Ha hideg levesre gondolunk, elsősorban a gyümölcslevesek jutnak eszünkbe. Egy jól behűtött meggy-, őszibarack-, vagy szilvaleves igazán fenséges tud lenni, de a hozzánk látogató külföldiek kissé bizonytalanul néznek ránk, amikor az étkezés elején feltálaljuk a gyümölcslevest. Ők ezt inkább desszertnek képzelik. Talán mi is ódzkodunk néhány külföldi hideg levestől, legtöbbször nem is azért, mert nem ismerjük az összetevőket, hanem a kombinációk szokatlansága miatt. Pedig a hagyományos ételek előnye, hogy általában szezonálisak, és az összetevők listája sokszor évszázadokon keresztül alakult ki, és nem véletlenül.
A régi emberek - bárhol is éltek a világban - mindig abból főztek, amit éppen adott a természet, és olyan módon, hogy az a legjobban hasznosuljon.
Felénk is gyakori volt például a kenyérrel való sűrítés, mert a kenyér nagy kincs volt, nem dobták ki akkor sem, ha megszáradt. A spanyolok gazpacho-ja, vagy ajo blanco-ja is e célból tartalmaz kenyeret. A joghurt alapú, uborkát (és más zöldségeket) tartalmazó hideg levesek is gyakoriak a világban. A bolgár tarator vagy az orosz okroshka talán sokaknak ismerősebb, mint az iráni változat, amelyet rózsaszirmok és a szumák tesz különlegessé.
Az utóbbi években pedig a kovászos uborka krémleves lett a kedvenc kánikulai levesünk.
Friss hozzávalók, amelyek nyersen kerülnek a levesbe, gyors elkészítési idő, változatos ízvilág, minden amellett szól, hogy fogyasszunk hideg leveseket. Mivel ezek a levesek jellemzően sűrűek, könnyen díszíthetjük őket a kert ehető virágaival, fűszernövényeivel. Vizuális típusúaknak ez külön esztétikai és meditatív élmény!
Perzsa joghurtleves
Hozzávalók: 1/2 l görög joghurt, 2-3 dl jeges víz, só, bors, 5 dkg darált mandula (dió), 5 dkg mazsola, fél kígyóuborka, kapor, metélőhagyma, menta, maréknyi szárított rózsaszirom, szumák (opcionális)
