Sorozatimádóknak és nemcsak ARCHÍV

Bár jóleső nosztalgiával gondolunk vissza a kilencvenes és kétezres évek sorozataira, későbbi ismereteink birtokában igencsak naivnak tűnik egy-egy közülük. A 2010-es években a sorozatok már nem csak szórakoztattak, társadalomkritika és a morális problémák kerültek előtérbe, a rózsaszín amerikai álmot a szarkasztikus hangvétel és ambivalens karakterek váltották.(Cikkünk a Nőileg magazin 2020. decemberi lapszámában jelent meg.)

A váltás nem egyből és nem észrevétlenül következett be, a 2010-es évek sorozatainak megvannak az előzményei a műfaj történetében. A kezdetet David Lynch Twin Peakse jelentette a kilencvenes években, majd 1999-ben debütált a Maffiózók. A 2000-es években már feltűntek a későbbi évek legkedveltebb témáinak, karaktereinek előképei. Aki a 2000-es években Doktor House és Mentalista-rajongó volt, az a következő évtizedben Sherlockkal és Luciferrel folytathatta, aki a 2000-es években az Alias kémes sorozat izgalmát szerette, az a Foglalkozásuk: Amerikai című szériát is követte, aki a Drótot imádta, az valószínűleg a Narcosszal is megpróbálkozott.

Amelyek mindent vittek

A visszatérő témákon túl újat és mást is hozott az évtized. A legmenőbb, több tízmilliós nézettségű sorozatok, mint például a Trónok harca, a Black Mirror vagy a Csernobil a legkülönbözőbb módon, de nagyon erősen hatottak.

Az évtized legtöbbet emlegetett sorozata a Trónok harca, amit lehet imádni, utálni, messze elkerülni. A Trónok harca kicsit olyan, mintha a Harry Potterhez, meg a Gyűrűk urához képest „szintet lépne” az ember, mintha a fantasyk meseszerű világából a fantasyk kegyetlen „realitásába” lépne át, ahol nincs jó főhős, csak sok összetett karakter. A sok párhuzamos szálával, erőszakkal, szexualitással, fikciós alkotás felnőtteknek, illetve azoknak, akik mindig is szerették a gazdag fantáziával megalkotott filmeket, csak idegesítették őket a sztereotípiák, a hagyományos hősök.

Akinek nem volt elég a Trónok harca, az fordulhatott a sci-fi irányába, például a Westworld című sci-fi-westernnel.

A háromévados sorozat története Westworldban játszódik, egy technológiailag fejlett vadnyugati témájú kalandparkban, ahol nem emberek, hanem androidok laknak. A parkban a jól fizető ügyfelek következmények nélkül cselekedhetnek, tehetnek bármit az androidokkal, megerőszakolhatják, megölhetik őket. Bár látszólag ez a világ olyan, mint egy szimulációs játék, a történet előrehaladtával a szereplőkben egyre több kérdés tevődik fel, az én, öntudat, szabad akarat kapcsán.

Nem hagyhatjuk ki Az idegen című alkotást sem, mely az előzőekhez képest kevésbé agresszív, inkább izgalmas és romantikus.

Claire Randall időutazós kalandjai Skóciába, majd Franciaországba és Amerikába repítik a nézőt. Ez egy kevésbé elgondolkodtató, inkább kellemesen szórakoztató sorozat.

Ugyancsak múltba tekint – igaz csak az 1980-as évek közepére – a Stranger Things sci-fi sorozat, mely egy fiktív amerikai kisvárosban játszódik, ahol különös dolgok történnek. A sok kamasz főszereplő miatt inkább a fiatalok kedvelik. Természetesen nemcsak a múltat divatos felidézni, hanem a jövőbe nézni is: a The Walking Dead az évtized posztapokaliptikus zombis horror sorozata. Nézettségi adatok szerint elég sokan odavannak érte.

Amelyek sokat nyomtak a latban

Azok sem panaszkodhattak az elmúlt tíz évben, akik nem szeretik a fikciót.

A Csernobil a maga 5 részével meteorként csapódott be a 2019-es évbe, hetekig mindenki erről beszélt, mindenki az atomkatasztrófa helyszínére akart látogatni.

Témája az 1986-ban történt csernobili atomkatasztrófa – úgy beszél a több mint harminc éve történt eseményekről, hogy a fiatalok is megsejtenek valamit azok súlyából.

A korona szintén a történelmi valóságnál marad, egy igényes kosztümös sorozat az angol uralkodói családról, Erzsébet királynőről, illetve a Korona intézményéről. A sorozat a kortárs valóságot mutatja, úgy, hogy egyszerre hiteles, szórakoztató és érdekes.

Ha valaki Európa helyett inkább az amerikai „valóságra” kíváncsi, annak a Kevin Spacey botránya miatt (is) elhíresült Kártyavár politikai drámasorozat lehet a befutó. A sorozat Washingtonban játszódik, fő témái a pragmatizmus, a politikai manipuláció, a hataloméhség.

Bár az évtized sok sorozata mutat rá világunk, társadalmunk, illetve az emberiség hibáira, egyik sem teszi olyan kifinomult kegyetlenséggel, olyan elgondolkodtatóan, mint a Black Mirror (Fekete tükör).

A sorozat különálló epizódjai az információs társadalom, a technológiára épülő világ visszásságait, veszélyeit mutatják be.

Minden rész egy-egy disztópikus történet vagy thriller, mely a jelenben vagy a közeljövőben játszódik. A sorozat néha sci-fi elemeket is használ, de alapvetően valósnak tűnő történeteket mutat be, melyek gyakran reflektálnak a való világ történéseire. És ha disztópia, nem maradhat ki a Margaret Atwood regényén alapuló Szolgálólány meséje se, mely a diktatórikus és fundamentalista Gileád Köztársaságban játszódik. A film ijesztő és torz világában, azok a nők, akik termékenyek, de valamilyen „bűnt” (házasságtörés, abortusz) követtek el, szolgálóként élnek, feladatuk, hogy béranyaként gyereket szüljenek a családnak, akit szolgálnak.

Természetesen a lista itt nem ér véget: a Narcos, a Narancs az új fekete vagy A férjem védelmében szintén az évtized nagy sikerei voltak. A Netflix, az HBO, az Amazon Prime és társaik egymással versengve, egymást motiválva megmutatták, hogy lehet, érdemes jó sorozatokat készíteni. És valljuk be, ebben a nem szokványos 2020-as évben sokszor örültünk az otthonunkba „beszorulva” a jó sorozatoknak.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

korábban írtuk

Utazás az otthonunkban: Négy ország – étel és kultúra a célkeresztben
Utazás az otthonunkban: Négy ország – étel és kultúra a célkeresztben

Egy aprócska vírus idén sokunk nyaralási terveit átírta. Van, akit a betegség miatti aggodalom, van, akit anyagi megfontolások késztetnek változtatásra, van, aki a szabadságát használta el a járvány ideje alatt. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júliusi számában jelent meg.)