• Fotó: Olti Angyalka
Remete a Nagy-Homoród mente egyik legkisebb települése, a mintegy ötven lelket számláló falu Homoródszentmárton községhez tartozik. Már Szentmártont is keskeny, kanyargós megyei úton közelíthetjük meg Székelyudvarhely felől, de amint elhagyjuk a községközpontot, majd a szintén aprócska falut, Gyepest, a Gyepes-patak mentén kanyarogva felfelé a völgyben,
ahogy az aszfaltút véget ér, nem csak az autónk, de mi is egyre jobban lelassulunk.
Ez volt az egyik szempont, amikor házat, telket, otthont kerestek a környéken – sorolja Hunor –, hogy sem túl közel, sem túl távol ne legyen valamelyik székelyföldi várostól, legyen kissé félreeső településen, és az sem árt, ha a vidék sajátos mikroklímával rendelkezik. Eleinte a tágabb régióban kutakodtak, a Kászonokban, Háromszéken többfelé, a közeli Erdővidéken is. „Zalánpatakon tárgyaltunk is valakivel, aki eladta volna, de ez a vásár végül nem valósult meg. Most szomszédok lennénk Károly királlyal” – mondja nevetve.
Vendéglátónk kisgyermekkori kedvencei: a kaktuszok • Fotó: Olti Angyalka
„Ami körülvesz”
Hunor a Homoródmentén nőtt fel, nem messzire innen, Szentegyházán. Kisgyermek volt, amikor kertes házba költöztek az anyai nagymamájához, mindig volt veteményesük, virágoskertjük, állatokat is tartottak. „Az, hogy mi vesz körül, mindig érdekelt. El sem tudom képzelni, hogyan lehet úgy élni, hogy kimész a házból, és nem ismered a fákat vagy épp a növényeket, sokaknak »gyomot«, ami az árokparton nő. Nagyon érdekeltek az idegen tájakról származó növények is,
még óvodás koromban kezdtem gyűjteni a kaktuszokat, kaptam a keresztanyáimtól, az ismerősöktől, de hozott nekem az óvónőnk is”
– eleveníti fel a kezdeteket Hunor, hozzátéve: egészen fiatalon kísérletezett a bonsaiokkal is. Bonsai témában írta aztán kertészmérnöként a szakdolgozatát a Corvinus Egyetemen, majd pár év múltán biogazdálkodásból mesterizett ugyanott.
Bonsaiok témakörben írta kertészmérnöki szakdolgozatát • Fotó: Olti Angyalka
Budapest és Edinburgh után Remete
A nyárádszeredai és budapesti tanulmányok után, az államvizsgát követően a témavezető tanára beajánlotta egy budapesti virágkertészetbe. Telepvezetőként dolgozott a Keleti pályaudvar közelében, amikor gondolt egy nagyot, és barátnőjével, aki lassan két évtizede már a felesége, kimentek Skóciába. Hozzáteszi, már amikor Magyarországon vállaltak munkát, tudták, hogy haza fognak költözni, itthon fognak „gyökeret ereszteni”, de a terveikhez szükségük volt nem kevés kezdőtőkére.
Erdők-mezők kicsei száradnak a konyhában • Fotó: Olti Angyalka
Edinburgh közelében, egy Peebles nevű skót kisváros melletti farmon dolgoztak, Ágnes Melinda, akit mindenki Pintyőként ismer, egyfajta társalkodónője volt a háziasszonynak. „Én pedig
Skóciában egy gazdag brit családnak építettem egy franciakertet – mondja kacagva Hunor –, és emellett azokat az arra a környékre jellemző, klasszikus kőkerítéseket.
Ezzel nagyon jól lehetett keresni.”
Amit lehetett, mentettek a régi házból. Hunor jobbján eredeti az ablakkeret • Fotó: Olti Angyalka
Első lányuk, Tüzinke születésével jöttek haza előbb Marosvásárhelyre, ott ismét kertészként vállalt munkát, és kertészeknek adott tanácsot biogazdálkodás témakörben. Onnan járták hétvégente, immár hármasban Székelyföldet, megfelelő lakóhelyet keresve. Felesége marosvásárhelyi, de még diákként megfogalmazódott benne, hogy szeretne Udvarhelyszéken élni, talán ezért sem véletlen a választásuk – tudjuk meg.
