A nemet mondás kérdése komplexebb, összetettebb folyamat része, amely nagyon sok változótól függ, magyarázza Kornis Melinda. Az iskolai tanácsadó kifejti: az, hogy mennyit használjuk a bűvös szócskát, függ elsősorban a szülői viszonyulásrendszertől, továbbá azoktól a mintáktól, amelyeket a szülők maguk is tanultak, de függhet a szülők személyiségvonásaitól, pillanatnyi hangulatuktól, és legfőképpen a tudatosságuktól, az adott pillanatot értékelő magatartásuktól is. „Ha adaptívan, az adott helyzetnek megfelelően és viszonylag korai gyerekkortól kezdődően alkalmazzuk a nemet mondást, az életkori szakaszok előrehaladtával a szülő-gyerek kapcsolatrendszerben egyre ritkábban ékelődnek tiltást célzó nemek a verbális és nonverbális kommunikációba” – magyarázza.
A nemek elsősorban a szülőről árulkodnak
A gyerek – egészen kicsi korban – minden tekintetben a szülőtől függ. A nemet mondás is a szülő személyéről árul el nagyon sok információt. Már két-három éves korban – amikor a gyermek nagyon sokirányú és érdekes ingerhalmazból minél többet próbál befogadni, feldolgozni a maga szintjén –
„Fontos szempontként említeném az ebben a szakaszban formálódó és gazdagodó nyelvi repertoárt. A gyerek azokat a nyelvi eszközöket sajátítja el, amelyeket a közvetlen környezete kínál a számára: azokat a szavakat kezdi használni (tudatosan vagy tudattalanul), amelyek a szülei aktív szókincsét képezik, a környezetében gyakran megforduló személyekéhez hasonló gesztusrendszert próbál mímelni. Ily módon elég gyorsan automatizálódhatnak a környezetéből érkező nemek, és könnyen a visszájára fordulhat ez a szabályozási elv, amely a nemekre alapoz” – sorolja Melinda. Így fordulhat elő hirtelen, hogy a szülő szembesül azzal, hogy a gyereke válasza mindenre: nem.
Hogyan mondjunk nemet?
A szülőnek tehát tudatosan figyelnie kell arra, hogy úgy tiltson, hogy mérsékelt hangnemet használjon, a közlés róla (ti. a szülőről) szóljon. Szintén fontos, hogy bármily kiskorú a gyerek, a szülő adjon megfelelő szintű magyarázatot arra, hogy miért nem ért egyet az adott viselkedéssel, óhajjal, kéréssel. Sőt, alternatívát is ajánljunk fel a gyereknek. De
Arra azonban nagyon vigyázzunk, hogy, ha nyilvánosan és kissé nyomatékosabban kell nemet mondanunk, keressünk egy csendesebb helyet, négyszemközt, és ne a nyilvánosság előtt hozzuk kellemetlen helyzetbe a gyermekünket.
Vannak helyzetek, amikor a fenti én-közlő és alternatíva-ajánló formulát megőrizve nemet kell mondanunk a gyereknek. Például, ha valakit bánthat, valamit elronthat, átformálhat (pl. frissen meszelt falat készül összefirkálni)
– ha közben változott a tervünk, például: „Sajnálom, nem tudunk játszóházba menni, mert közbejött valami nagyon fontos. Ígérem, hogy holnap (fontos a konkrét időpont megnevezése és betartása a bizalom szempontjából) bepótoljuk.”
– ha egy tevékenységet egyedül is el tud végezni a gyerek. „A tegnap is nagyon ügyesen felöltöztél segítség nélkül, szerintem, ma is menni fog.”
– ha egy adott dolog, tárgy fölösleges, nem szükséges, vagy már van neki
– ha szülőként valamit nem szívesen teszünk meg. Például: „Ne haragudj, nem tudok veled felülni a körhintára, mert én nagyon rosszul vagyok a forgástól.”
