Meg sem történt, ha nem kerül fel Instagramra

Mihály Ágnes úgy lett cukrász, hogy nem akart tanár lenni. Magyar-angol szakon diplomázott. Három éve az Ide süss! televíziós vetélkedő győztese volt Magyarországon. A mindig mosolygós cukrászlányt Kovács Eszter faggatta kortársai életviteléről és a Z generációról.

A gyergyószárhegyi származású Mihály Ágnes alig harmincéves, de máris jókora ismertséget, szép karriert tudhat magáénak. A bölcsész szakon végzett fiatal egyetem után Skóciában élt egy évet, ott kristályosodott ki, hogy a sütés az, ami örömet okoz számára. Régi álma, a saját cukrászda megnyitása idén júniusban vált valóra. 

Mutasd magad!

„Nem találkoztam korán az ismertséggel (már huszonéves voltam), ahhoz képest, hogy a mostani generáció mikor találkozik vele. Amikor én 14–15 éves voltam, gombos telefonom volt, és nem volt internet rajta, tehát nem volt lehetőség fotókat, videókat közölni magamról. Az Ide süss! verseny ideje alatt nem is tudtam, de volt olyan Facebook-csoport, ami kifejezetten a rajongóimnak szólt. Teljesen ismeretlenek követték a tevékenységem, örültek a sikeremnek. Néha kissé abszurdnak éreztem. Amikor elkezdtem a saját vállalkozásomat, akkor hoztam létre az Instagram oldalamat” – meséli virtuális életének kezdeteit Ágnes. A fiatal cukrász szerint a népszerűség és a rá irányuló figyelem nélkül nem tartana ott a vállalkozása, ahol most van.

„Százmillióan sütnek, nagyon telített a piac, így fontos, hogy megmutasd nem csak a munkáidat, de magadat is, ahhoz, hogy el tudd adni a termékedet.

A nemrég nyitott sütizőnél is fontos szempont volt, hogy minden úgy nézzen ki, hogy fotózható legyen, hiszen a mai generációnál ez a valóság: egy kávézás, sütizés meg sem történt, ha az nem került fel az Instagramra” – magyarázza Mihály Ágnes, és nap mint nap ínycsiklandó Instagram posztokkal csábítja vásárlóit a kis székelyudvarhelyi boltjába. Az online felületeken azonban igyekszik különválasztani a magánéletét a munkától.

Nincsen magánszféra

„Számomra most már nem kihívás, hogy ne legyek folyton online, viszont nagyon ijesztő a mostani tizenéves generáció. Az az érzésem sokszor, hogy elvesznek a telefonban, nem tudják a valóságot és a közösségi jelenlétet megkülönböztetni. Nyilván ez a mi generációnkat is érinti, de semmiképpen nem annyira, mint a digitális világba már eleve beleszületett nemzedéket. A legijesztőbb talán az, hogy ezek a fiatalok nem ismerik fel, hogy gyakorlatilag a nagy fokú kitettség miatt megszűnik a magánéletük, a magánszférájuk” – véli Ágnes a nála fiatalabbakról.

„Sokkal kisebb a generációs szakadék a szüleimmel, mint például a nálam tíz évvel fiatalabbakkal. Egyébként nem logikus,

hiszen mi – akik a rendszerváltás után születtünk – sokkal inkább a mai fiatalok által is ismert világban nőttünk fel, de mégis az értékrendünk teljesen különböző. Sokszor beszélünk erről a barátainkkal, hogy mennyire nem tudunk kapcsolódni a mai tinikhez, nem értjük, hogyan gondolkodnak, mi a jövőképük. Egyre több magába forduló, melankolikus vagy akár depressziós fiatalt látok, a mi tinikorunkat, visszagondolva – a maga kihívásaival együtt is – sokkal felhőtlenebbnek látom.” 

Már nem csak a barátok látnak

Hirdetés

„Óriási most a megfelelési kényszer, hiszen nem csak a baráti köröd látja, hogyan öltözöl, beszélsz, mit eszel. Viszonyítják magukat egy csomó influencerhez, akik nem a valóságot mutatják.

Nagyon sok frusztrált fiatallal találkozom. Nyilván ez a szülőknek is feladja a leckét: egy olyan generációt nevelni, amelyet nem értenek”

– magyarázza a mindig mosolygós cukrász, aki online műsorvezetőként is kipróbálta magát. Mint mondja, annyira átszőtte már korosztálya életét is a technika és a digitalizáció, hogy butaság lenne tagadni, ráadásul vállalkozóként ez gyakran előnnyé is válhat. Ágnes azonban „átmeneti” generációnak érzi magát, hiszen neki vannak még emlékei a digitális forradalom előtti világból. 

Fiatal felnőttek dilemmája: kapunyitási pánik