatok.
Emlékszem, évtizedekkel ezelőtt hogy meglepődtem, amikor Vekerdy Tamásnál azt olvastam, hogy
Komoly önismereti munka annak felismerése, hogy mit bírunk meg fizikailag és lelkileg, mit vállalunk jó szívvel, és mire kell nemet mondanunk, vagy feladatokat delegálnunk.
Lehet, hogy a bonyolult sütemények elkészítésének ideje nem most van, nyugodtan rábízhatjuk ezt a nagymamákra, nagybácsikra, vagy élhetünk az egyre nagyobb számban elérhető professzionális lehetőségekkel.
A kekszek prímán elállnak akár hetekig is a hűvösben, a fémdobozokban. Így bármikor elővehetjük reggelihez, uzsonnához, teázáshoz, váratlan vendég megkínálásához. Gasztro-ajándéknak is kitűnőek, feldobhatjuk, személyessé tehetjük vele a céges ajándékokat. Ráadásul, amíg sok gyerek és felnőtt nem kér a krémes süteményekből, a kekszeket boldogan elmajszolják ők is.
Most egy mogyorós-csokis és egy fahéjas-mintás kekszet hoztam az édesszájúaknak, ugyanakkor gondoltam azokra is, akik inkább a sós ízeket preferálják. De még a kekszsütés se legyen elvárás, az ünnep úgyis megérkezik, ha várjuk!
Hozzávalók: 45 dkg liszt, 2 tojás, 25 dkg vaj, 20 dkg cukor, 25 dkg darált török mogyoró, 1,5 teáskanál sütőpor, 1 teáskanál vanília kivonat
A tetejére: 7 dkg étcsokoládé
