„Könnyen megjegyzik a nevemet”
– Gyermekkoromban hátrányként éltem meg a nevemet – kezd történetébe a székelyudvarhelyi Benedek Elek. – De van néhány közös tényező bennünk a mesemondóval: a nevünk, a nemünk, a szakáll, a bajusz, de nem rokonom, és nem írok mesét. Az anyai nagyapám nevét örököltem, sokáig fárasztottak az olyan jópofáskodó megjegyzések, mint az
Később aztán már inkább előnyt jelentett, mert a nevemet könnyen megjegyzik az emberek, és ezáltal engem is. Ha bemutatkozom, általában egy mosolyt kapok cserébe, már elmaradnak az egyéb megjegyzések. Voltak azért vicces történetek, például a középiskolában, amikor az osztályunkba új tanárnő érkezett. Első óránk volt vele, bemutatkozással kezdtük. Sorban, ülésrend szerint egymás után felálltunk, hogy elmondjuk a nevünket. Szélső padsor utolsó padjából feláll a diák, bemutatkozik: József Attila (valóban ez volt a neve). A tanárnő elmosolyodik: „De szép neved van!” Következem én a középső padsorból, mondom, a tanárnő kissé elpirul, majd ennyit mond: „Szórakozzatok mással!”
„A férjem csinált »hírességet« belőlem”
A csíkjenőfalvi születésű Koncz Zsuzsa azok táborát erősíti, akiket nemhogy nem zavar, de büszkék is arra, hogy egy híresség nevét viselik. Ám neki – a megkérdezettek közül egyedüliként – volt választása, hogy akar-e ezzel a névvel élni: Jére Zsuzsának keresztelték, férje tette „híressé”.
Igazából csak a kislányom imádja a hangom, neki megnyugtatásként éneklek, egyelőre a Mókuska, mókuska… a megunhatatlan slágerem. Mások leginkább verejtékezve hallgatják végig, ha énekelek, egy kényszerű mosoly kíséretében. Persze, csak azok, akik nem elég bátrak ahhoz, hogy a szemembe mondják: „Inkább táncolj, a port jobban bírjuk!” Németországban, ahol jelenleg élek, sajnos nem ismerik az énekesnőt, de én nagyon szeretem a dalait. Például örök kedvenc a Jöjj, kedvesem, vagy a Cipővel közös duett, a Csodálatos világ és Boldizsár Miklóssal az Amikor – sorolja Zsuzsa.
„Én is írtam verseket”
– Minden tanár azzal indított az iskolában, hogy te akkor biztosan tudsz legalább egy Tóth Árpád-verset – meséli Tóth Árpád, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház színész-rendezője. – Tudok. Tanulmányoztam már csak a közös nevünk miatt is a költészetét, de rájöttem, egyáltalán nem szeretem a verseit. Nem szeretem, ahogy ír, ahogyan látta a világot. Mint költő engem soha nem fogott meg. Nem tudom, előny-e vagy hátrány, hogy közös a nevünk, de nekem sokszor származott kellemetlenségem belőle. Nincsenek olyan frusztrációim, hogy a költő miatt nekem is híresnek kell lenni, de nagyon sokszor megkaptam az iskolai évek alatt, hogy ha már Tóth Árpádnak hívnak, akkor illene tudnom ezt és ezt. Azért tanultam meg egy Tóth Árpád-verset is, hogy amikor kérdezik, akkor legyen.
De naná, hogy az volt a vizsgáztató tanárok első kérése, hogy mondjak el egy Tóth Árpád-verset – meséli nevetve. – Egyébként nem a költő után kaptam a nevem, hanem mert a dédapám is Tóth Árpád volt. Szeretem a verseket, és mint a legtöbb tinédzser, én is írtam. Vannak nagyon gáz verseim, de vannak egész jók is. Mikor megalakult a Stereogám zenekarunk, akkor ezekből dalok lettek, meg aztán írtam olyan dalszövegeket, amik versként is megállják a helyüket – magyarázza a költészettel való viszonyát a dalszövegíró és énekes. Elárulja: tagja a Tóth Árpádok a világban elnevezésű Facebook-csoportnak is. – Merthogy nagyon sokan élnek ezzel a névvel.
Én úgy vagyok vele, hogy azt hiszem, tettem annyit a saját nevemért, hogy már nem feltétlenül a költő jut eszébe elsőre azoknak, akik hallják, itt, a kisebb régiónkban és színházi berkekben – mondja Tóth Árpád, és ezúttal nem szaval névrokonától verset.
„Nem szerettem az extra figyelmet”
– Gyakran megjegyzik az emberek, hogy milyen szép neved van, de azt szoktam mondani, nem az én érdemem – meséli Orbán Balázs, akit – Erdélyben legalábbis – a legnagyobb székelynek tartott földbirtokos, néprajzi író, politikus és fotográfussal, A Székelyföld leírása szerzőjével azonosítanak fejben. – Én úgy élem meg, hogy a szüleim így próbáltak segíteni nekem, bár egy elég félresikerült vicc lett, a jó szándék ellenére.
Már nagyon korán idegesített ez a kérdés. És ez csak fokozódott az óvodában, iskolában. Mindenhol, mindig. Nem volt ínyemre soha ez az extra figyelem – magyarázza Balázs a híres név árnyoldalait. – Amíg Budapesten éltem, kimondottan jól esett, hogy senkinek nem tűnt fel ez a név, de azért volt jó néhány érdekes történetem is a nevemmel. Egyszer egy házibuliban bemutatkozott egy ismeretlen: Ferencz József. Én is mondtam az én nevem: Orbán Balázs. A srác bedühödött, azt hitte, viccelek a nevével. Miután tisztáztuk, ki-ki személyivel a kezében, pár órát még vihogtunk ezen – meséli Orbán Balázs, hogy esett, amikor Ferencz Jóskával majdnem egymásnak estek.
József Attilát is próbáltuk elérni, ám nem sok sikerrel. Ismerősei szerint igencsak zárkózott, magába forduló alkat...
korábban írtuk
Gálovits Rózsa: Bárcsak mindenki elolvasna havonta egy könyvet
Ha nagy ritkán tudunk időt szánni szépirodalomra, többen is Rózsa ajánlásai mentén választunk könyvet. Napi könyvtárosi teendői mellett könyvklubot működtet és könyves rendezvényeket szervez, tőle próbáltuk hát megtudni, miként olvashatnánk többet.
