ARCHÍV Coco Chanel, aki tudott nemet mondani

Fekete szemek kémlelik a felvonuló modelleket: a tervező a körlépcső krémszínű kárpitján ül, bár már nem fiatal, formás lábait kiemeli a térdig érő szoknya. Kezében cigaretta. Coco Chanel kapcsán gyakorta ezt a képet látom lelki szemeim előtt. Divattervező, igen, de nem csupán: korszakalkotó, forradalmasító, vállalkozó, lázadó – mindez és sok más volt a divat nagyasszonya. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júniusi lapszámában jelent meg.)

A sikkes divatvilágtól a lehető legtávolabbi közegbe született bele Gabrielle Bonheur Chanel 1883. augusztus 19-én a franciaországi Saumurban. Tizenkét évesen, édesanyja elvesztése után négy leánytestvérével az aubazine-i árvaházba került. Apja ugyan még élt, de a munkásember inkább az apácákra bízta leányai neveltetését. Gabrielle a merev és boldogtalan árvaházi évek alatt tanult meg varrni, maguk az apácák segítettek a különös kézügyességgel megáldott lánynak.

Megszületik Coco

1905 és 1908 között az ifjú Chanel megélhetési kabaré-énekessé vált:

nem túl sikeres előadói pályafutása során gyakran fordult meg Párizs Vichy és Moulins negyedeinek kocsmáiban: itt ragadt rá a Coco becenév is.

Sokan sokféleképpen magyarázták a név eredetét – egyesek szerint az általa énekelt egyik dalból született a ragadvány – ám maga Chanel egy, a The Atlantic-nek adott interjúban elárulta: a Coco a francia cocotte-ból (magyarul eltartott nő) származik.

A kitartott nő és a férfiak

Karrierjének kezdetét soha nem titkolta, mint ahogyan azt sem, hogy évekig eltartott nő volt: húszas évei elején ismerte meg Etienne Balsant, akivel sokáig együtt is élt. Kapcsolatuknak egy másik férfi, Balsan módosabb barátja, Arthur Boy Capel vetett véget. Mindkét férfi fontos szerepet játszott abban, hogy Coco 1910-ben megnyithatta első párizsi kalapműhelyét, amely 1915-re olyannyira sikeressé vált, hogy két másik helyszínen is boltjai működtek.

Az élete nagy szerelmének vallott Arthur 1919-ben, egy tragikus autóbalesetben meghalt. 1920-tól rövid, de viharos viszonya volt Igor Stravinsky zeneszerzővel. Kevéssel ezután ismerkedett meg a gazdag Hugh Grosvenoral, Westminster hercegével, annak jachtján: közel egy évtizedes kapcsolat kezdete volt ez, mely során a herceg több ízben is megkérte Chanel kezét. Sikertelenül:

„Számtalan Westminsteri hercegné volt már, de csupán egy Chanel van!”

– mondta állítólag a leánykérés kapcsán.

Chanel, a legenda

Fázott, ezért egy régi dzsörzé felsőt szabott át magának ruhává: az újszerű, meleg és kényelmes darab olyannyira népszerűvé vált a hölgyek körében, hogy rövidesen már több tucatnyian is rendeltek belőle. „A vagyonom arra a régi dzsörzére épült, amelyet azért vettem fel, mert hideg volt Deauville-ben” – mondta egyszer Paul Morand írónak. Chanel ruhái valóban forradalmiak voltak:

az egyenes vonalak és puritánnak ítélt szabás szokatlan volt a korban. Mi több, Coco eldobta a fűzőt is, hiszen az elegancia mellett elsősorban a kényelem híve volt. 

A párizsi művész- és divatvilágban csakhamar hírhedtté vált a lázadó tervező, felkérést kapott az orosz balettől, hogy jelmezeket tervezzen nekik, de Jean Cocteau Orphée darabjának jelmezeit is ő álmodta meg. Egyébként közeli barátságban állt Pablo Picassóval is.

Chanel No. 5 és a kis fekete

A világhírnévtől ekkor már csak lépésnyire volt a Chanel divatház: 1920-ban Coco megalkotta első parfümjét, a Chanel No. 5-öt. Forradalmi volt ez is önmagában, hisz a parfümgyártásban először fordult elő, hogy divattervező adta nevét egy illatszerhez. „A parfüm a láthatatlan, feledhetetlen, a legfőbb kiegészítő… jelzi az érkezésed, és elodázza a távozásod” – magyarázta egyszer.

