Imádja a tüll szoknyát, a hosszú szoknyát, a rakottat, a hímzett darabokat, a babos ruhákat, mindent, amin fodrok vannak – vág a közepébe nyomban. Bár az évtizedek során sokat alakult a stílusa, s ma már jár bakancsban is, tíz éve még csakis magassarkúban rótta a háromszéki utcákat. Nincs sok öltözködési elve, de igyekszik feketéből keveset, színből minél többet használni a mindennapokban.
Kedvencei a méregzöld, a fuchsia, a semleges bézs, az ekrü és az ivoire – nem áll távol tőle a monokróm öltözködés.
Télen kedvence a szatén szoknya pulcsival, de odavan a sapkák, kesztyűk, kalapok sokszínűségéért is. Mint fogalmaz, nem szereti a „márkákat”, az olyan daraboktól pedig, amelyeken egy-egy márka logója virít, egyenesen ki tudna futni a világból.
Ennek a szettnek (is) érzelmi töltete van: ezt viselte Kitty, amikor a párja megkérte a kezét Barcelonában • Fotó: Kátai Judit
Alap a kalap
„Amióta csak emlékszem, szeretek öltözködni. Ha valaki lehet tudatos öltözködő már tinédzser korában, akkor én biztosan az voltam. Anyukámnak turkálója volt és van, ezért elég sok szép darabhoz hozzájutottam már nagyon fiatal lányként is.
Az utóbbi években azonban rengeteget alakult a stílusom, szerintem ez a korral is jár
– és ezalatt nem azt értem, hogy már nem húzok fel például miniszoknyát, mert nem illik. Szó sincs erről. Inkább azt mondanám, hogy sokkal fontosabbnak tartom a kényelmet, mint eddig. A miniszoknyát pedig mai napig szeretem és hordom.”
Állatfigurás felsők, azok közül is Snoopy – lazább napokon nagy kedvencei Kittynek. Nem lehet nem észrevenni a Converse cipő szalagra cserélt fűzőit • Fotó: Kátai Judit
Mint meséli Kitty, az öltözködés fontosságát a család női tagjaitól is leste, látta. „Nagymamám, édesanyám, nagynéném mind tip-top nők, tőlük láttam azt, hogy miért édemes jól kinézni. Ad ugyanis egyfajta önbizalmat, még akkor is, ha az embernek nincs túl sok – bár nekem enélkül is jutott.”
Ki mondta, hogy protkollszakértő nem járhat miniben? Nagy fogás a csizma, évek kutakodása, míg idén „szembement” Kittyvel Vinted-en • Fotó: Kátai Judit
Szett-tervek fejben
„Egy rosszul megválasztott szett képes elrontani az egész napomat, ha pedig kényelmetlen, képes vagyok hazamenni átöltözni. Ha nagyon készülök valahová, akár hetekkel előtte megtervezem, hogy mi lesz rajtam, ha hosszabb útra megyünk, főként külföldre, nagyon elengedem a fantáziámat. Ugyanis
egy csomó dolog van, amit itthon nem szívesen hordok, mert néznek rám, mint borjú az új kapura. Egy olyan egyszerű ruhadarabnál is, mint egy kalap.
Mondjuk ezen – mármint a kalapon – már túlléptem, és az egyik legfontosabb kiegészítőm. De van sok olyan ruhám, amit itthon nem hordok, hanem kimondottan nyaralásra, utazáshoz vásároltam” – meséli az öltözködni szerető nők szenvedélyével.
Tüll szoknya, zakó, sportcipő – télben-nyárban • Fotó: Kátai Judit
Rúzs nélkül soha
Mint magyarázza a (protokoll) tanácsadóként is dolgozó Kitty, nagyon szereti a feltűnő színeket és a rúzsokat. Utóbbi a legfontosabb kiegészítője minden outfitjének. „Képes vagyok sportos öltözethez is feltenni egy erős rúzst. Bár igazán sportosat csak nagyon ritkán hordok.” A mindig csinos Kitty azonban még ennél is továbbmegy:
a szemetet sem viszi le „akármilyen” ruhadarabban.
Összegezve, mindent hord, amiben jól érzi magát, tetszik a színe vagy a fazonja, még akkor is, ha nem az a legelőnyösebb ruhadarab számára. A szokványos tréninget azonban nem tudja elképzelni magán, bár van a szekrényében – természetesen egy-egy csinosabb változata. „Általában a nagyon új trendekre azt mondom, hogy soha, aztán néha azoknak is van olyan verziója, amit magamévá tudok tenni” – vallja.
Imádja a szatén szoknyát pulcsival • Fotó: Kátai Judit
„Mindig olyan munkahelyem volt, amely megkíván egy bizonyos megjelenést, de ez számomra belülről jön, tehát sok mindent, ha akarnék, sem tudnék másképp csinálni. A protokoll annyiban befolyásol, hogy fejben nagyon tudom a szabályokat, aztán van, amikor magam sem alkalmazom őket, mert itthon (sokszor) szinte mindegy, hogy az ember lánya mennyire van tisztában a szabályokkal” – mondja mosolyogva.
korábban írtuk
Fincziski Andrea: Fontos megérkezni a korunkhoz
Vajon, különösen nehéz időszak az életközép, a változókor a nők számára? Miért nehéz nőként öregedni? Hogy kellene önazonosabban, jobban? Korával harmóniában élő (színész)nőt kérdeztünk, aki sokat dolgozik nőkkel, a ránk aggatott szerepekkel és önmagával.
