Kezdjük Erdély legmagasabb vízesésével, a Radnai-havasok egyik csodájával, a Lóhavasi-vízeséssel. Nem kell kemény túrába belevágni ahhoz, hogy megnézzük a látványosságot: Borsafüredről ülőliftes felvonóval, avagy libegővel télen-nyáron fel lehet jutni ezervalahány méterre, s onnan már – látványos magashegyi környezetben – kiépített, de eléggé lejtős ösvény vezet a vízesés aljához.
Mint oly sok természeti képződményhez, ehhez is fűződik legenda, az egyik például a tatárjárás idejébe röpít vissza, amikor a borsai lakosok szép ménese menekülés közben a mélybe zuhant, a zuhatag pedig a gazdák könnyeiből keletkezett. A sziklafalon 80 méteres magasságból egy darabig egy ágban, majd több ágra szakadva, több lépcsőn át zubog, zuhog lefelé a kristálytiszta víz.
Ha nem félünk egy kis gyaloglástól, akkor ahelyett, hogy visszacaplatnánk a libegőig, a Fântâna patak mentén szép sétával is visszatérhetünk Borsára.
Egyik nagy élmény számomra az elmúlt években a Szeles-vízesés (Cascada Vânturătoarea) volt, amely az egyébként is rengeteg szépséget rejtő Domogléd–Cserna Nemzeti Park területén található, Herkulesfürdő közelében. A településen túl, a Cserna folyó mellől egy viszonylag rövid, de eléggé kaptatós, erdőn át vivő, jól jelzett ösvényen közelíthetjük meg a kb. 40 méteres vízesést, amely a fák közül kibukkanva egyszer csak teljes pompájában tárul a szemünk elé. Egészen meg lehet közelíteni, sőt, az ösvény a sziklafal tövében tulajdonképpen bevisz a vízfüggöny mögé. Hihetetlen élmény, hihetetlen látvány!
Gyönyörű tud lenni a Havasrekettyei-vízesés is. Azért így a mondat, mert mint a természetben minden,
a vízesések sem mindig ugyanolyanok, sőt, időnként alaposan megváltoznak, „elromlanak” akár.
Bizonyára emlékeztek, hogy mekkora szenzációt – és felhördülést – keltett pár éve a világ tíz legszebb vízesése közé beválasztott Bigéri-vízesés sztorija, amikor leszakadt az „alapját” jelentő mésztufa egy jókora darabja. Na, de térjünk vissza Kolozs megyébe, Havasrekettye falu közelébe, ahol ránk vár a Menyasszonyi fátyolnak is nevezett zuhatag. Helyenként valóban fátyolszerűen terül szét a víz a sziklákon, és zúdul lefelé 24 méteres magasságból. A látványosság jó minőségű erdei úton közelíthető meg.
A Putna-vízesést egy tavasszal fedeztük fel, igencsak bővizű „állapotában”. Igazából ezért már ki kell lépni Erdélyből, egészen a Vrânceai-havasokig kell elmenni, de igencsak jó minőségű út vezet gyönyörű tájakon át Kézdivásárhelyről Focșani irányába.
Lepsa falu után két turisztikai látványosság is megállásra készteti a természetszerető utazót: az egyik a vízesés, a másik pedig a Tișița-szurdok,
ahol szintén láthatunk néhány kisebb-nagyobb zuhatagot. A vízesés felé vezető letérőt is tábla jelzi, majd korláttal ellátott betonlépcsőkőn jutunk le egy kilátóhoz, ahonnan letekintve ámuldozhatunk a sziklafalak közé „beszorult” Putna őrült rohanásán. Több, nagyobb lépcsőn át, mintegy 80 méteres eséssel jut a víz egy kis tavacskába, hogy aztán kissé megszelídülve fusson tovább. Az előbb említett szurdokvölgy végigjárásával jó kis kirándulás hozható össze ezen a szép tájékon is.
Egy ízben a Bihar-hegységben kalandozva jutottunk el a Vârciorog-vízeséshez. Magyarul eléggé ijesztően hangzik a neve, mert Vércsorognak mondják-írják. Felsőőrről vagy Lepusról is
meg lehet közelíteni erdészeti úton, amely árnyas fenyőerdőn, a Vârciorog-patak völgyében visz.
Turistaszezonban még néhány kiskereskedő is felbukkan az út mentén, mi isteni palacsintát ettünk egy mozgóárusnál. Maga a vízesés nem túl magas, mintegy 15 méteres, de nagyon kedves, szép látvány. Egyébként, ha Aranyoslepus környékén túrázgatunk, egy másikat, a Pătrăhăițești-vízesést is érdemes felkeresni.
Lokálpatriotizmusom nem engedi, hogy ne tegyek említést két székelyföldi gyöngyszemről, mindkettő egyébként is nagyon kedvelt turisztikai desztináció közelében van. Az egyik
a székelyvarsági Csorgókő-vízesés, amely télen-nyáron, tavasszal-ősszel, lentről-fentről csodálatos látvány.
Könnyű megtalálni, mert ízléses fatáblák igazítják az utazót a helyes irányba, és a lustább turisták imádni fogják, mert az út közelében van. A másik jóval nehezebben közelíthető meg: ez a Szökő-vízesés a Madarasi-Hargitán. Ha látni szeretnénk, akkor húzzunk kényelmes túracipőt, induljunk el a Madarasi Menedékház mögötti ösvényen a csúcs irányába, majd kövessük figyelmesen a jelzéseket. Mintegy 5 kilométer megtétele vár ránk, lenyűgöző természeti környezetben.
Tipp: Semmiképp ne menjünk papucsban!
korábban írtuk
Dávid Panni: A szabadban könnyebb gyermeket nevelni, de...
A nyári vakáció második hete van, nekem már volt egy kisebb összeomlásom: nem tudom, hogyan bírom szeptemberig. Kisgyermekkel is lehet csodás a nyár, sőt. Azért néha hiányzik, hogy nyugodtan olvassak az árnyékban egy-két órát, vagy elmenjek egy koncertre.