1925-ben mutatta be a ma is ikonikus Chanel kiskosztümöt: a gallér nélküli zakóhoz rövid, egyenes szabású szoknyát társított, mindkettő kötött, kényelmes és meleg anyagból készült. 

Gyakran kölcsönzött szabásokat, formákat a férfidivatból, holott ez abban a korban még hallatlan volt, a nők igazi hősévé azonban az tette, hogy elsőként figyelt a kényelemre is: meggyőződése volt, hogy a fűző természetellenes alakot kölcsönöz a női testnek, amelyet nem szabad korlátozni a mozgásban.

Tőle származik a little black dress (magyarul kis fekete) kifejezés is: szintén a húszas években készítette az első, egyszínű, fekete estélyiket.

Bátor színválasztás volt ez abban a korban, és nem kevesebb, mint forradalmi, hisz a feketét kizárólag a gyász színeként tartották számon, főleg nőknek nem illett ezt más alkalmakkor is viselni.

A botrányhős

Noha az 1930-as években kezdődő világválság is megviselte a divatszakmát, Chanel a II. világháború kitörése után volt kénytelen bezárni boltjait és leállítani a termelést. A német megszállás idején viszonyt folytatott egy náci tiszttel: állítólag Hans Gunther von Dincklage-nek köszönhette, hogy nem kellett kiköltöznie a párizsi Ritz Hotelben lévő fényőzű apartmanjából, holott a teljes szálloda német főhadiszállásként működhetett csak. A háborút követően Chanelt kihallgatták a von Dincklage-dzsel való kapcsolatáról, és felmentették: sokak szerint közrejátszott az is, hogy Chanel baráti viszonyt ápolt Winston Churchillel is.

Élete alkonyán

Az 1950-es években, hetvenévesen ismét visszatért a divatvilágba: az első Chanel kollekció ugyan nem aratott elsöprő sikert a kritikusok körében, de a nőies, elegáns és sikkes darabok hamar elnyerték a hölgyek tetszését. ‘71-ben érte a halál a Ritz-beli lakásán, amelyet a Chanel divatház azóta is ugyanúgy megőrzött, mint ahogyan azt Coco berendezte. Soha nem ment férjhez, bár sokan, sokszor kérték.

Halála után mintegy évtizeddel vette át a divatház vezetését Karl Lagerfeld, ma a hagyatékát és a vállalat teljes egészét a Wertheimer család birtokolja.

Bár a konvencióknak és szokásjognak van megtartó ereje, a Chanelhez hasonló úttörők nélkül a világ csak egy helyben toporogna.

Coco Chanel ugyanis nem kevesebb, mint korának úttörője volt, aki azzal segítette a női egyenjogúságot, hogy bírt nemet mondani: nemet mondott a fűzőre, a házasságra, az állszerénységre, a társadalmi elvárásokra és a giccsre. Mert giccs maga az élet is, ha nem igaz...

A divatikon a könyvekben, a filmvásznon 1969-ben elsőként Alan Jay Lerner és André Prévin álmodta meg színpadra Chanel fordulatos életét: Coco főszerepében Katherine Hepburnt láthatta a nagyérdemű a Broadway-en. A darabot hét kategóriában jelölték a Tony-díjra, kettőt – a legjobb jelmezekért és a legjobb színészért – végül be is zsebeltek az alkotók.  Kismillió könyv született már Chanelről, egyebek mellett barátja, Edmonde Charles-Roux tollából a Chanel és az ő világa (2005), vagy legújabban, amely 2021-ben jelent meg magyar fordításban Pamela Binnings Ewen életrajzi regénye Párizs királynője címmel.  2008-ban a francia színésznő, Audrey Taotou játszhatta a divat nagyasszonyát: a Coco Chanel előtt című nagyjátékfilm a divatháza megalapításáig követi Coco életét. 2009-ben jelent meg a Coco Chanel és Igor Stravinsky című film: a divattervezőt Anna Mouglalis alakította, míg a zeneszerző bőrébe Mads Mikkelsen bújhatott. 

Fotó: Wikipédia

korábban írtuk

Sophia Loren – Színvonalas élet, színvonalas életmű
Sophia Loren – Színvonalas élet, színvonalas életmű

Az utolsó az igazi nagy mozicsillagok, a klasszikus értelemben vett sztárok közül. Díva, valódi művész, aki számára a minőség nemcsak a külső csillogásban él, hanem valahol belül is. Élete azt mutatja, hogy a magánélet legalább annyira fontos volt számára, mint a karrier. Az elegancia pedig mindenekfölött. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. márciusi lapszámában jelent meg.)