Szerettem volna, ha személyesen beszélgetünk, de a világjárvány miatt Evelin kevesebbet jár haza, Budapesten tartózkodik. Beszélgetésünk elején leszögezte: ő nem hivatásos modell, inkább egy kreatív márkaépítő, aki szabadidejében saját közösségi oldalán oszt meg divattartalmakat, főállásban pedig a Dior-nak dolgozik mint PR-os és digitális specialista.
– Hogyan talált meg egy ilyen munka?
– Bukarestben kezdtem el dolgozni a márkának, aztán az ottani főnökömnek köszönhetően kerültem át Budapestre. A Dior PR és online részénél dolgozom, itt nyertem betekintést a divatvilágba és szépségiparba. A bukaresti csapatom összehozott a legismertebb divatmagazinokkal, megismerkedtem emberekkel a szakmában. Innen csak egy lépés volt, hogy magam is elkezdjek kreatív tartalmakat gyártani a saját oldalamon.
A különféle kampányok ötletelésekor azon kaptam magam, hogy mindig azt keresem, én hogyan csinálnám másként a fotókat, a kampányokat. Egy idő után pedig úgy voltam vele, hogy ha már konkrét elképzeléseim vannak, akkor megpróbálom én is. A saját oldalamra kezdtem el gyártani a tartalmakat. A Glamour Magyarországban megjelent fotósorozat, amelyet Kelemen Lehel készített, egy személyes projekt volt: a portfóliómba akartunk fotózni pár képet, és ha már dolgoztunk vele, elküldtük a neves magazinoknak, hogy lássuk, ki fogja meg. A Glamour ráharapott.
– Kiskorodban mi szerettél volna lenni?
– Elég korán elkezdtem próbálgatni a magassarkú cipőket és anyukám ruháit, sétálgattam bennük, fényképezkedtem. A Barbie-babákat is állandóan a divat szerint öltöztettem. Mondogatták is, hogy talál hozzám ez a dolog. Őszintén, azt is érzem, hogy megtaláltam magam benne. Kiskoromban viszont nem az volt a fejemben, hogy ez akár egy szakma is lehet. Akkor az volt az álmom, hogy menyasszonyi ruhákat áruljak.
– Árulj vagy tervezz?
– Azt hiszem, mindkettő.
– De erről még nem késtél le...
– Igaz. Hátha egyszer lesz egy üzletem, telis-teli menyasszonyi ruhákkal.
Fotó: Kelemen Lehel
– A divat körülvesz téged. Mit gondolsz, milyen a mai divat?
– A divat nagyon kreatív művészet. Olyan, mint egy névjegykártya, hiszen bárhol megjelensz, az első dolog, ami képvisel téged, az a megjelenésed. Munkám során sokszor volt olyan projektünk is, ahol stilizáltunk vagy stylingoltunk, ahogyan ebben a világban mondják. Akkor láttam igazán, hogy mennyire öltöztet a ruha. Ha valakire feladsz valami különlegeset, legyen az egy férfiasabb kosztüm vagy egy hercegnős ruha, teljesen megváltoztatja a kisugárzását. A legfontosabbnak mégis azt tartom, hogy olyan divatot, stílust válasszunk, amely kifejezi a valódi személyiségünket.
– És mit gondolsz a szépségről?
– A fizikai szépség mindenki szemében más. Ami nekem szép, másnak nem biztos, hogy tetszik. Úgy gondolom, a valódi szépséget a személyiség határozza meg leginkább. Klisé? Igen. De számtalanszor találkoztam olyan személlyel, aki külsőleg szép, de nem volt vonzó személyisége. Természetesen fordított eset is van. Szerintem a kedvesség, a modor, az őszinteség és a jóindulat tesz széppé.
– Te mikor érzed szépnek magad?
– Érdekes, mert amikor természetes vagyok, akkor is önmagam vagyok, amikor nagyon ki vagyok sminkelve, azt is magaménak érzem. Ha nagyon konkrétan akarok válaszolni a kérdésre, akkor érzem a legszebbnek magam, amikor egészségesnek is érzem magam. Ha hidratált vagyok, egészségesen étkezem, ha belülről is jól vagyok.
– Mivel tartod formában magad?
– Bőrápolás-függő vagyok. Hamar megtanultam, hogy a jó smink titka egy nagyon jó bőrápolási rutin. A hidratálás is nagyon fontos, és az, hogy hallgass a testedre. Sokszor érzem szükségét, hogy több gyümölcsöt vagy zöldséget fogyasszak, viszont soha nem diétáztam. Bőrápolás, egészséges étkezés, sok víz és vitamin, elegendő alvás, néha edzés – ez az én életmódom.
– Tehát nem vagy túl szigorú magaddal? Nem akarsz túlságosan megfelelni?
– Sosem voltam hivatásos modell, ezért velem szemben nincs szigorú megkötés vagy elvárás. A megjelenéseim inkább hobbiból erednek, vagy egy különleges projekt részét képezik. A családban orvosok vannak, ők is abban erősítenek meg, hogy mindig hallgassak a testemre, ami neki jó, az nekem is. A túl sok edzés vagy az étkezés megvonása nem biztos, hogy jó. Ha megkívánom a hamburgert, nem fogom megvonni magamtól, ahogyan a pizzapartira sem mondok nemet. Megadom magamnak, amire vágyom, de hosszú távon odafigyelek, hogy mit viszek be a testembe. Elsősorban egészségügyi megfontolásból vigyázok magamra.
– Van olyan jelző, amivel nagyon meg tudnak bántani?
– Ha azt mondják rám, hogy buta vagyok. Az egyetemen a matek vizsgán a tanár azt mondta, ha szépségversenyeken veszek részt, akkor nem kell tízest írnom, mert elég ha szép vagyok. Az ilyen megjegyzések a lelkembe gázolnak. Ha külsőleg kritizálnak, az nem érdekel, mert mint mondtam, ez szubjektív dolog. Minden, amit mutatok magamból, az csak hobbi. Az online világ egy olyan felület, amelyben kiélhetem a kreativitásomat, de azt sem bánom, ha nem engem fotóznak. Tudom, nem ez látszik. De business diplomát szereztem, mert fontosnak éreztem. A mindennapokban tehát számokkal dolgozom, ezért rosszul esik, ha azt mondják rám, hogy elég, ha csak szép vagyok.
Fotó: Kelemen Lehel
– Hogyan gondolsz haza?
– Amióta elköltöztem otthonról, jobban értékelem a helyet, ahová születtem. Rengeteg külföldi barátom van, akik betekintést nyújtottak más világokba, beszéltek arról, hogy mennyire veszélyes néhány országban élni, milyen kevés a lehetőség, vagy hogyan kezelik a nőket például az arab országokban. Ilyenkor jövök rá, hogy mi, Európa közepén egy burokban élünk, és a szüleink megvédenek mindentől. Szerencsésnek érzem magam emiatt. Ugyanakkor látom, hogy mennyire keményen dolgozik otthon mindenki, mennyi tehetség van, és mennyire talpraesettek a székely lányok.
– Mi az, amit azért szeretsz, mert Erdélyből vitted magaddal?
– A hagyományőrzést, az egészséges értékrendet, és azt, hogy tudok szeretni.
Fotó: Kelemen Lehel és Delne Evelin saját archívuma
https://noileg.ro/kelemen-lehel-a-fotos-akinek-erdelyiek-a-peldakepei/
