Fénylő otthon

„A nő a házi tűzhely őrzője.” „Az otthon melegét a nőnek kell megteremtenie.” Hányszor hallottuk, éreztük ezeknek a „parancsolatoknak” a kényszerítő, már-már zsaroló követelését? S ha ezek a mondatok nem pendítenék meg bennünk egy evolúciós lenyomat tudattalan húrjait, amitől beremeg egész hárfa-testünk ráhangolódva titkon ezekre, akkor nem tudna ugyanolyan amazoni erővel berobbanni a heves ellenállás, felvértezve a modern, dolgozó nő tudatos ellenérveivel: „Persze, nagyanyáink korában lehet, de nem most, amikor 8-9 órát görnyedek az irodában, nyomom a vasalót a hatszázadik ingen, mentem a céget, a világot naponta stb.” „Mert csak egyedül élek ebben a lakásban, ugye?” (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)

A felmérések, kutatások eredményei sokszor arra jók, hogy hivatalosan is visszaigazolást adjanak nekünk olyan jelenségekről, okokról, összefüggésekről, amelyeket már rég sejtünk, tapasztaljuk, érezzük hatásukat életünkön. Így van ez a nő és a házimunka témakörében is. A nők energiáját, idejét nagymértékben megcsapolja a házimunka elvégzése, amely a napi munkahelyi fronton való helytállás után betoppanva otthonukba még inkább rájuk vár.

Az emancipációs hullám erejét a Kárpátok hegyormai felfogták rendesen.

Otthonunk kellemessége, tisztasága, sajátos rendje, ami személyiségtípustól függően végtelen számú variációt foglalhat magában, az otthonosság klímájának megteremtése, fenntartása, úgy érzem, nálunk még mindig a nők felé irányuló elvárás és feladat.

Továbbmegyek: „Az otthon érzelmi klímáját nagymértékben a nő lelkisége határozza meg.” Az íjam már pattan ki a tegezből, de szelíden lefogja egy belső érzés, hogy lehet, hogy így van. (Tradicionális) Isten lássa a lelkem,

sokszor nagyon jól jön egy meditatív mosogatás vagy egy rendrakásnak álcázott lomtalanítás, adventre vagy húsvétra váró lakásdíszítgetés, miközben az én lelkem is ünneplőbe öltözik, a belső rendigényem kikívánkozik a környezetemre is,

ilyenkor öröm és kikapcsolódás a tevés-vevés, sikálás, pucolás. De nem akkor, amikor hulla üzemmódban hazaesem, és duvad velem szembe a mosatlan, a boglyába hajigált ruhák a széken.

A nő, ha túlhajszolt, fáradt, sokszor ideges, kimerült a sok követelőzően csaholó elvárás-horda marcangolásában, ha még ehhez társul a támasz/szövetséges hiánya, magányosság érzése, veszekedésekbe torzult, elfajult segítségkérése párja felé, akkor ez a nő nem tud békét, harmóniát, biztonságos fészekmeleget teremteni otthonában. Mivel tudja, hogy nem képes ezt nyújtani, szomorú lesz, bűntudatos és fénytelen.

Egyedül őrizni a családi tűzhely lángját nagyon igazságtalan elvárás. Hagyományra hivatkozva még számon is kérni rajta fényölő.
Hirdetés

Szerencsére a parázs elég sok ideig pislákol még, és ha vannak a közelben érző csiholók: társak, tűzpattintó férfiak, apró kis kezek, akik dideregni kezdenek, ha csökken a melegség, félnek a növekvő sötétségben, akkor figyelmességükkel, részvételükkel visszaédesgethetik a lángokat a kimerült szemekbe.

Mert fényt az tud adni, akit fényben fürdetnek.

Kiemelt kép: Shutterstock