A ma már Dicsőszentmártonhoz tartozó Borzáson 1884-ben született, „léczfalvi és háromszéki” előnevet viselő családból származó politikus-közgazdász azon kevesek közé tartozott, aki magyar neveltetése, a budapesti, a kolozsvári egyetemen folytatott jogi tanulmányai, majd a párizsi Sorbonne-on szerzett doktori diplomája ellenére sem a magyar fővárosban épített karriert, hanem Erdélyben igyekezett érvényesülni.
Erdély Romániához való csatolása ugyan derékba törte szépen ívelő pályafutását, széles körű tudása a két világháború közötti erdélyi magyarság legmeghatározóbb közéleti egyéniségei közé emelte. 1918-ban a vármegye Nemzeti Tanácsának elnökévé választották, 1921-ben az Erdélyi Magyar Szövetség, annak feloszlatása után pedig a megalakuló Országos Magyar Párt vezetőségi tagja, a közgazdasági szakosztály elnöke volt. Az Erdélyi Bank vezetőségi tagjai között is viszontláthatjuk őt, 1926-1937 között pedig a román parlamentben, Csík megyei szenátorként. Közben
Többek között annak a tervezetnek a szerzője, amely rendezte az Erdélyi Római Katolikus Státus jogviszonyát az új román állammal: a Státust Egyházmegyei Tanácsként a romániai közjogba illesztő egyezményt a Szentszék és II. Károly király 1932. májusában írta alá.
Gyárfás Elemér pályájának kiemelkedő állomása a Romániai Magyar Népközösség elnöki tisztségének betöltése. Az 1940. november 4-én újraalakított párt mindenekelőtt a második bécsi döntést követően Romániánál maradt dél-erdélyi régióban élő magyarság jogsérelmeit igyekezett orvosolni, tevékenységét azonban erősen korlátozta a gyülekezési és utazási szabadság hiánya, a levelek és a sajtó cenzúrája.
Az Antonescu-kormány ugyanis minden eszközzel igyekezett ellehetetleníteni a dél-erdélyi magyarságot, 1942-től pedig fokozott üzemmódba kapcsolt a magyar falvak kiéheztetése, a kereskedők és kisiparosok kizsigerelése, a magyar tulajdon teljes felszámolása. Ellenállás esetére a fegyveres erőszak alkalmazását is tervezték. Dél-Erdély magyartalanítását elsősorban a Brassói központtal 1941. februárjában létrehozott vegyes tiszti bizottság hiúsította meg, de a Gyárfás vezette Népközösség is sokat tett az ügy érdekében.
Sokoldalú tevékenysége híveket és bírálókat egyaránt „toborzott”. A harmincas évek második felének felfokozott politikai hangulatában román és magyar oldalról is támadták: egyesek nacionalizmussal, irredentizmussal, a másik oldal pedig túlzott liberalizmussal vádolta. Nem utolsó sorban azért, mert már az első világháború kitörése előtt is a román-magyar párbeszéd híve volt, ami abban az időben nem számított túl népszerű dolognak.
Trianon után folyamatosan állást foglalt az anyanyelven oktató felekezeti iskolák védelme érdekében. Erdélyi problémák című publicisztikai munkájában így fogalmazott: „az erdélyi magyarságnak a (...) világtörténelmi hivatása, hogy összekötő kapocs legyen a Közép-Európa tengelyében elhelyezkedett román és magyar nép között.” Népszerűségét később az is erodálta, hogy a húszas években megkapta a Román Koronarend tiszti keresztjét. A népszolgálat iránti elkötelezettségét, szerénységét, alázatát, a demokratizmusát viszont többnyire elismerték. A második világháború idején több zsidó embert mentett ki a kolozsvári gettóból, ezért a Világ Igaza kitüntetésre jelölték.
Politikai-közéleti tevékenysége mellett több hírlap, közlöny munkatársa vagy szerkesztője volt, számos egyesület, tudományos testület tagja vagy vezetője (például Erdélyi Katolikus Akadémia, valamint a belőle alakult Pázmány Társaság vezetőségi tagja; a Szent István Akadémia külső tagja; az Erdélyi Irodalmi Társaság és a Kemény Zsigmond Társaság tagja).
A második háború végén megpróbált alkalmazkodni az új helyzethez, oroszul tanult, de egyre több, ellene felhozott koholt váddal kellett megküzdenie. Betegségektől gyötörten hunyt el Bukarestben, 1945. októberében. Halála után családja szétszóródott, felesége és két gyermeke Brazíliában, a harmadik pedig Budapesten keresett új hazát.
korábban írtuk
Anya és lánya: fizikusok párhuzamának találkozása
A régi Kolozsvárt minden rezdülésében magában hordozó Mócsy Ildikó és világpolgár lánya, Ágnes egyaránt fizikusok, akik bár kilométerben számolva messze élnek egymástól, lélekben egyre közelebb kerülnek. Duett következik radonra és orgazmikus cipőkre.
