„Azt hiszem, kiskamasz korom óta vannak olyan jegyei az öltözködésemnek, amelyek nem változtak, és persze vannak olyanok, amelyek nagyon is. Ma már a praktikum és a nőiesség vegyül a szettjeimben, régen a nőiességem valahogy klasszikusabb és »szexiskedőbb« volt.
A húszas éveim elejéig gyakran hordtam szűk miniszoknyát, magas sarkút, zakót, mára ezek inkább a szekrény mélyén lapulnak”
– meséli Iringó. „Anyukám mindig egy vagány, farmeres nő volt, nagymamám volt a klasszikus elegancia – sokszor csodáltam a kalaptűit, brossait. Kellett egy kis idő, amíg rájöttem, hogy a saját életvitelemhez, valamint a 21. századhoz igazodva is lehet úgy stílusosnak lenni, hogy egy leheletnyi elegancia és a vagányság ötvöződik.”
Bőrkabát és „veszkócsizma”
Sepsiszentgyörgyi-kolozsvári kolléganőnk ruhák között nőtt fel: a nagyszüleinek csaknem két évtizeden át turkálói voltak Kovászna megyében, így
mindig roskadozott a szekrénye a ruháktól. És persze ma is. No meg a cipőktől. És a kalapoktól. Meg az ékszerektől.
„Sosem szerettem olcsó bóvlikat halmozni, cipők terén rögeszmém a minőség, és a ruhatáram is minimum közepes minőségű darabokból áll. Én nem veszek minden szezonban egy kék és egy fekete farmert, van olyan farmerem, amit öt éve hordok” – magyarázza Iringó.
Nagy kedvencei a bőr és a farmer, ahogyan a kockás ingek is. Nemrég számolta meg, 12 darab bőrdzseki lapul a szekrényében. „Azt hiszem, ez már mánia. Ennek talán két gyökere van: az egyik, hogy mindig nagyon szerettem a klasszikus hatvanas-, és főként hetvenes évekbeli rockot, az akkori életérzést, a másik, hogy a bőrcuccokat mindig olyan vagánynak, belevalóan nőcisnek éreztem.
Ha tudok kereket cserélni, van saját csavarbehajtóm és fúróm, amivel a férjem távollétében is összeszerelek egy szekrényt egyedül, akkor ez pont hozzáillőnek tűnik”
– indokolja a „nélkülözhetetlenségüket”. A bőrzseki és a rock után pedig könnyen jöttek a „veszkócsizmák” is. Külföldön vásárolta az elsőket, és van olyan is, amit bevallása szerint szülővárosában, Sepsiszentgyörgyön a mai napig nem húzna fel, ám Kolozsvár elég nagy város ahhoz, hogy az ember a maga módján extrém legyen.
Nőiesség vs. terepmunka
„Szeretek nőies lenni, talán kicsit kitűnni, egyedi lenni, de közben újságíró vagyok, állandóan lótok-futok, Kolozsváron biciklivel közlekedem, és rengeteget utazom. A szűk szoknyák emiatt hamar a szekrény mélyére kerültek, ahogy a nagyon rövid és nagyon hosszú darabok is.” A nadrágszoknyák, bő nadrágok épp ezért tökéletes megoldást jelentenek Iringónak:
egyediek, elegánsak, és az sem gond, ha egy vonatra várva le kell ülnie a milánói állomás előtti lépcsőre, ne adj’ Isten a földre.
Lábbelikből a félcipő és tornacipő közötti átmeneteket, szandálokból pedig a nagyon lapos, saru-szerűeket kedveli. Ruhákban is gyakran jár, főként nyáron: utazáskor ugyanis nagyon praktikusak, sok elfér kis helyen.
Klasszikus lány, bicskagyűjteménnyel
„Bizonyos értelemben klasszikusan gondolkodom: nem keverek nagyon eltérő stílusokat, nem veszek fel cicanacit nadrág helyett, ki nem állhatom a most trendi mintás zoknikat, a sportcuccnak a sportteremben a helye, a póló maximum házi cuccnak jó, aludni nem.
Szeretem a csajos pizsamákat, szép hálóingeket” – sorolja nevetve „klasszikus” elveit.
Órát nem, de kalapot előszeretettel visel, mint magyarázza, szexin ki lehet nézni a karimája alól – az utóbbi években már kizárólag a férjére (sic!). És napszemüveg is akad jónéhány, de a „kiegészítők” közül a bicska a legnagyobb szerelem.
„Évek óta gyűjtöm a bicskákat, késeket, már csaknem száz van. És szinte mindig van nálam egy – a ruhámhoz stílusban illő. Nem viccelek: míg a bőrdzsekihez talál egy amerikai taktikai, ha nyáron felveszek egy bőrszandált és egy virágos ruhát, akkor egy elegáns kis »fejes görbét« viszek magammal.
Ez nem a székely virtusból fakad, egyszerűen izgalmas a fém átalakulása, a formák kialakítása, a nemzeti jellegzetességek, a különböző stílusok.
És egyébként nagyon hasznos tud lenni. Sajnos utazáskor nem mindig lehet nálam, olyankor érzem is a hiányát” – magyarázza az Y-generációs (világ)utazó.
korábban írtuk
Dimény-Varga Tünde: Színezzük újra az étrendünket!
Ha már mindenki csak nyitogatja a hűtő ajtaját, és forgatja a szemét, hogy „már megint szalámis szendvics lesz vacsorára”, lepjük meg a családot színes, őszi kencékkel, amelyekhez jóféle péktermék és/vagy sok-sok zöldséghasáb dukál.
