Nem viccelünk: most először néztünk szembe csukott szájjal a közkedvelt székelyudvarhelyi fogorvossal, dr. Hermann Örssel. A jóképű doki ritkán szól, de akkor elmésen, a páciensei szeretik, s rendelőjében mindig nyugalmat teremt. Hoztál-e fogót? - kérdi felesége, Ágnes, s mielőtt fogászati eszközre gondolnánk, hozzáteszi: a szavak kihúzásához lesz rá szükségem. Fogorvossal találkoztunk, s most először nem mi feszengtünk.
- Miért lettél fogorvos?
- A szüleim fogtechnikusok voltak, édesapám elhunyt már. Gyerekként gyakran bementem hozzájuk, órákat töltöttem ott. Átjártam a fogorvosokhoz is, akkor még egy helyen volt a fogászat és a fogtechnikai labor, megismertem, hogy miről szól a szakma. Egy ideig fogtechnikusnak készültem, szülői indíttatásra, aztán bejelentettem, hogy fogorvos szeretnék lenni. De mindig is tudtam, hogy valamilyen fogászati pályát választok.
- A laikusnak nem túl vonzó ez a szakma. Neked miért szép?
- Nagyon hálás munka tud lenni ez, például komplexusokkal, gátlásokkal jönnek hozzám a páciensek, és amikor sikerül valami szépet csinálni, egy olyan fogsort, amit nem rejtegetnek, sőt, amire büszkék, jó érzéssel tölt el.
Fotó: Nagy Flórián
- A feleséged szintén fogorvos. Fontos volt a közös szakma?
- Nem a szakmánk, a közös hobbink, a sport hozott össze minket. Azt mondják, egy kapcsolatban a felek életstílusa kell hasonló legyen, a szeretet, a szex és a gazdasági érdek kell egyezzen. Ha ez a négy tényező passzol, akkor nem billeg a „házasság asztala.” Nálunk a közös szakma másodlagos. Tudunk erről beszélgetni, segítjük egymást, de mindig próbálom a rendelő ajtaját becsukni, és a munkát otthonról teljesen kizárni.
- Nyolc hónapos a fiatok, Gergő. Hogy érzed, megváltoztatott?
- Azelőtt sokaktól hallottam, hogy a gyerek az életük értelme, és bevallom, ezt primitív elgondolásnak tartottam. Azt gondoltam, nem vagyunk állatok, hogy a szaporodás, a gének továbbadása legyen a legfőbb célunk, és azt hittem, ugyanolyan lesz az életem a fiam születése után is, mint azelőtt. De nagyon sok minden megváltozott, és most ő az első és legfontosabb.
- Vannak nagy elveid a gyereknevelést illetően?
- Szerintem a legjobb nevelés a példamutatás. A szülő legyen hiteles, példakép. A szakmához, a családhoz, az élethez viszonyulást a szülőtől „másolja” a gyerek. Nem vagyok liberális- nevelés-párti, de vallom, hogy oda kell figyelni a gyerek személyiségére, és abban támogatni maximálisan, amiben jó, amit szeret.
Fotó: Csedő Attila
- Hihetetlen nyugalmat tudsz teremteni a rendelőben, holott legtöbben félelemmel megyünk.
- A rendelőben nyugodtabb vagyok, mint most itt, egy diktafonnal az orrom előtt, az biztos. (nevet) Nagyon sok energiát felemészt, hogy száz százalékosan koncentráljak, jól sikerüljön az adott munka, és hogy a páciens érzéseire is figyeljek, de szerencsére alaptermészetből nyugodt vagyok.
- Mennyire vagy laza? Vagy minden körülmények között ragaszkodsz a szabályokhoz?
- A családunk elég laza, egyet gondolunk, vesszük a kutyát s a gyermeket, s elmegyünk kirándulni. De vannak szabályok, amikhez ragaszkodom. A rendelőben azonban minden maximális precizitással kell működjön. Van úgy, hogy „fejen állva” kell dolgozzak, kényelmetlen pozíciókat kell felvennem, és érzem közben, hogy a hátam elállt, vagy a kezem kezd görcsölni, de mindezt a maszk mögött kell megoldani. Viszont a jól elvégzett munka megnyugvással tölt el. Utána jólesik letenni a köpenyt és felszabadulni: időmérés nélkül futni, tét nélkül focizni, vagy kergetőzni a kutyámmal és a gyerekkel. A mindennapok problémáit aránylag lazán kezelem, a megoldásokon gondolkozom.
- Közéleti, politikai szerepet vállalnál?
- Tenni akarás van bennem, mert látom, hogy sokan bársonyszékből bársonyszékbe ülnek, de nem nagyon akarnak a közösségért tenni. De nem vagyok a szavak embere. Egy politikus vagy jól gazdálkodik a pénzzel, vagy jól bánik a szavakkal, szerencsés helyzetben mindkettő. Sajnos azt látom a mai erdélyi társadalomban - és én is így vagyok -, hogy mindenki a saját üzletét csinálja, a kis világát építi, de kevesen vannak, akik a környezetükért dolgoznak...
Fotó: Nagy Flórián
- Mit nézel meg a nőkön?
- Száz méterről az öltözetét, 50 méterről az alakját, 10 méterről az arcát...
…és a fogsorokat?
- Szerencsére leszoktam. Mikor kezdő voltam, folyamatosan néztem. Hacsak nincs valami nagyon szembetűnő probléma, akkor nem nézem. De ha van, az odavonzza a tekintetemet.
- Milyen emberi tulajdonság fontos számodra egy nőben?
- Az empátia, a másikra való odafigyelés nagyon fontos nekem, hogy párbeszédet folytasson, ne monologizáljon...
- És mi az, amit nem tudnál tolerálni?
- Bármit mondanék, biztos, hogy valakit megsértenék. (mosolyog) Te például most logikusan kérdezgetsz, de ha nagyon erőszakos lennél, az zavarna, még ennyire sem tudnám jól érezni magam. Egy órával ezelőtt, amikor a sudokut oldottuk a haverral, olyan 95 százalékban voltam ellazulva, most alig több mint 50 százalék felett... A feleségem azt mondta, mondjam azt, hogy nem szeretem, ha irányítanak. (nevet)
