Benedek Elek: „Könnyen megjegyzik a nevemet”
„Gyermekkoromban hátrányként éltem meg a nevemet” – kezd történetébe a székelyudvarhelyi Benedek Elek. „De van néhány közös tényező bennünk a mesemondóval: a nevünk, a nemünk, a szakál, a bajusz, de nem rokonom, és nem írok mesét. Az anyai nagyapám nevét örököltem. De sokáig fárasztottak az olyan jópofáskodó megjegyzések mint az
„Elek, mikor lesz meleg?”, „Ugye nem a meseíró rokona vagy?”, vagy leggyakrabban, hogy „Mondj egy mesét!”...
Később aztán már inkább előnyt jelentett, mert a nevemet könnyen megjegyzik az emberek, és ezáltal engem is. Ha bemutatkozok, általában egy mosolyt kapok cserébe, de már elmaradnak az egyéb megjegyzések. Voltak azért vicces történetek, például a középiskolában, amikor az osztályunkba új tanárnő érkezett. Első óránk volt vele, bemutatkozással kezdtük. Sorban, ülésrend szerint egymás után felálltunk, hogy elmondjuk a neveinket. Szélső padsor utolsó padjából feláll a diák, bemutatkozik: József Attila (valóban ez volt a neve). A tanárnő elmosolyodik: „De szép neved van!” Következek én a középső padsorból, elmondom a nevem, a tanárnő kissé elpirul, majd ennyit mond: „Szórakozzatok mással!”
Koncz Zsuzsa: „A férjem csinált »hírességet« belőlem”
A csíkjenőfalvi születésű Koncz Zsuzsa azok táborát erősíti, akiket nemhogy nem zavar, de büszkék is arra, hogy egy híresség nevét viselik. Ám neki – a megkérdezettek közül egyedüliként – volt választása, hogy akar-e ezzel a névvel élni: Jére Zsuzsának keresztelték, férje tette „híressé”. „Nevettem, amikor a férjem a leánykérésnél azt mondta, hogy „hírességet csinálok belőled!”. A válaszom az volt, rendben, csak az énekhangommal ne sanyargassunk senkit…
Igazából csak a kislányom imádja a hangom, neki megnyugtatásként éneklek, egyelőre a Mókuska, mókuska… a megunhatatlan slágerem. Mások leginkább verejtékezve hallgatják végig, ha énekelek, egy kényszerű mosoly kíséretében. Persze, csak azok, akik nem elég bátrak ahhoz, hogy a szemembe mondják: „inkább táncolj, a port jobban bírjuk!” Németországban, ahol jelenleg élek, sajnos nem ismerik az énekesnőt, de én nagyon szeretem a dalait. Például örök kedvenc a Jöjj, kedvesem, vagy a Cipővel közös duett, a Csodálatos világ és Boldizsár Miklóssal az Amikor.”
Tóth Árpád: „Én is írtam verseket”
„Minden tanár azzal indított az iskolában, hogy te akkor biztosan tudsz legalább egy Tóth Árpád verset” – meséli Tóth Árpád, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház színész-rendezője. „Tudok. Tanulmányoztam már csak a közös nevünk miatt is a költészetét, de rájöttem, hogy egyáltalán nem szeretem a verseit. Nem szeretem ahogy ír, ahogyan látta a világot. Mint költő engem soha nem fogott meg. Nem tudom, hogy előny-e vagy hátrány, hogy közös a nevünk, de nekem sokszor származott kellemetlenségem belőle” – meséli Árpi. „Nincsenek olyan frusztrációim, hogy a költő miatt nekem is híresnek kell lenni. De nagyon sokszor megkaptam az iskolai évek alatt, hogy ha már Tóth Árpádnak hívnak, akkor illene tudnom ezt és ezt. Azért tanultam meg egy Tóth Árpád verset is, hogy amikor kérdezik, akkor legyen.
Amikor felvételiztem a színművészetire, szándékosan nem volt Tóth Árpád vers a repertoáromban. De naná, hogy az volt a vizsgáztató tanárok első kérése, hogy mondjak el egy Tóth Árpád verset” – meséli nevetve. „Egyébként nem a költő után kaptam a nevem, hanem mert a dédnagyapám is Tóth Árpád volt, és emiatt lettem én is Árpád. De szeretem a verseket, és mint a legtöbb tinédzser, én is írtam verseket. Vannak nagyon gáz verseim, de vannak egész jók is. Mikor megalakult a Stereogám zenekarunk, akkor ezekből a versekből dalok lettek. Meg aztán írtam olyan dalszövegeket, amik versként is megállják a helyüket” – magyarázza a költészettel való viszonyát a dalszövegíró és énekes. Mint mondja, tagja a Tóth Árpádok a világban elnevezésű Facebook csoportnak is – merthogy nagyon sokan élnek ezzel a névvel.
„Összességében nekem nem volt kín ezzel a névvel élni eddig, bár azért amikor úgy mutatnak be, hogy itt egy híres ember nevét viselő emberKE, akkor nyelsz egyet.
De azért én úgy vagyok vele, hogy azt hiszem, én már tettem annyit a saját nevemért, hogy már nem feltétlenül a költő jut eszébe elsőre azoknak, akik hallják ezt a nevet, itt, a kisebb régiónkban és színházi berkekben” – mondja Tóth Árpád, és ezúttal nem szaval névrokonától verset.
Orbán Balázs: „Nem szerettem az extra figyelmet”
„Gyakran megjegyzik az emberek, hogy milyen szép neved van, de azt szoktam mondani, nem az én érdemem” – meséli Orbán Balázs, akit – Erdélyben legalábbis – a legnagyobb székelynek tartott földbirtokos a néprajzi író, politikus és fotográfus, A Székelyföld leírása szerzőjével azonosítanak fejben. „Én úgy élem meg a nevem, hogy a szüleim így próbáltak segíteni nekem, bár egy elég félresikerült vicc lett, a jó szándék ellenére.
Tömbházban nőttem fel, ahol 66 lakás volt. A liftben minden nap legalább egyvalaki megkérdezte tőlem, hogy tudod-e ki volt Orbán Balázs? Már nagyon korán idegesített ez a kérdés. És ez csak fokozódott az óvodában, iskolában. Mindenhol, mindig. Nem volt ínyemre soha ez az extra figyelem” – magyarázza Balázs a híres név árnyoldalait. „Amíg Budapesten éltem, kimondottan jól esett, hogy senkinek nem tűnt fel ez a név. De azért volt jó néhány érdekes történetem is a nevemmel. Egyszer egy házibuliban bemutatkozott egy ismeretlen: Ferencz József. Én is mondtam az én nevem: Orbán Balázs. A srác bedühödött, azt hitte, viccelek a nevével. Miután tisztáztuk, ki-ki személyivel a kezében, pár órát még vihogtunk ezen” – meséli Orbán Balázs, hogy esett, amikor Ferencz Jóskával majdnem egymásnak estek.
József Attilát is próbáltuk elérni, ám nem sok sikerrel. Ismerősei szerint igencsak zárkózott, magába forduló alkat...
Fotó: Shutterstock, Mihály László
korábban írtuk
Érett apák: Most van időnk babázni
Nem fiatalok – pontosabban már jó ideje fiatalok –, és újra belevágtak az apaságba. Csinta Samu hatvanévesen kezdett újra babázni, a világutazó Szabó Zoltán Kobra ötvenes fejjel vált főállású apává. Dávid Botond, székelyudvarhelyi fotóművész – viccesen szólva – unoka helyett kapott egy újabb saját gyermeket magának. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júniusi lapszámában jelent meg.)
