Néhány nappal ezelőtt egy kozmetikumokat, tisztítószereket árusító üzletben vásároltam, amikor egy fiatal lány kissé restelkedve megszólított, hogy tudnék-e segíteni. Nem érte fel a legfelső polcon található terméket. Épp csak a kezébe adtam a portékát, amikor a másik oldalamon is megszólalt valaki: ha már ilyen kedves, kérem, vegye le nekem is azt az illatosítót.
A magam 174 centijével eddig valahogy nem igazán gondolkodtam azon, hogy – míg én maximum azért nyavalyog(hat)tam kamaszként, mert a suliban a fiúk többsége alacsonyabb volt nálam, manapság meg egy-egy hosszabb repülőút során szidom a fapadosok szűkre szabott lábhelyeit, addig – az alacsony lányoknak bizony, a mindennapokban is akadnak nehézségeik.
Alacsony ismerőseimmel folytatott beszélgetéseim alatt hamar kiderült, hogy bizony nem is kell „extrém” mértékben alacsonynak lenni ahhoz, hogy valaki érezze a hátrányait,
Júlia a 154 centiméterével és 33-35-ös méretű lábával ruhák terén kevésbé érzi magát „bajban”, hiszen a legtöbb divatmárka XXS-es vagy 32-es mérete jó neki, ám mivel lábbelik terén a minőségi, bőr cipőket részesíti előnyben, beletelt egy kis időbe, amig felfedezett néhány olyan romániai gyártót (például Giulio, Superlative), akik divatos alkalmi és hétköznapi cipőket készítenek, akár 33-as méretben is. Néha a gyerek részlegről is vásárol cipőket, ahol még gyűjthető, kedvezményre váltható matricát is kap a termék mellé – meséli nevetve.
„Egy időben, főként serdülő koromban, attól tartottam, hogy a kislányos alkatom miatt talán nem fogok bejönni a pasiknak, vagy az „olyan kis cuki” kategóriába kerülök, netán tanárként nem fognak komolyan venni a diákok. De idővel elfogadtam magam. Ezt dobta a genetika, ezzel a 154 centimmel, 33-35-ös lábammal kell éldegélnem. Azt gondolom, hogy
– fejti ki Júlia.
Xéni arról mesél, hogy a mindennapokban is tud nehézséget okozni az alacsony termet, hiszen – bár ma már olyan autót vezet, amelyben a széket be tudja állítani úgy, hogy kényelmesen leírje a pedálokat, és ki is lásson –, a jogosítvány megszerzése utáni években, bizony, ült olyan autókban sofőrként, ahol hiába húzta, nyomta a széket és az állító karokat, nem látott ki, így párnát kellett tennie a feneke alá. És a konyhabútorok is tudnak nehézségeket okozni, hiszen a felső, fali szekrényeket általában úgy szerelik fel, hogy a pulton a konyhagépek is elférjenek, ami azzal jár, hogy a felső polcokat Xéni nem éri el. Bár egy kicsi szék is hasznos a konyhában, a fiatal sepsiszentgyörgyi édesanya szerint logisztikával is sokat lehet segíteni a helyzeten, olyan dolgokat szoktak a felső polcokra tenni, amiket csak ritkán használnak. Másfelől,
Mint mondja Xéni, gyereknevelés terén például sok olyan dologra, ami akár nehézséget is jelenthetne, már van modern megoldás, így példány a babakocsik fogantyúja többnyire állítható magasságú, de az tény, hogy néha, amikor a kicsiágyba betette a gyerekét, közel járt ahhoz, hogy beessen a gyerek mellé, a gyerekre, hiszen nagyon át kellett hajoljon a rácson, hogy le tudja finoman tenni a kicsit. Xéni egyébként ruhák, cipők terén általában nem tapasztal nagy nehézségeket, de például a mennyasszonyi cipőjét kellett keresgélnie egy ideig. Míg egy sportosabb modellből egy 35-36-os méret szinte biztosan jó neki, magassarkúból gyakran 33-34-es méretet kell keressen. Az alacsony termete egyébként néha előny – jegyzi meg nevetve – néha vicces helyzeteket okoz, hogy bár már maga is anyuka, még gyakran elkérik a személyijét alkohol vásárláskor, buliba belépéskor, mert kiskorúnak nézik. Ugyanakkor
Karola az elmúlt években elég sokat költözködött, azaz többnyire albérletekben élt, tapasztalatai szerint egy sámli, egy kicsi szék alapeszköz egy alacsony embernek, ugyanakkor neki ma már egy saját létrája is van. Persze egy-egy kirándulás, nyaralás során így is elkel néha a segítség, 147 centivel, bizony, sok minden van „túl fent”. Mint meséli, bár nagyjából mindent megtalál egy alacsony nő is valamelyik üzletben, az tény, hogy a vásárlás mint folyamat nem feltétlenül tud a szokásos mederben zajlani, miszerint meglátom a kirakatban, megtetszik, és megveszem. Mert ha egy „bármilyen” kirakatról van szó, az adott boltban általában nem lesz 34 vagy 36 alatti méret. Számára az is nehézséget jelent ugyanakkor, hogy ruhát vagy szoknyát vegyen, mert főként az elegánsabb darabok esetében, nem biztos, hogy az adott modell úgy áll rajta, ahogy azt annak tervezője megálmodta. Ilyen esetekben egyébként egy varrónő nagy segítség lehet, de nem mindig van ideje azzal bajlódni, hogy átalakíttassa ruháit. Sportruházatért Karola startból a gyerekosztályra megy, és vannak olyan termékek, amelyekből
Időnként fejtörést okoz a színház- vagy operajegy-vásárlás is, hiszen egy páholy második sorából vagy egy nem lépcsőzetesen kialakított nézőtér sokadik sorából szinte esélytelen, hogy lássa a színpadot, így néha kicsit többet kell áldozzon a kultúrára – anyagilag –, ha a látványt is élvezni akarja. Karola egyébként úgy érzi, vanak a méreteinek előnyei és hátrányai is: „kicsi emberként, nagy tömegben nem érzem túl jól magam, úgy érzem, hogy könnyen elsodorhatnak. Egyedül nem szívesen indulok el egy aréna koncertre” – mondja, ám előny például, hogy repülőn, buszon kényelmesen elfér, sőt, pakoláskor mivel „kicsik” a ruhái, több dolgot tud bepakolni egy bőröndbe.
korábban írtuk
Hollandiai kalandok a Szekeres családdal: A honvágy erősebb volt a racionális érveknél
Kalandvágy, jobb megélhetés, nyelvtanulás – a leggyakrabban ezekkel a célokkal költöznek külföldre hosszabb-rövidebb időre a fiatalok. A gyergyócsomafalvi Szekeres család is hasonló megfontolásokból indult útnak 2012-ben, Hollandiába.