„Mi nem csak a házat, hanem egy remetei család teljes birtokát vásároltuk meg,
házat, kertet, mindent a külterületekkel együtt” – folytatja a Ladó család remetei történetével, amíg a házi tejjel szelídített kávét és a barátaik által készített berkenyeszörpöt kortyolgatjuk.
Saláta-alapanyagok és gyógynövények mindenfelé • Fotó: Olti Angyalka
Falugazdász és tanácsadó
Remetére már akkor költöztek, amikor a második lányuk, Jávorka pár éves volt, a legkisebb, Luca pedig már itt született. Családjuk igényeihez igazodva, sok kétkezi munkával (is) folyamatosan újították, alakították a 19. századi házacskát, és a hozzá tartozó udvart, kertet.
Előbb önellátást terveztek, igyekeztek a lehető legtöbb zöldséget megtermelni maguknak.
Hunor falugazdászként kezdett dolgozni a két Homoród mentén, vegyszermentes gazdálkodás témakörben tartott képzéseket, tanácsadást folytatott, segített a biogazdálkodásban gondolkodóknak tanúsítványt szerezni. Pintyő óvodapedagógusként vállalt munkát a székelyudvarhelyi Waldorf-óvodában. „Bizakodó vagyok. Nagyon sok embert ismertem meg, erre nagyon jó volt ez a tanácsadói és a falugazdászi munka, megfigyelhető egyfajta kíváncsiság, egyfajta nyitás ebbe az irányba. Mert
mitől volna értékesebb az a helyi termék, ami ugyanúgy silány magból, vegyszerekkel kezelve lesz olyan minőségű, mint a nagyáruházi?
Ezt próbáltam szakemberként is megértetni nyilván azzal, akit ez érdekelt” – mondja. „Ha biogazdálkodásról beszélünk, akkor a növényvédelem elsősorban az alkalmazkodás, bevonjuk az ökoszisztémát a termelésbe. Meg kell fordítani a szemléletmódot: nem a természet van értünk, hanem mi élünk benne. És ha így közelíted meg, ha együttműködünk, akkor egy kicsit könnyebb is.”
Sokak keresik színpompás és ízgazdag salátáit • Fotó: Ladó Hunor
Színpompás saláta
A fentieket szem előtt tartva kísérletezett, hogy milyen haszonnövényeket, növénytársításokat érdemes ültetni a homoródremetei földbe. A Covid idején az egész család itthon tartózkodott, nagyobb veteményt tudtak megművelni, mint korábban, és
mivel túl sok salátájuk termett, a felesége előállt az ötlettel, hogy árusíthatnák is a felesleget.
Az is a koronavírus-járvány „hozadéka”, hogy több felsőoktatási intézmény indított ingyenes online képzést. Az egyik amerikai egyetem módszere az volt, hogy Skype-on megkerestek olyan gazdákat, akik valamilyen különlegességgel foglalkoznak – aminek nagy a hozzáadott értéke –, és akik megosztották a tapasztalataikat. Voltak mikrozölddel, csírákkal, salátakeverékekkel foglalkozók, de például olyan is, aki maghéj nélküli tököt termesztett. „Innen is lehetett ötleteket meríteni. És ezt tovább lehetett gondolni. Részemről annyi a plusz, hogy bevontam sok vadonélő növényt, például a különféle kakukktormákat” – magyarázza. Előbb ismerősökkel, barátokkal kóstoltatták meg, akiknek tetszett, és akik javaslatokat is megfogalmaztak.
Bazsalikomillat az egyik fóliában – a feleslegből pesztót készítenek • Fotó: Olti Angyalka
Marketingjük a no marketing
„Úgy kezdődött a tulajdonképpeni eladás, hogy kimentem egyszer az udvarhelyi piacra, egy szentmártoni barátom, aki zöldségtermelő, megengedte, hogy a pultján áruljak. Ott talált rám az egyik udvarhelyi bisztró séfje, Vass Róbert, és ő lett a »keresztapja« a terméknek. Ők a vendéglőjükben nemzetközi konyhát visznek, sokféle étel mellé adható a salátakeverékünk” – mondja Hunor.
Azóta pedig több székelyföldi vendéglő állandó beszállítói Udvarhelytől Csíkszeredáig, Sepsiszentgyörgyig.
