Krisztában nagyon erős a művészi vonal, ami nem csoda, hiszen művészeti középiskolába járt, majd az egyetemet is látványtervezői szakon kezdte. Fest és jelmezt is tervez, sőt,
egy készruhaipari pályázatot is megnyert, az általa tervezett, stilizált férfinadrág és zakó a mai napig kapható a márka üzleteiben.
Szóval, egyáltalán nem volt meglepő, hogy Kriszta nagyon határozott stílussal, és stílusát tekintve nagyon határozott véleménnyel rendelkezik, és még két kisfiú anyukájaként is fontosnak tartja olykor bohém, máskor nőies, de színekben mindig letisztult stílusát.
Merem-érzés és vagányság
„Klasszikus nőnek tartom magam. Az öltözködésem alapját a földszínek természetessége, valamint a fekete és a fehér időtlen letisztultsága adja. Ezeket mindig egy-egy »ikonikus« kiegészítő teszi teljessé, mert számomra a részletek mesélnek igazán. Az anyaghasználat nálam kulcskérdés, az »old money« stílus visszafogott eleganciája áll hozzám közel, ahol a minőség nem kérkedik, csak jelen van” – mondja Kriszta, miközben kattog a kamera, és már az első fotókon látszik, hogy nemcsak rutinos, de azt is tudja, ő mit szeret magán.
„Soha nem esik nehezemre szépen felöltözni, ha mennem kell valahova, nem gondolkodom sokat, a szettek ösztönösen állnak össze. A »divat« szó önmagában kevés nekem, mert ami pusztán divatos, az gyakran messze áll az egyéniségtől és a valódi stílustól.
Aki igazán tud öltözni, az kombinál, rétegez, kiegészítőket használ.
Kell hozzá egy csipet bátorság is. Egy könnyű nyári ruhában bárki lehet szép, de én szeretem látni az embert, a vagányságot és azt a bizonyos »merem« érzést a szettek mögött. Mert valljuk be, az öltözködéshez nem árt egy leheletnyi bátorság sem” – fogalmaz határozottan.
Kifogástalan hajtömege néha áldás, néha pedig kín, és a fejfedők segítenek abban, hogy picit mentesítse róla a figyelmet. Volt olyan ismerőse is, aki azt mondta, rabságban tartja a haját. „Ha valaki olyan hajjal élne, mint én, miközben napi nyolc órában aktív, nagyon gyorsan belátná, ez nem fogság, hanem egy okos kompromisszum” – jelenti ki Kriszta.
Abban is nagyon határozott véleménye van, hogy a ruházkodás – tetszik vagy sem – pénz kérdése is. Azt azonban kihangsúlyozza, sokkal több átlagos anyagi helyzettel rendelkező stílusos embert lát, mint aki „márkákba” öltözteti magát.
„Senkinek nem az marad meg rólad, hogy tegnap milyen márka volt rajtad.
Az marad meg, hogy amit felvettél, az mennyire állt jól. Hogy volt-e benne tartás. És hogy látszott-e rajta, hogy tudod, ki vagy”.
Mint meséli, nála is visszaköszön az anyai modell. „Az ízlésem nagy részét az anyukámtól örököltem. Nem tanultam, hanem hoztam magammal. A ruha számomra nem jelmez és nem státuszjelzés, hanem állásfoglalás. Ha már megszólalok vele, szeretem, ha mondok is valamit” – summázza. És hogy van-e Krisztában bármilyen megfelelési kényszer? „Nem érdekel a túlzott megfelelés, Sophia Loren is azt mondta egyszer, hogy »a nő szépsége nem a ruhában van, hanem abban, ahogyan kilép belőle«” – magyarázza kissé pimasz mosollyal, szélesen nevetve.
korábban írtuk
Fazakas Nóra: A tánc felszabadít
Meg kell tanulni jól szeretni és előtérbe helyezni magunkat, bűntudat nélkül – mondja a csíkszeredai Fazakas Nóra, aki csaknem tíz éve tanít balettozni apró kislányokat, kamaszokat a csíkszeredai Vámszer Géza Művészeti Népiskola oktatójaként.
