Levél érkezett a szerkesztőségbe, rendkívül precíz jellemzéssel: 12 éve dolgozik a turizmusban, karrierjét Floridában kezdte a Hilton család szállodáiban. Jelenleg 10 szállodát vezet, közel 600 alkalmazottal. Emberközpontú vezetőként fontos számára a jó munkahelyi hangulattal alapozott hatékonyság. Meggyőződése, hogy csak a jókedvű alkalmazott által nyújtott szolgáltatás eredményezhet megelégedett, boldog vendéget. Él-hal a lovakért és az íjászatért. Szakmai sikerei ellenére élete legnagyobb megvalósításának hatéves lányát tekinti. Azért idéztem szóról szóra, mert ennél pontosabban én sem tudtam volna összefoglalni Joós Attila életútját. Talán még annyit tennék hozzá, hogy jelenleg a tusnádfürdői O3zone hotelben „rezidens”, és szívesebben beszél szakmájáról, mint önmagáról.
{hirdetes}
– Közszereplésben nem vagyok jó.
– De hiszen írtam, hogy – maradjunk a tegezésnél – te leszel A hónap pasija.
– Nem tudtam, hogy ez pontosan mit jelent, de mindenképpen megtiszteltetés. Azt jelenti, hogy amit és ahogy csinálom, azt értékeli valaki.
– Azon kevés hónap pasinkhoz tartozol, akik olvasói javaslatra kerültek be a rovatba.
– Szerintem a kollégáim szabotálják az életemet (nevet). Az természetes, hogy az ember igyekszik jól csinálni a dolgait.
Fotó: Máthé Zoltán
– Kezdjük a szakmáddal, úgy látom, arról könnyebben beszélsz. Belecsöppentél vagy tudatosan választottad?
– A középiskola után nem volt konkrét elképzelésem arról, hogy mit jelent turizmusban dolgozni, de beiratkoztam erre a szakra Kolozsváron. Utána minden megerősített abban, hogy jó döntést hoztam. Az egyetem után Floridában voltam másfél évet ösztöndíjjal, ahol megtanultunk mindent, amit nem lehet az iskolapadban elsajátítani. A Hilton családhoz tartozó ötcsillagos szállodákkal dolgoztunk együtt, alkalmam volt a mosogatástól a szobatakarításon át a főzésig mindent kipróbálni. Sőt kötelező volt. Sosem fogom elfelejteni: megkérdeztem a szálloda menedzserét, hogy mi értelme van annak, hogy tizennégy órában mosogatok, és két hétig szobát takarítok. Ő akkor azt mondta: majd ha egyszer szállodaigazgató lesz belőled, az alkalmazott pedig azt mondja, hogy egy nap alatt csak két szobát lehet kitakarítani, akkor te azt fogod válaszolni neki, hogy meg lehet csinálni tizennégyet is, mert te megcsináltad. Ott tanultam meg a kliensközpontúságot is. Miután hazajöttem, egy kovásznai szállodacsoportnak dolgoztam, majd öt évet Bálványoson. Most két cégnek dolgozom, egyiknél nyolc szálloda van, a másiknál kettő.
– Ne szépítsük: ebben a szakmában kevés a szabadidő.
– Szabadidőből sok kijut, csak nem a sajátunkból, hanem másokéból. Arra büszke vagyok, hogy el tudtam azt érni, hogy minden este hazaérek a családomhoz. Szinte három évet veszítettem el a lányom életéből a munkám miatt. Viszont ennek az lett a pozitív hatása, hogy most nagyon apás.
– Le lehet csak úgy állni?
– Tavalyelőtt decemberig hétfőtől szombat estig úton voltam. Egy vasárnap a lányom kihozott egy gyerekújságot és elkezdett felolvasni belőle. Kérdeztem a feleségemtől, hogy a lányom mióta tud olvasni. Elég régóta, vágta rá. Borzasztó lelkiismeret-furdalásom lett, rájöttem, hogy nincs az a pénz és az a karrier, ami megéri, hogy lemaradj a családi pillanatokról. Azt csinálom, amihez értek, és ami a szívem csücske. Viszont nem bármi áron. Márciusban költöztem haza, és megfordult a kerék: most annyit hiányzom otthonról, amennyit eddig otthon voltam. Úgy érzem, a mérleg nyelve egyensúlyban van.
– Családilag még mit szerettek csinálni?
– Nagyon szeretünk utazni a nagyvilágban. A lovaglás is része az életünknek. A lányom imádja, pedig én nem voltam rá hatással. Ha arra fog kérni, hogy vegyek neki lovat, veszek. Nekem az az elvem, hogy ha lovakkal nő fel a gyerek, jobb ember lehet.
– Szakmázzunk még kicsit. Mivel lehet sikereket elérni a turizmusban?
– Minden szolgáltatás az embereken alapszik, akik konkrétan ott vannak a vendégek között, és megszervezik a szabadidejüket. Szükség van arra, hogy szép infrastruktúrával várjuk a vendégeket, viszont ennél sokkal fontosabb, hogy olyan személyzettel várjuk őket, akik szívesen végzik a munkájukat, akik értik a szakmájukat. A csapatépítés és a szakmai tudás állandó fejlesztése nagyon fontos. Az O3zone-ban is arra fektetjük a hangsúlyt, hogy szakácsainkat, pincéreinket, marketingeseinket próbáljuk egy lépcsőfokkal fennebb taszítani a szakmai létrán.
Fotó: Máthé Zoltán
– Milyen vezetőnek tartod magad?
– Határozott vagyok, de nem szigorú. Emberközpontú is vagyok, az értékrendem a kollégáimmal szemben is ugyanaz, mint magammal szemben: első az egészség, második a család, harmadik a munka.
– Mit adsz át a kislányodnak?
– A szüleimtől kapott értékrendet mindenképpen. Fennebb felsoroltam a sorrendet, egy ideje ehhez tartom magam.
– Mindig ilyen családcentrikus voltál?
– Sokat fejlődtem. A lányommal való kapcsolatom napról napra változik, és jó irányban. Ha megkérdezik tőle, kit szeret a legjobban, a válasz, hogy apát és anyát. Van benne annyi figyelmesség, hogy mindkettőnket mond, de még véletlenül sem cseréli fel a sorrendet.
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. januári lapszámában jelent meg.