A termékeiket nem reklámozzák, szájról szájra terjed a híre, egymásnak ajánlják a vásárlóik ma is. „Nem lehet tömegtermékké fejleszteni, mert ha nem organikusan fejlődünk, az a minőség rovására megy” – magyarázza Hunor.
A remetei földben jól megtermő zöldségek között találhatók a paradicsomfélék is • Fotó: Olti Angyalka
Kézzel végeznek minden munkafolyamatot, mondhatni, a minőség egyik garanciája éppen az, hogy minden egyes levelet, virágot ellenőriznek szedéskor, mosáskor. Ez az eltarthatóság szempontjából sem mellékes. A mosás forrásvízben történik, a már megtisztított növényeket pedig a csűr alatt lévő pincében tárolják, az egész évben nagyjából állandó, 10-13 fokos hőmérsékletű helyiség kiválónak bizonyul erre a célra – mutatja Hunor. Hetente egyszer szüretelnek ugyanis, van, hogy a szüret két napot is igénybe vesz. Rajta kívül ketten dolgoznak még a gazdaságban. Hogy melyik salátaalapanyag mennyi ideig tartható frissen, annak függvényében állították fel a begyűjtési sorrendet. A fóliát egy sajátkezűleg készített kályhával fűtik, így egész évben használható.
A falu környéki mezőkön, erdős részeken is gyűjt a keverékbe való növényeket, és van, amelyekből eredeti termőhelyükről behozott a kertbe.
Sokféle maggal kísérletezett már. A közismert spenót-, káposzta- és salátafélék, a gyógynövények mint például a pitypang mellett egzotikus növényekből sincs hiány. A keletiek közül a mizunák és a komatsunák, a katsoi mind káposztafélék, és nagyon kedveltek – sorolja. Csak salátafélékből harminc körüli, ami megterem, már több mint húszféle alapanyag kerül egy-egy keverékbe, amelyeket nem csak látványban, de ízben is feldobnak például a szintén általuk termelt árvácska- és sarkantyúvirágok. Természetesen mindez szezontól függően, és persze attól is, hogy az adott évben hogyan sikerül a vetés – avat be a részletekbe.
Fokozatosan, jobbára saját erőből újítják a kis házat • Fotó: Olti Angyalka
Együttműködés a természettel
„Ha jól csinálod, kicsi területen is sok mindent meg lehet termelni. Most látom, hogy idén igazából túl sok is a paradicsom” – mondja mosolyogva. Más zöldségféléket is ültetnek: paprikát, brokkolit, zellert, szárzellert, gumós köményt, póréhagymát, amit a környéken mások nem termelnek, és ami jól megterem. „Mondom a zöldségkertészeknek is, azt kell nézni, hogy különösebb nagy ráfordítás nélkül mi az, ami ott, azon a bizonyos helyen jól megterem, van már ennek a vidékünkre jellemző, kialakult mintája: kibédi hagyma, szépvízi káposzta, vagy nyárádmagyarósi cseresznye stb.
Eldobtuk a régi fajtáinkat, és jönnek a holland fajták, amelyek abszolút tájidegenek. Én régi génbankosakat veszek”
– mondja. Sokszor felmerül kritikaként a képzéseken, hogy „biogazdálkodással nem lehet a Föld lakosságát ellátni élelmiszerrel. És mindig azt válaszoltam, hogy nekünk nem is kell, bár látnánk el a saját populációnk tíz százalékát. Akit érdekel, akinek erre igénye és lehetősége van erre. Mert keresik a vásárlók, de nincs felhozatal. Sok mindent kipróbáltunk, hajdinát és kölest is vetettünk, meg is tudnánk itt termelni, de ahhoz tényleg mindenkinek itt kellene lenni reggeltől estig” – mondja. És hogy mi jelent kihívást Hunor számára? A kártevők például – ahogy fogalmaz évről évre fokozódik a jelenlétük, újabb feladattal látva el a biogazdákat.
korábban írtuk
Negyven fölött az izom már egészségügyi befektetés
Negyven-ötven évesen a mozgás tétje már nem az, hogy húszévesnek nézzünk ki, hanem hogy milyen testben öregszünk meg. Both Richárd nutricionistával, személyi edzővel arról beszélgettünk, miért kulcsfontosságú a rendszeres mozgás ebben az életkorban.