– ha valami fontosabb, mint az adott, gyerektől érkező kérés
– ha nem illeszthető be a szülők értékrendjébe az adott, gyerek részéről érkező kérés
Amikor nem kellene mondani
Határozottan ne használjuk a nemet az ún. előrevetítő (előre elképzelt) tevékenységek esetében, amikor a negatív következménytől való félelmében a szülő folyamatosan nemekkel próbálja koordinálni a csemetéjét, int Melinda. Ilyen például, amikor azt mondjuk: „Vigyázz, ne mássz a fára, mert leesel. Nem mész sehova, mert koszos lesz a ruhád”, stb. Az ilyen esetekben ugyanis a gyereknél kétfajta válaszreakció alakulhat ki: félénk, bátortalan lesz vagy egy „csakazértis” rebellis. „Ott rejlik továbbá annak a veszélye is, hogy a túl sok nem és ne már nem hat az újdonság erejével, és figyelmen kívül hagyja a gyerek ezeket a tiltásokat” – teszi még hozzá a szakember.
De hasonlóan ne használjuk a nemet akkor sem, amikor nem tudjuk annak megindokolni az okát, és teljesen felesleges, sőt,
És, ne, semmi szín alatt ne meséljünk a gyereknek kirótt tiltásról másoknak, főként a gyerek előtt, más formában, mint ahogyan azt vele már megbeszéltük.
Túl késői nemek?
Mint a gyereknevelés majd’ minden területén, a következetlenségnek itt is csak veszélyei lehetnek. Annak a gyereknek, aki a boltban követelőzik, előfordulhat, hogy sok nemet kellett már az előző időszakokban is elfogadnia, magyarázat, megbeszélés, indoklás nélkül. Ezért folyamatosan bepróbálkozik a követelőzéssel. Az is lehet, hogy ily módon ér célt, és a kezdeti nemből, hisztivel, követelőzéssel, igenek lesznek minduntalan. „Ilyen esetben, gyakran a szülő belefárad a végeláthatatlan követelőzésbe, és végül enged a gyermeki akaratnak.
Ez a »rendbontás« nem szerepel a gyerek addigi tapasztalatai között, így nincsen rá jól kialakult reakciómódja, csupán a követelőzés” – hozza fel példaként a pszichológus. Tehát, minél nagyobb életkorú egy gyerek, annál nehezebb a tiltások bevezetése. Mindez veszélyes lehet a gyerek számára, mert amíg a koragyerekkorban bevezetett alig érezhető, szépen csomagolt tiltások lassanként a gyermek értékrendjének kalauzaivá váltak, addig a későbbi életkorban megpróbált tiltáskezdeményezések káoszt okoznak a gyerekben, és dacra, ellenkezésre, tanácstalanságra sarkallják őt. És ezt a fajta szabályozási rendszert fogja alkalmazni az esetek többségében, majd a saját gyerekei esetében is.
A saját érdekünkben is mondhatunk nemet?
„Igen, joga van és kell az anyának/apának azt mondani, hogy „Drága gyerekem, most egy órát nem neked és veled olvasok mesét, hanem elmegyek szaladni”. Meg is lehet indokolni, hogy miért, mi okból szeretnénk magunkkal foglalkozni szülőként” – helyesel Melinda. Jó, ha látja, tudja a gyerek, hogy a szülőknek is van kedvenc elfoglaltságuk (apa szeret focizni, anya imád olvasni). A harmonikusan szocializálódott gyerek, akivel megfelelő időt töltenek a szülők, és aki tudja, hogy bízhat a szülőben, ezt simán meg is engedi.
Fontos tehát a saját határaink megrajzolása a gyermekünkkel szemben, hiszen a szellemileg, fizikailag felfrissült szülő több energiát tud belevinni a gyerekével megélt pillanatokba is.
korábban írtuk
Tudós nők – Dr. Magyari Sára: A kényelem és a gyávaság nem jó tanácsadó
Nyelvész, a nyelv és kultúra kapcsolatának kutatója, a Partiumi Keresztény Egyetem docense, a Nyugati Jelen külsős munkatársa évtizedek óta, a temesvári magyar egyetemisták szakkollégiumának tanára.
